Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkabér kifizetésére a Munka Törvénykönyve jogi garanciákat tartalmaz, melyek a nemzetközi munkaügyi egyezmények valamint az EU-irányelvek átvételével, érvényesítésével kerültek be a hazai jogba. A munkabér védelmével kapcsolatban a Munka Törvénykönyve rendelkezik a munkabér megállapításáról és kifizetéséről. A Munka Törvénykönyve számos szabályozást tartalmaz arra, hogy a munkabért mikor, milyen formában, milyen rendszerességgel kell kifizetni, valamint arról is rendelkezik, hogy az elszámolás és az ehhez köthető munkavállalói tájékoztatás hogyan történjen. A munkabér védelmét biztosítják a jogalap nélküli (téves) kifizetés esetére előírt visszakövetelési szabályok is. A cikk a bérfizetésre vonatkozó előírásokat tekinti át, melyek minden munkavállaló számára fontosak lehetnek, annál is inkább, mert az új Munka Törvénykönyve 2012. július 1-jétől több ponton is új szabályokat tartalmaz.
A bérfizetés pénzneme
A munkabért a magyar törvényes pénznemben, forintban kell megállapítani és kifizetni. Ez alól kivétel, hogy 2012. július 1-jétől külföldi munkavégzés esetén a munkabér a felek megállapodása szerinti devizában is kifizethető. Tehát, ha a munkavállaló tartós külszolgálatot teljesít, a munkabére a munkavégzés helye szerinti vagy más meghatározott pénznemben is fizethető.
A munkabért utalvány vagy fizetőeszköz helyettesítésére szolgáló más formában kifizetni nem lehet. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a munkáltató készpénz kifizetés helyett a munkavállaló bankszámlájára utalja a munkabért. 2012. július 1-jétől megszűnt a természetbeni munkabér megállapításának lehetősége. Korábban lehetőség volt a pénzben meghatározott munkabér 20 %-át meg nem haladó mértékű természetbeni munkabér megállapítására olyan árucikkben vagy szolgáltatásban, amely a munkavállaló és családtagjai szükségleteinek kielégítéséhez járul hozzá, kivéve a szeszes italt vagy más, az egészségre káros élvezeti cikket.
A bér elszámolásának időpontja
A munkavállaló részére járó munkabért – fő szabályként – utólag, legalább havonta egy alkalommal kell elszámolni. A törvény megengedi, hogy a felek megállapodása, vagy kollektív szerződés rendelkezése ettől eltérjen, és más elszámolási időszakban állapodjanak meg.
A kifizetett munkabér elszámolásáról a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig írásbeli tájékoztatást kell adni. A tájékoztatásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja.
ADÓklub Online 2016 – Androidos okostelefonnal |
|---|
|
ADÓ szaklap online ADÓ-kódex szaklap online Számviteli tanácsadó szaklap online Áfa-kalauz szaklap online – ADÓ kérdések és válaszok Ado.hu Prémium cikkek |
A bér kifizetése és a bér elszámolása egymástól elkülönül. Az elszámolás során a munkáltató megállapítja azt, hogy az adott időszakban a munkavállaló mennyi munkabérre jogosult, és a munkabért milyen levonások terhelik. Az elszámolásról a munkavállalót tájékoztatni kell, elszámolást kell adni neki. A tájékoztatás határideje a tárgyhónapot követő 10. nap, de a felek munkaszerződésben, vagy kollektív szerződésben ettől eltérhetnek.
A Munka Törvénykönyve új szabályt vezetett be bérek elszámolására vonatkozóan. Ugyanis a gyakorlatban előfordul, hogy a munkabér elszámolása az elszámolási időszak vége előtt megtörténik, így az elszámolás és a kifizetés között bekövetkezhetnek olyan események, amelyek módosíthatják a munkabér elszámolását. Ilyen esemény lehet pl. keresőképtelenség bekövetkezte, vagy megszűnte, rendkívüli munka teljesítése. Ezért a munkavállalót a tárgyhónapot követő 20. napig tájékoztatni kell, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok az elszámolás módosítását teszi szükségessé. A megfelelő tartalmú elszámolás a munkáltató érdekét is szolgálja, mert ezzel tudja bizonyítani, hogy fizetési kötelezettségének eleget tett, minden járandóságot helyesen kifizetett a munkavállaló részére. Az írásbeli elszámolás téves kifizetésnél a visszakövetelés jogosságát is megalapozhatja.
A tájékoztatással egyidejűleg ki kell fizetni a munkabér-különbözetet, ha a munkavállaló a módosított elszámolás alapján a részére járó munkabérnél alacsonyabb összegű munkabérben részesült. A munkáltató, ha a módosított elszámolás alapján a munkavállaló részére az őt megillető munkabérnél magasabb összegű munkabért fizetett ki, a többletet az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint vonhatja le.
Speciális szabályok vonatkoznak az egyenlőtlen munkaidő-beosztás és órabéres díjazás alkalmazása esetén. A munkavállaló havi munkabérét az általános teljes napi munkaidő esetén havi 174 óra alapulvételével, illetve általánostól eltérő teljes napi, vagy részmunkaidő esetén ennek időarányos mértékével kell elszámolni és kifizetni.
A munkaidőkeret lejártakor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend és a napi munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni. A munkaidőkeret lejártát követő húsz napon belül, ha a munkavállaló az elszámolt munkabérnél alacsonyabb összegű munkabérben részesült, a különbözetet ki kell fizetni. Ugyanakkor az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a munkavállaló az elszámolt munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült.
A bér kifizetésének ideje
A munkabért a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig ki kell fizetni.
A kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében, ha a részére járó munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a munkabért ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Időkorlátot nem határoz meg erre vonatkozóan a törvény. Azonban előírja, hogy az alapbér felének megfelelő összegű előleget – legalább havonta – fizetni kell.
A munkabérelőleg tulajdonképpen az esedékességet megelőzően kifizetett munkabér. A Munka Törvénykönyve a munkabérelőleg intézményét külön nem nevesíti, csupán egyetlen rendelkezést tartalmaz, mégpedig azt, hogy a munkáltató a munkavállaló részére történt előlegnyújtásból eredő követelését jogosult a munkabérből levonni. Munkabérelőleg fizetésére leginkább a munkavállaló kérelme alapján szokott sor kerülni. A munkavállaló erre irányuló kérelmét érdemes dokumentálni, vagyis írásba foglalni annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, hogy előlegről és nem jogalap nélkül felvett munkabérről van szó. Mások ugyanis a munkabérelőleg és a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésére irányadó szabályok.
A kérelemre kifizetett munkabérelőleg összegét mindig bruttó módon kell meghatározni és azt a hóközi kifizetés szabályai szerint számfejtve, vagyis a személyi jövedelemadó előleg és a járulékok levonását követően kell a munkavállaló részére megfizetni.
A munkáltató a munkavállaló részére történt előlegnyújtásból eredő követelését jogosult a munkabérből levonni. A munkáltató a levonási jogát – a munkáltatóval kötött eltérő megállapodás hiányában – az előlegnyújtást követően esedékessé vált első bérkifizetéskor jogosult érvényesíteni. A munkavállaló bérjegyzékét a bérfizetés esedékessé válásakor a munkáltatónak el kell készítenie és a munkavállaló részére át kell adnia azzal, hogy a bérjegyzéken a munkavállalót megillető bérből munkabérelőleg levonása címén levont összeget fel kell tüntetni, és a ténylegesen kifizetésre kerülő munkabér összegét ennek megfelelően kell megállapítani.
A bér kifizetésének módja
A munkabér kifizetésére vonatkozó új szabályok szerint két lehetőség van, az egyik a készpénzes kifizetés a másik pedig egy olyan pénzforgalmi számlára történő utalás, melyet a munkavállaló határozott meg. A készpénzzel vagy fizetési számlára való utalással történő teljesítés alternatívát jelent, az új szabályozás szerint az átutalással való teljesítéshez nem szükséges kollektív szerződés előírása. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a munkavállaló a munkáltató számára fizetési számlát jelöl meg a munkabérfizetés teljesítéséhez, úgy átutalással lehet teljesíteni, amennyiben erre nem kerül sor, úgy készpénzben kell a munkabért kifizetni.
Készpénzben történő kifizetés esetén a munkabért a munkavállaló munkahelyén vagy a munkáltató telephelyén, munkaidőben kell kifizetni. Szórakozóhelyen munkabér csak az ott dolgozóknak fizethető ki. Készpénzes kifizetés esetén, ha a munkabér kifizetésének napja a heti pihenőnapra vagy esetlegesen munkaszüneti napra esik, akkor a munkabért azt legkésőbb az ezt megelőző munkanapon ki kell fizetni. Készpénzben történő kifizetéskor a szabadság kezdete előtti munkanapon ki kell fizetni a szabadság idejére eső bérfizetési napon esedékes, valamint az igénybe vett szabadság idejére járó bért. Ha a munkavállaló készpénzben kapja a fizetését, de a bérfizetési napon jogos okból nincsen a munkahelyen, abban az esetben a munkabér kifizetés előtti utolsó munkahelyen töltött munkanapon kell kifizetni a dolgozónak, vagy lehetőség van arra is, hogy a munkáltató a fizetést a dolgozó tartózkodási helyére küldi a költségek viselése mellett.
Utalással történő fizetés esetén az utalást olyan időpontban kell indítani, hogy a munkavállaló a munkabérével a bérfizetési napon rendelkezhessen. Figyelembe kell venni az utaláshoz szükséges átfutási időket, ami szükségessé teheti a fizetés napja előtt indított utalást is. A kifizetési határidő irányadó utalással történő bérfizetés esetén akkor is, ha a munkavállaló a bérfizetés napján jogos okból nem tartózkodik a munkahelyén. A munkabér kifizetése – ide nem értve a nem magyarországi székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára történő átutalást – a munkavállaló részére költséget nem okozhat. Azonban a számlavezetés díja és a készpénzfelvétel költsége nem a munkáltatót terheli, így a munkabér kifizetésének költségmentessége nem jelenti azt, hogy a munkáltatónak meg kellene fizetnie a bankszámlanyitás, illetve a bér bankszámláról történő felvételének költségeit. A költségmentesség azt jelenti, hogy a munkáltató az utalás költségeit nem háríthatja át a munkavállalóra.Munkajogi Klub Online Extra
A költségek megtérítése körében a fizetési számla megnyitásának és fenntartásának költségeit a munkáltató csak akkor lehet köteles megtéríteni, ha kifejezetten a munkabér átutalással történő kifizetése céljából, a munkáltató érdekében hozta létre a fizetési számlát a munkavállaló. Ilyen eset lehet, ha kollektív szerződés alapján kötelezi a munkáltató a munkavállalót bankszámlaszám megadására a fizetés utalása céljából. Ahol kollektív szerződés így rendelkezik, ott nem beszélhetünk „egyéni döntésről”, és ekkor felmerülhet a pénzfelvétellel járó költségek megtérítési kötelezettsége.
Késedelmes munkabér fizetés
Ha a munkáltató a munkabért késedelmesen fizeti ki, a késedelem idejére a késedelembe esés időpontjától kezdve a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot kell fizetni.
Eljárás tévesen kifizetett bér esetén
Előfordul, hogy a munkáltató jogalap nélkül, tévesen fizetett ki munkabért a munkavállalónak. Ilyen eset például, ha a bérszámfejtő programba tévesen bevitt adatok miatt a munkavállalónak több munkabér került kifizetésre, mint ami megilletné.
Mivel a munkabér a munkavállaló megélhetését szolgálja, a bértartozás megfizettetésére szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a nem munkabér jellegű tartozásokra.
A munkabér jogalap nélküli kifizetése esetén annak visszakövetelésére eltérő elévülési szabályok érvényesülnek, attól függően, hogy a kifizetés alaptalanságát a munkavállaló felismerhette volna, illetve saját maga idézte elő vagy sem.
Általános szabályként a munkáltató 60 napon belül, írásbeli felszólítással követelheti vissza a túlfizetett munkabért. Ha a munkáltató a kifizetéstől számított 60 napon belül nem intézkedik a visszakövetelés felől vagy nem is vette észre a téves kifizetést, akkor a határidő jogvesztő jellege miatt a munkavállaló mentesül a visszafizetési kötelezettség alól. A 60 napos határidő jogvesztő, a munkáltató csak a munkavállaló rosszhiszeműsége esetén léphet fel 60 napon túl, de még az elévülési időn belül. A Munka Törvénykönyve alapján a munkaviszonnyal kapcsolatos igény általános elévülési ideje három év.
A jogalap nélkül kifizetett munkabért 60 napon túl – de a három éves elévülési időn belül – csak akkor lehet visszakövetelni, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett volna ismernie vagy azt maga idézte elő. A kifizetés alaptalanságának felismerhetőségének elbírálásánál figyelembe kell venni a munkavállaló jövedelmét és a túlfizetett valamint a ténylegesen járó bér közti eltérés nagyságrendjét, azaz volt-e olyan jelentős különbség a korábbi és a jogalap nélkül kifizetett bér között, hogy a munkavállaló azt észrevehette volna. Sor kerülhet téves kifizetésre a munkavállaló közrehatása révén is pl. általa nyújtott hamis adatszolgáltatás alapján (teljesítménybér esetén nem valós teljesítmény lejelentése, ténylegesen le nem dolgozott túlóra vagy jogtalan pótlékok elszámolása stb.).
A munkavállalónak a tévedésről való tudomását vagy a téves kifizetés előidézését a munkáltatónak kell bizonyítania. Ha a munkabérről szóló írásbeli elszámolás kellően részletes volt, joggal lehet arra következtetni, hogy a munkavállaló tudott a tévedésről, mert volt lehetősége a kifizetés pontosságát, helyességét ellenőrizni. Ugyanakkor, ha a munkáltató a munkabér kifizetésével kapcsolatban részletes írásbeli elszámolást nem adott, a kiszámítás helyessége nem volt ellenőrizhető, a munkavállalótól nem volt elvárható, hogy a több jogcímen járó munkabér (alapbér, pótlékok, teljesítménybér, stb.) hibás elszámolásából adódó túlfizetést felismerje.
Kiskönyvtár az áfáról sorozat két új kötete + Vacsora-kódex |
|---|
|
– Különös adózási módok az áfa rendszerében és a – Vacsora-kódex |
A munkáltató a jogalap nélkül kifizetett munkabért, továbbá a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét is írásbeli felszólítással érvényesítheti. A fizetési felszólítás ellen a munkavállaló munkaügyi jogvitát indíthat. A fizetési felszólításnak tartalmaznia kell a követelés összegét, jogcímét, indokát, valamint fel kell hívni a munkavállaló figyelmét a jogorvoslati lehetőségre.
A bíróság végrehajtási záradékkal látja el a munkáltatónak a Munka Törvénykönyve alapján a munkavállalóhoz intézett olyan – keresettel meg nem támadott – írásbeli felszólítását, amely a munkavállaló részére jogalap nélkül kifizetett munkabérnek vagy a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő más tartozásának a megtérítésére irányul. Ezután a követelés végrehajtható. Azonban a fizetési felszólítás ellen határidőben benyújtott jogorvoslatnak a végrehajtásra halasztó hatálya van.
A munkáltató nem köteles élni a fizetési felszólítás lehetőségével, hanem igényét keresettel (fizetési meghagyással) is érvényesítheti. Indokolatlan lenne a munkáltatónak fizetési felszólítást kibocsátani, ha az eset körülményeiből eleve nyilvánvaló, hogy az nem vezet eredményre. A munkáltató tehát fizetési felszólítással vagy munkaügyi jogvita keretében egyaránt élhet a visszakövetelés lehetőségével.
