A versenytilalmi megállapodás vezető állású munkavállaló esetén sem lehet ingyenes

Szerző: Adó Online
Dátum: 2019. március 8.
Címkék: , , ,
Rovat:
A versenytilalmi megállapodás érvényességének alapvető feltétele, hogy a munkavállalói kötelezettség teljesítése fejében a munkáltató ellenértéket fizessen.

Ami a tényállást illeti, a felperes ügyvezetője volt az alperes cégnek. A kezdeti megbízási szerződéseket követően munkaszerződés keretében került sor a felperes foglalkoztatására, amely szerint a felperes 2015. március 26-tól kereskedelmi igazgató munkakört töltött be, vezető állású munkavállalónak minősült. A felek három hónap próbaidőt kötöttek ki. A munkaszerződés értelmében a felperes a szerződés aláírásával kijelentette, hogy a szerződés lejáratát követő három évig a munkáltató konkurenciájával/vevőpartnereivel és/vagy azok többségi tulajdonosával, illetve azok többségi tulajdonában álló gazdasági társaságokkal csak a megbízó előzetes jóváhagyásával tarthat fenn üzleti kapcsolatot. Kifejezetten rögzítették, hogy ezzel a ponttal eltérnek az munka törvénykönyve (Mt.) versenytilalmi megállapodásra vonatkozó rendelkezéseitől. Az Mt. 228. §-a szerint a felek ilyen típusú megállapodása alapján a munkavállaló legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. Ráadásul az Mt. szerint a munkavállalónak az ilyen típusú kötelezettség teljesítéséért a munkáltató megfelelő ellenértéket kell, hogy fizessen. A felperes munkaviszonyát az alperes a próbaidő alatt azonnali hatályú felmondással megszüntette.

A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a versenytilalmi megállapodásra vonatkozó kikötés ingyenessége miatt érvénytelen.Az első- és másodfokú eljárásA közigazgatási és munkaügyi bíróság elutasította a keresetet. Úgy ítélte meg, hogy mivel a felperes vezető állású munkavállaló volt, akinek tekintetében az Mt. versenytilalmi megállapodásra vonatkozó rendelkezéseitől a felek eltérhettek, így a munkaszerződésben a versenytilalmi megállapodás kikötésére jogszerűen kerülhetett sor a felperesre nézve hátrányosan is.Ezzel szemben a másodfokon eljárt törvényszék megállapította a munkaszerződésben kikötött versenytilalmi megállapodás érvénytelenségét. Kifejtette, hogy a versenytilalmi megállapodás visszterhes jogügylet, annak megkötésével a munkavállaló azt vállalja, hogy megfelelő ellenérték fejében meghatározott magatartástól tartózkodik. Az Mt. kifejezetten előírja az ellenérték kikötését, ettől a felek még vezető állású munkavállaló esetében sem térhetnek el olyan mértékben, ami a jogintézményt ingyenessé teszi. Mivel a felperessel kötött megállapodás ellenértéket egyáltalán nem tartalmaz, a munkaszerződésnek ez a kikötése jogszabályba ütközés miatt semmis. Az érvénytelenség szempontjából nincs annak jelentősége, hogy a felek mely megfontolásai, milyen alkufolyamat vezetett a semmis szerződéses kikötésre.A felülvizsgálati indítvány tartalma

Az alperes álláspontja szerint a jogalkotó a vezető állású munkavállaló tekintetében tudatosan csak a munkavállalót védő alapvető garanciális jellegű szabályokat tartalmazó szabályoktól (Első rész) és egyes kivételektől nem engedi az eltérést, mivel ilyen esetekben vélelmezi a munkavállaló kiszolgáltatottságát még akkor is, ha nagy befolyással és érdekérvényesítő képességgel rendelkező, vezető állású munkavállalóról van szó. Amennyiben a jogalkotó a versenytilalmi megállapodást is ilyen alapvető garanciális szabálynak tekintené és el kívánta volna kerülni a vezető állású munkavállalóknál az ingyenesség lehetőségét, ezt is a kivétek közé sorolta volna [Mt. 209. § (2) bekezdés]. Ilyen szándéka egyértelműen nem volt, így a feleknek lehetősége nyílik ebben a kérdésben a szabad megegyezésre. Kiemelte, hogy a felek a munkaszerződésben a munkaviszony létesítésekor hosszabb, többfordulós tárgyalást követően, mellérendelt félként állapodtak meg a versenytilalmi korlátozás feltételeiben, ezért az a munkaszerződéses elválaszthatatlan részét képezi. A felperes bármikor jelezhette volna, ha ellenértéket kívánt volna kikötni a versenytilalom miatt, azonban inkább a számára fontosabb kérdésben ért el kedvezőbb pozíciót. Ráadásul úgy ítélte meg, hogy a versenytilalom kellően szűk körre, az alperes vevőire és konkurenseire korlátozza a versenytilalmat, és nem lehetetlenítette el a felperest abban, hogy továbbra is végzettségének és tapasztalatának megfelelően helyezkedjen el.

Versenyjogi kártérítési perek kézikönyv

A szerzők könyvük megírásával azt a célt tűzték ki, hogy egy kötetben foglalják össze a versenyjogi jogsértések esetén potenciálisan felmerülő kárigényekkel kapcsolatos szerteágazó elméleti és gyakorlati problémákat. Emellett a kötet különlegessége, hogy külföldi szakemberek közreműködése lévén több külföldi versenyjogi ügy is bemutatásra kerül.

További információ és rendelés >>

A Kúria megállapításai

A Kúria hangsúlyozta, hogy az Mt. szerint a munkáltató a vezető munkaszerződése körében az Mt. munkaviszonyra vonatkozó szabályaitól [Második részében] a 209. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével eltérhet. Ezen jogszabályi előírások külön nem sorolják fel a versenytilalmi megállapodást az eltérések között, azonban, hangsúlyozta a Kúria, versenytilalmi megállapodás nem is kizárólag munkaszerződésben rögzíthető. Amennyiben jogszabály nem kötelezi a munkavállalót a munkaviszony megszűnését követő időszakra a munkáltató jogos gazdasági érdekének védelmére, ilyen kötelezettsége csak a versenytilalmi megállapodás alapján keletkezik. A versenytilalmi megállapodás érvényességének alapvető feltétele, hogy a munkavállalói (és ebbe a körbe a vezető állású munkavállaló is beleértendő) kötelezettsége teljesítése fejében a munkáltató ellenértéket fizessen. Az ellenérték a munkavállaló lényeges joga korlátozásának kompenzálását szolgálja, mivel a megállapodás az új munkaviszony létesítésében gátolja.

Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az Mt. kifejezetten előírja a versenytilalmi megállapodás esetén az ellenértéket, így a felek attól nem térhetnek el olyan mértékben, ami a jogintézményt ingyenessé tenné, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria, Mfv.I.10.574/2017.) a Kúriai Döntések 2019/1. számában 24. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. törvény 228. §, 209. §


Kapcsolódó cikkek:


Hurrá nyaralunk! – céges kalandok szerte a világban
2019. július 16.

Végre itt a nyár és ez mindenkit jó érzéssel tölt el, különösen, ha a munkahelyi fáradalmakat kis pihenés követheti - akár céges költségen. Még ennél is üdítőbb talán, ha valamilyen munka jutalmaként, ösztönzőjeként vehetünk részt egy-egy kiruccanáson…

Posting-irányelv: mi is a kiküldött fogalma?
2019. július 9.

Ha nemzetközi, vagy határon átnyúló kiküldetésről beszélünk, az adott országok közötti kettős adózás elkerüléséről és adóztatás megakadályozásáról szóló egyezményeket, valamint egyéb joganyagot is szem előtt kell tartanunk. Írásunkban most a küldő és fogadó országok munkajogi szabályainak összehangolásáról szóló Posting-irányelvet elemezzük.

Szabadság és munkaerőhiány
2019. július 8.

A munkaerőhiány miatt a vállalatoknak a korábbinál nagyobb figyelmet kell szentelniük a szabadságok tervezésére, már most célszerű felmérni, melyik munkavállalójuk hol tart az éves szabadságkeretének felhasználásában.