Amit az állásidőről tudni kell

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Mt. szerint a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve –, alapbér illeti meg. Az állásidőre járó díjazás fizetési kötelezettség a gyakorlatban számos okból felmerülhet, amelyek közül a leggyakoriabbakat igyekszünk röviden összefoglalni.

Az állásidő – a fenti definíció alapján – olyan időszakot jelent, amikor a munkavállaló a munkáltató érdekkörében felmerült okból nem tud munkát végezni. Például, a munkavállaló ugyan felveszi a munkát a beosztás szerinti munkaidejének kezdetén, de feladatát nem tudja ellátni, mert a munkáltatónál a termelés szünetel alapanyaghiány miatt. Ugyancsak állásidő, ha a könyvelőként dolgozó munkavállaló órákon keresztül nem tud dolgozni, mert az irodában, áramkimaradás miatt a számítógépek nem működnek. Ezekben az esetekben az a közös, hogy a munkavállalók a munkaidő-beosztás szerinti munkaidejükben nem kerülnek foglalkoztatásra. Ekkor – a bevezetőben említett alapbér fizetési kötelezettségen túl – a munkavállalókat megilletik mindazon bérpótlékok is, amelyek akkor járnának, ha munkát végeztek volna. Így például, ha a termelés 18.00-06.00 közötti időszakban szünetel, a munkavállaló jogosult műszakpótlékra is az alapbér mellett, ha az egyébként beosztása szerint megilleti.

A fenti „leállások” mellett állásidőnek minősül az is, ha a munkáltató egyszerűen nem tud elég feladatot adni a munkavállalónak, és ezért akár be sem osztja munkára. Ennek tipikus példája, amikor a munkaidőkeret végi elszámolás során az derül ki, hogy a munkáltató az általános munkarendben beosztható munkaidőnél kevesebb munkaidőre osztotta be a munkavállalót. Az így kiesett, beosztani elmulasztott munkaidőre a munkavállalót alapbére illeti meg.Ezeket a szabályokat azonban nem feltétlenül kell alkalmazni abban az esetben, ha a munkavállaló munkaviszonya a munkaidőkeret tartama alatt szűnik meg. Ekkor az állásidő szabályainak alkalmazása csak akkor kötelező, ha a munkavállaló munkaviszonya az alábbi okok miatt szűnik meg:

– a munkáltató jogutód nélküli megszűnése,

– a határozott idő lejárta,

– a munkáltató próbaidő alatti azonnali hatályú felmondása,

– a munkáltató működésével összefüggő okkal indokolt felmondása,

– a munkavállaló indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondása.

Azaz, némi leegyszerűsítéssel élve, a munkáltató mentesül az állásidő szabályainak alkalmazása alól minden olyan esetben, amikor a munkaviszonyt a munkavállaló jognyilatkozata – kivéve az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondását – vagy a munkáltató, munkavállaló magatartásával, képességével indokolt felmondása szünteti meg.

A munkáltatót kizárólag akkor mentesül az állásidőre járó fizetési kötelezettsége alól, ha elháríthatatlan külső ok miatt nem tesz eleget foglalkoztatási kötelezettségének. Az elháríthatatlan külső okok közé tipikusan természeti csapások (szélvihar, árvíz stb.), illetve olyan társadalmi események (zavargások, háború stb.) minősülnek, amelyeket a munkáltatónak semmiféle ráhatása nincsen és azok a tudomány, technika aktuális állása szerint is elháríthatatlanok.

Állásidő keletkezhet munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzéssel párhuzamosan is.Például, a munkavállaló munkaidő-beosztása szerint 08.00–16.00-ig dolgozott volna, de valójában 07.00–15.00-ig végzett munkát. Ekkor – bár a napi munkaidő megegyezik a beosztás szerinti nyolc órával – a 07.00–08.00-ig teljesített munkavégzés rendkívüli munkaidőnek minősül, míg a 15.00-16.00 közötti időszak pedig állásidő lesz, mivel a munkavállaló beosztás szerinti munkaidőben nem végez munkát.

Ugyancsak állásidő keletkezhet akkor is, ha a munkaügyi hatóság ellenőrzése olyan súlyos jogszabálysértést tár fel, amely miatt a foglalkoztatás nem tartható fenn és a sérelem rövid időn belül nem orvosolható, és a hatóság a munkavállalók foglalkoztatását megtiltja, a munkáltatót pedig a foglalkoztatástól eltiltás idejére a kötelezi, hogy a munkavállalók számára a kieső időt, állásidőként fizesse ki.

 

[htmlbox Opus_Simplex]

 

 

---