Egészségügyi szolgáltatások adómentessége
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Mégsem lesznek korlátlanul adómentesek a munkáltató által finanszírozott egészségügyi szolgáltatások. Az Országgyűlés jóváhagyta az adózással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényt, de az szja törvényt érintő javaslatok közül egy fideszes képviselői módosító indítványt nem fogadott el.
Az adómentes ingyenes vagy kedvezményes munkáltatói juttatások köre bővülhetett volna a Szja tv. 1. számú melléklete 8.6. alpontjának d) pontja kiegészítésével, ha az adómentesség a foglalkozás-egészségügyi ellátáson kívül, a munkáltató által nyújtott, az egészségügyről szóló törvényben meghatározott szűrővizsgálatokra, továbbá fizikoterápiás és mentál-egészségügyi ellátásra is kiterjed. A javaslat olyan vizsgálatok munkáltatói juttatásának adómentességét célozta, amelyek az egészségügyről törvény szerint a betegség tüneteit még nem mutató (tünetmentes) személy esetleges betegségének vagy kórmegelőző állapotának – ideértve a betegségre hajlamosító kockázati tényezőket is – korai felismerése érdekében történnek.
Jóllehet az egészségügyi problémák, betegségek megelőzése olyan támogatandó cél, amely hosszabb távon az állami költségvetésnek is megtakarítást eredményez, a kormány javaslatára – a rövid távon várható költségvetési bevételkiesésre tekintettel – a Törvényalkotási Bizottság támogatásának hiányában, az Országgyűlés mégsem fogadta el ezt a korlátlan értékű, elsősorban a magán-klinikák szolgáltatásai révén adómentesen adható munkáltatói juttatásra alkalmat adó indítványt.
A munkavállalók többsége szempontjából azonban ezen túl is adómentesek lesznek a munkavédelemről szóló törvény 58. § (1) bekezdésében kötelezően előírt foglalkozás-egészségügyi alapellátás keretében ingyenesen vagy kedvezményesen nyújtott szolgáltatások.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 44. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy azoknál a feladatoknál, ahol a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a hatásos védelmet – többek között – szervezési intézkedések alkalmazásával kell megvalósítani. Az 54. § (1)-(2) bekezdése előírja továbbá, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles egy egységes és átfogó megelőzési stratégiát kialakítani, köteles értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, és ezen értékelés eredménye alapján olyan megelőző intézkedéseket kell tennie, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását. Az 58. § (1) bekezdése szerint pedig az előző kötelezettségekből eredő feladatainak ellátásához a munkáltató foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást köteles biztosítani. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítása történhet a munkáltató által működtetett vagy a munkáltatóval kötött szerződés alapján külső szolgáltató útján.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 55. §-a szerint a foglalkozás-egészségügy feladata, hogy
–a munkahigiéné által feltárt adatok ismeretében elemezze az egyes munkakörnyezeti kóroki tényezők emberre kifejtett hatását, az ember válaszreakcióját, feltárja ez utóbbiakra jellemző paramétereket;
–kidolgozza a foglalkozási megbetegedések korai felismerésére alkalmas eljárásokat;
–meghatározza a munkavállaló munkavégzéssel kapcsolatos összmegterhelését;
–a munkavállaló orvosi vizsgálatával megállapítsa annak terhelhetőségét, hogy eldöntse a munkavállaló adott munkakörre, szakmára való egészségi alkalmasságát, és meghatározza a foglalkoztathatóság feltételeit;
–a munkakörnyezet és a munka jellegének ismeretében meghatározza az alkalmassági vizsgálatok gyakoriságát;
–a munkavállalót a munkakör ellátására alkalmasnak vagy alkalmatlannak minősítse, továbbá meghatározza, hogy milyen munkakörnyezetben, mely feltételek mellett alkalmas munkavégzésre;
–fokozott figyelmet fordítson a fiatalkorúak, a nők, a terhes nők, a szoptatós anyák, az időskorúak, az idült betegek, a fogyatékosok egészségi állapotának ellenőrzésére munkavégzésük során;
–a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációját kezdeményezze, illetőleg abban részt vegyen.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3. számú melléklet rendelkezései alapján – foglalkozás-egészségügyi alapellátásra egyéb személyi jellegű kifizetésként elszámolt kiadás a vállalkozás érdekében felmerült költségnek számít, így annak összegével nem kell az adózás előtti eredményt megnövelni, feltéve, hogy a juttatásban munkavállaló, a személyesen közreműködő tag vagy a cég nyugdíjasa részesül.
Az adómentes ingyenes vagy kedvezményes munkáltatói juttatások köre bővülhetett volna a Szja tv. 1. számú melléklete 8.6. alpontjának d) pontja kiegészítésével, ha az adómentesség a foglalkozás-egészségügyi ellátáson kívül, a munkáltató által nyújtott, az egészségügyről szóló törvényben meghatározott szűrővizsgálatokra, továbbá fizikoterápiás és mentál-egészségügyi ellátásra is kiterjed. A javaslat olyan vizsgálatok munkáltatói juttatásának adómentességét célozta, amelyek az egészségügyről törvény szerint a betegség tüneteit még nem mutató (tünetmentes) személy esetleges betegségének vagy kórmegelőző állapotának – ideértve a betegségre hajlamosító kockázati tényezőket is – korai felismerése érdekében történnek.
Jóllehet az egészségügyi problémák, betegségek megelőzése olyan támogatandó cél, amely hosszabb távon az állami költségvetésnek is megtakarítást eredményez, a kormány javaslatára – a rövid távon várható költségvetési bevételkiesésre tekintettel – a Törvényalkotási Bizottság támogatásának hiányában, az Országgyűlés mégsem fogadta el ezt a korlátlan értékű, elsősorban a magán-klinikák szolgáltatásai révén adómentesen adható munkáltatói juttatásra alkalmat adó indítványt.
A munkavállalók többsége szempontjából azonban ezen túl is adómentesek lesznek a munkavédelemről szóló törvény 58. § (1) bekezdésében kötelezően előírt foglalkozás-egészségügyi alapellátás keretében ingyenesen vagy kedvezményesen nyújtott szolgáltatások.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 44. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy azoknál a feladatoknál, ahol a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a hatásos védelmet – többek között – szervezési intézkedések alkalmazásával kell megvalósítani. Az 54. § (1)-(2) bekezdése előírja továbbá, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles egy egységes és átfogó megelőzési stratégiát kialakítani, köteles értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, és ezen értékelés eredménye alapján olyan megelőző intézkedéseket kell tennie, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását. Az 58. § (1) bekezdése szerint pedig az előző kötelezettségekből eredő feladatainak ellátásához a munkáltató foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást köteles biztosítani. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítása történhet a munkáltató által működtetett vagy a munkáltatóval kötött szerződés alapján külső szolgáltató útján.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 55. §-a szerint a foglalkozás-egészségügy feladata, hogy
–a munkahigiéné által feltárt adatok ismeretében elemezze az egyes munkakörnyezeti kóroki tényezők emberre kifejtett hatását, az ember válaszreakcióját, feltárja ez utóbbiakra jellemző paramétereket;
–kidolgozza a foglalkozási megbetegedések korai felismerésére alkalmas eljárásokat;
–meghatározza a munkavállaló munkavégzéssel kapcsolatos összmegterhelését;
–a munkavállaló orvosi vizsgálatával megállapítsa annak terhelhetőségét, hogy eldöntse a munkavállaló adott munkakörre, szakmára való egészségi alkalmasságát, és meghatározza a foglalkoztathatóság feltételeit;
–a munkakörnyezet és a munka jellegének ismeretében meghatározza az alkalmassági vizsgálatok gyakoriságát;
–a munkavállalót a munkakör ellátására alkalmasnak vagy alkalmatlannak minősítse, továbbá meghatározza, hogy milyen munkakörnyezetben, mely feltételek mellett alkalmas munkavégzésre;
–fokozott figyelmet fordítson a fiatalkorúak, a nők, a terhes nők, a szoptatós anyák, az időskorúak, az idült betegek, a fogyatékosok egészségi állapotának ellenőrzésére munkavégzésük során;
–a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációját kezdeményezze, illetőleg abban részt vegyen.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3. számú melléklet rendelkezései alapján – foglalkozás-egészségügyi alapellátásra egyéb személyi jellegű kifizetésként elszámolt kiadás a vállalkozás érdekében felmerült költségnek számít, így annak összegével nem kell az adózás előtti eredményt megnövelni, feltéve, hogy a juttatásban munkavállaló, a személyesen közreműködő tag vagy a cég nyugdíjasa részesül.
