E rendelkezések legfontosabb csoportjai a következő:
- Az Mt. Első részében található „Általános rendelkezések” számos, alapelvi rangú szabályt, kötelezettséget tartalmaznak, amelyeket a rendelkezések címzettjeinek – így adott esetben a munkavállalóknak – minden egyes, munkajogi vonatkozású ténykedésük során meg kell tartaniuk. Idesorolható például az együttműködési kötelezettség, a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás kötelezettsége, a joggal való visszaélés tilalma, a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelmére irányuló munkavállalói kötelezettség.
A munkaügyi bírói gyakorlat nagy hangsúlyt fektet ezeknek az alapelvi jellegű kötelezettségeknek a betartatására: adott esetben hiába felel meg a munkavállaló magatartása az Mt. további szabályaiban tételesen meghatározott rendelkezéseknek, az alapvető magatartási követelmények megszegése önmagában kötelezettségszegő magatartásnak számít, és a renitens munkavállalónak annak minden szankciójával számolnia kell.
Ennek iskolapéldája következő: hiába rendelkezik úgy a törvény, hogy a beteg (keresőképtelen) munkavállaló mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, amennyiben betegségét haladéktalanul nem jelzi munkahelyi vezetőjének, úgy az – alapelvi szabályok között szereplő – együttműködési kötelezettség megszegéséért felelősségre vonható.
- Az Mt. Második része az egyéni munkaviszony különböző létszakaszaira (létesítés, módosítás, megszüntetés), megvalósulásának, tartalmának egyes aspektusaira (a munkaviszony teljesítése, munkaidő, pihenőidő, a munka díjazása, kártérítési felelősség) valamint az egyes atipikus munkaviszonyokra (munkaerő-kölcsönzés, határozott idejű munkaviszony, távmunkavégzés stb.) vonatkozó speciális rendelkezéseket tartalmaz.
E részben önálló fejezetet kap a „Munkaviszony teljesítése” című rendelkezéscsoport, amely külön-külön tartalmaz egy listát a munkáltató és a munkavállaló alapvető kötelezettségeiről a munkaviszony során. Itt szerepel például, hogy a munkavállaló köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni; munkaideje alatt munkára képes állapotban munkavégzés céljára rendelkezésre állni; a munkáltató utasításai teljesíteni; a munkatársaival együttműködni.
Fontos azonban szem előtt tartani, hogy ez a lista korántsem teljes: a Második rész egyes részletszabályai számos további kötelezettséget fogalmaznak meg a munkavállaló számára. A munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezések adják meg például a munkavállaló fenti rendelkezésre állásának időbeli kereteit, amelyek egyben a munkaidővel kapcsolatos munkáltatói utasítások jogszerűségének keretei is. A munkaviszony megszüntetésére vonatkozóan szabályok előírják a munkavállaló részére, hogy hogyan kell eljárnia a munkaviszony befejezésekor (pl. munkakör átadására, felmondási idő letöltésére való kötelezettség). És így tovább.
2. A munkaviszonyra vonatkozó szabályokon kívül a munkavállaló és a munkáltató megállapodásai, így elsősorban a munkaszerződés is keletkeztethet kötelezettségeket a munkavállalóra nézve. A munkaszerződés fogja például tartalmazni a munkavállaló munkakörét, amely a munkavégzés céljából való rendelkezésre állás tartalmi kereteit rögzíti.
A munkaszerződés – az Mt.-ben meghatározott keretek között – egy sereg, a munkavállaló kötelezettségeit érintő kérdést szabályozhat: meghatározhatja napi munka megkezdésének és befejezésének időpontját, a munkavégzés helyét, a titokvédelemre vonatkozó részletes szabályokat, munkaviszony megszüntetése esetén a munkakör átadásának részletes szabályait, tartalmazhatja munkaköri leírást is mint a munkaköri feladatok részletezését, a munkavállaló által megszerzendő kompetenciák, képesítések elsajátításának kereteit.
3. A munkavállaló egyoldalúan is vállalhat kötelezettséget. Ennek érvényességéhez az sem szükséges, hogy a munkáltató ehhez hozzájáruljon, vagy ezt elfogadja. Garanciális jellegű korlátozás azonban, hogy a munkavállaló érvényesen csak munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezett rendelkezése alapján tehet ilyen kötelezettségvállalást.
4. A munkáltatói kötelezettségek egyik leggyakoribb forrása a munkáltatói utasítás. Az Mt. – mint fent láthattuk – keret jellegel rögzíti, hogy a munkavállaló engedelmeskedni tartozik a munkáltató munkára vonatkozó utasításainak. A munkaviszony „lelke” a munkáltatói utasításadási jog, hiszen a munkaviszony fontos jellegadó sajátossága, hogy a munkavállalótól elvárt szolgáltatás a munkaszerződésben tartalmi értelemben csak keretjelleggel – egy tágan megfogalmazott munkakör meghatározásával – rögzül. Annak mindennapi aprópénzre váltása alapvetően a munkáltató feladata, aki utasításai révén konkretizálja, hogy a munkavállalónak hogyan kell teljesítenie. Az utasítás végrehajtása tehát igen fontos munkavállalói kötelezettség. Az utasítás csak ritka – a törvényben meghatározott – esetekben tagadható meg, olykor a megtagadása kifejezetten kötelező (pl. ha az utasítás teljesítése más egészségét fenyegetné).
5. Külön figyelmet érdemel az azon fordulata, mely szerint a munkavállalónak a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és szokások szerint kell dolgoznia. Egy adott szakma írott vagy íratlan szabályainak megtartása ennélfogva szintén munkavállalói kötelezettséggé válnak, és munkajogi kötelezettségszegések különféle szankciói társíthatók ezek megsértéséhez.