Fél nap szabadság?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a munkavállaló csak a munkanap egy részére kér szabadságot. Noha ez az igény érthető, jelenleg nem szabályos, és elsősorban a munkáltatónak jelent kockázatot.

A Munka Törvénykönyve szerint a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. A munkavállaló egy adott napon vagy szabadságon van, vagy nem: az nem lehetséges, hogy ugyanazon a napon szabadságot is igénybe vegyen és munkát is végezzen, vagy a nap fennmaradó részében valamilyen egyéb okból mentesüljön a munkavégzés alól.

Ennek nem mond ellent, hogy egyébként a törvény megengedi a szabadság órában történő elszámolását is. Erre egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén van mód. Ilyenkor a munkavállaló az adott távol töltött napra vonatkozó munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól, a szabadságot pedig a mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani. Például, ha az általános teljes munkaidőben dolgozó munkavállaló heti 40 órás munkaidejét akként teljesíti, hogy hétfőtől csütörtökig 10 órát dolgozik, pénteken pedig 0 órára van beosztva, és hétfőre kér szabadságot, akkor ez 10 óra szabadságot, azaz 1,25 napot jelent. Ennyivel kell csökkenteni a tárgyévben még felhasználható szabadsága mennyiségét.

A törtnapi szabadság kérése sok esetben kézenfekvő lehet a munkavállaló számára. Például, hivatali ügyintézés miatt csak délre ér be, vagy iskolai rendezvény miatt kettőkor távozik, amit a felek fél nap szabadság kiadásával oldanak meg. A munkaidő-nyilvántartásba a teljes nap szabadságként kerül be, majd egy későbbi munkanapként elkönyvelt napon viszont a munkavállaló csak fél napot dolgozik.

[htmlbox mt_kommentar]

 

Számos gondot okozhat azonban, ha a munkavállaló olyan napon dolgozott, amikor hivatalosan szabadságon volt. Például, ha a munkahelyen baleset éri, a hatóságok előtt egyúttal a munkaidő szabályok megszegéséért is magyarázkodni kell. Ha a munkavállaló e napon végzett munkája később hibásnak bizonyul, ami kárt okoz a munkáltatónak, vagy a munkáltató ügyfelének, szintén kellemetlen köröket jelent a bizonyításnál, hogy olyan valakivel szemben él kárigénnyel a munkáltató, aki a vitatott időszakban nem is dolgozhatott volna. Hasonlóan aggályos – például munkavédelmi, tűzvédelmi szempontból –, ha a munkavállaló hivatalosan dolgozik, valójában azonban nincs is bent az épületben. Ez a felek fél nap szabadságról szóló különalkuját nem ismerő kollégákban furcsa feltételezéseket indíthat el. Kifejezetten peches esetben pedig éppen olyan napon tart ellenőrzést a munkaügyi hatóság, amikor a munkavállaló jelenlétét nem tükrözi a munkaidő-nyilvántartás. Ekkor a „nem eseményszerűen vezetett” nyilvántartás miatt számíthat szankciókra a munkáltató.

A Munka Törvénykönyve egyébként lehetővé teszi, hogy a szabadság kiadására vonatkozó, fent elemzett szabályoktól a munkaszerződés, vagy a kollektív szerződés a munkavállaló javára eltérjen. Elvileg tehát elképzelhető olyan megállapodás, ami lehetővé teszi a félnap szabadság kiadását is. Azonban ebben az esetben rendkívül nehéz értelmezni azt a feltételt, hogy a megállapodás a munkavállaló javára szolgáljon. A fizetett szabadság ugyanis alkotmányos alapjog, amelynek funkciója alapvetően a hosszabb távú, megszakítás nélküli pihenéssel tud megvalósulni. Így véleményem szerint megszorítóan, a jogintézmény céljából kiindulva kell értelmezni, hogy a szabadság törvényi szabályaitól mikor lehet eltérni. Annyi biztosan állítható, hogy a felek megállapodása alapján is csak a munkavállaló kérelmére van mód fél nap szabadság kiadására. De még ilyen esetben is alaposan dokumentálni kellene – minden esetben –, hogy a munkavállaló miért kéri a szabadság felaprózását. Már csak azért sem tartom ezt reális, a munkavállaló javát szolgáló eltérésnek, mert – mint alább látható lesz – a nem teljes munkanapra vonatkozó távollét több más intézménnyel is megoldható, az éves szabadság sérelme nélkül.

[htmlbox kjt_kommentar]

 

A fél nap szabadság alkalmazása tehát nem javasolt, más megoldások azonban szóba jöhetnek. Kézenfekvő, ha az adott napi munkaidő egy részéről mentesülni kívánó munkavállaló megállapodik a munkáltatóval, hogy az aznapi munkaidő-beosztását közös megegyezéssel módosítják. Például, az eredetileg tervezett 8.00-tól 16.30-ig tartó munkaidőt lerövidítik 14 óráig, azzal, hogy a fennmaradó két és fél órát a munkavállaló egy későbbi munkanapon dolgozza le. A munkaidő-beosztás ilyen, közös megegyezésen alapuló módosításának nincs akadálya, és nem generál állásidőt, sem rendkívüli munkaidőt. Az elszámolás alátámasztása, illetve a későbbi viták elkerülése érdekében persze érdemes írásban dokumentálni a megegyezést. Ez ráadásul rugalmasabb megoldás is, mint a fél nap szabadság, hiszen nem csak a munkaidő felére vonatkozhat, hanem tetszőleges időtartamot érinthet.

Munkavállalói szemszögből fontos tudni, hogy a törvény alapján egyébként is alanyi jogon jár a felmentés a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól, ha különös méltánylást érdemlő személyi, családi ok indokolja a távollétet. A fél nap szabadság iránti igények számos esete ide sorolható. Például, ha egy családtag váratlan betegsége, egyéb rendkívüli, nem tervezhető elfoglaltsága miatt hirtelen át kell szervezni a családi munkamegosztást, e jogcímen a munkavállaló igazoltan hiányozhat a munkahelyéről. Ugyanakkor erre az időtartamra nem jár díjazás, és csak addig állhat fenn, amíg a helyzet valóban különös méltánylást érdemel (tipikusan csak pár óráról lehet szó).

---