Ha késve fizet a munkáltató

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Meddig kell türelmesen várni a jogos járandóság megérkezésére? Áttekintjük a késedelmes munkabérfizetés eseteit és jogkövetkezményeit.

 

A munkabérfizetés elmulasztása igen sokféle formában történhet. Az alapeset – és a legsúlyosabb is egyben –, ha a munkáltató egyáltalán nem fizet határidőre. Az is ide tartozik, ha fizet ugyan, de csak alacsonyabb összeget, mint amiben a felek megállapodtak, vagy ha egy bizonyos jogcímen következetesen nem fizet munkabért. Például, soha nem számolja el a túlórákat, vagy – noha köteles lenne rá – nem fizet vasárnapi pótlékot.

A számos variáció jogi megítéléséhez a következő szabályokból kell kiindulni. Az általános szabály szerint a munkabért a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig ki kell fizetni. Ez alól azonban számos kivétel van. Így a törvényi határidőtől megállapodásban el lehet térni, azzal, hogy kollektív szerződés akár hosszabb, munkaszerződés viszont csak rövidebb határidőt állapíthat meg.

 

Speciális szabály, hogy ha a kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló eredménye, amely a bérezés alapja, csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a munkabért ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Az alapbér felének megfelelő összegű előleget – legalább havonta – azonban ekkor is fizetni kell. Szintén kivétel a havi elszámolás alól a munkaidőkereten felüli rendkívüli munkaidőre járó díjazás, hiszen azt csak a – jellemzően egy hónapnál hosszabb – munkaidőkeret végén lehet elszámolni, és a következő havi bérrel kifizetni. Egy további példát említve, a munkaviszony megszűnése, megszüntetése esetén is más az elszámolási határidő: ilyenkor legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon kell kifizetni a munkavállaló részére a munkabérét és egyéb járandóságait. Felmondás esetén ez az öt munkanapos határidő az utolsó munkában töltött naptól számítandó.

Határidőn túli fizetés esetén a késedelem idejére a késedelembe esés időpontjától kezdve kamat jár. A kamat számításakor az érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a munkáltató késedelmét kimenti.

Ha a munkáltató nem fizet, a munkavállaló az elmaradt munkabér iránti igényét – legyen az a teljes járandósága, vagy csak egy bizonyos pótlék – munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti, az általános hároméves elévülési időn belül. Az elévülés az igény esedékessé válásával kezdődik. Például, a munkavállaló 2016. július hónapra nem kapta meg a rendkívüli munkavégzésért járó díjazását. Ez 2016. augusztus 10. napján volt esedékes, így igényét legkésőbb 2019. augusztus 9. napjáig érvényesítheti. Ennél szűkebb határidő vonatkozik a munkáltató egyoldalú munkaszerződés-módosításával kapcsolatos igény érvényesítésére (pl. a munkáltató egyoldalúan megvont egy a munkaszerződésben kikötött juttatást). Ez az igény csak a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül előterjesztett keresettel érvényesíthető.

A bérfizetés a munkáltató egyik főkötelezettsége a munkaviszonyban. Így annak elmulasztása a munkavállaló részéről azonnali hatályú (rendkívüli) felmondást is megalapozhat. Ehhez azonban önmagában a késedelmes fizetés kevés. A törvény szerint ugyanis a rendkívüli felmondásnak akkor van helye, ha a munkáltató a bérfizetési kötelezettségét jelentős mértékben, szándékosan vagy súlyos gondatlansággal szegi meg. Így például nincs helye azonnali hatályú felmondásnak, ha a bérfizetés késedelmének az az oka, hogy a munkavállaló nem, vagy rosszul adta meg a bankszámlaszámát, vagy a bérszámfejtéshez szükséges adatok megadásával késlekedett.

Az már nehezebben értelmezhető kérdés, hogy mikor lesz a bérfizetés elmulasztása jelentős mértékű, így vajon milyen hosszú ideig, illetve az esedékes összeg mekkora részére fennálló késedelem miatt élhet a munkavállaló azonnali hatályú felmondással. A bírói gyakorlatból az mindenesetre világos, hogy minél lényegesebb kötelezettségről van szó, annál kevésbé szigorú mérce, hogy annak megsértése jelentős legyen. Megítélésem szerint annak nincs jelentősége, hogy a munkavállalónak a bérfizetés elmaradása mekkora érdeksérelmet okoz (pl. van-e más jövedelme, amiből meg tud élni). A törvény szerint ugyanis nem a kötelezettség következményeinek, hanem magának a kötelezettségszegésnek kell jelentős mértékűnek lenni.

A bérfizetés határidejének betartását a munkaügyi hatóság is ellenőrzi, és munkaügyi bírság akár egy munkavállaló vonatkozásában elkövetett jogsértés esetén is kiszabható. Ugyanakkor, a hatóság számára a cél nem a bírságolás, hanem hogy a munkavállalók megkapják a jogos járandóságukat. Ezért először szűk határidő kitűzésével felszólítják a munkáltatót az elmaradt bér kifizetésére, és ha a munkáltató ennek eleget tesz, úgy bírság kiszabására nem kerül sor.

A munkabérfizetés elmulasztása igen sokféle formában történhet. Az alapeset – és a legsúlyosabb is egyben –, ha a munkáltató egyáltalán nem fizet határidőre. Az is ide tartozik, ha fizet ugyan, de csak alacsonyabb összeget, mint amiben a felek megállapodtak, vagy ha egy bizonyos jogcímen következetesen nem fizet munkabért. Például, soha nem számolja el a túlórákat, vagy – noha köteles lenne rá – nem fizet vasárnapi pótlékot.

A számos variáció jogi megítéléséhez a következő szabályokból kell kiindulni. Az általános szabály szerint a munkabért a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig ki kell fizetni. Ez alól azonban számos kivétel van. Így a törvényi határidőtől megállapodásban el lehet térni, azzal, hogy kollektív szerződés akár hosszabb, munkaszerződés viszont csak rövidebb határidőt állapíthat meg.

Speciális szabály, hogy ha a kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló eredménye, amely a bérezés alapja, csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a munkabért ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Az alapbér felének megfelelő összegű előleget – legalább havonta – azonban ekkor is fizetni kell. Szintén kivétel a havi elszámolás alól a munkaidőkereten felüli rendkívüli munkaidőre járó díjazás, hiszen azt csak a – jellemzően egy hónapnál hosszabb – munkaidőkeret végén lehet elszámolni, és a következő havi bérrel kifizetni. Egy további példát említve, a munkaviszony megszűnése, megszüntetése esetén is más az elszámolási határidő: ilyenkor legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon kell kifizetni a munkavállaló részére a munkabérét és egyéb járandóságait. Felmondás esetén ez az öt munkanapos határidő az utolsó munkában töltött naptól számítandó.

Határidőn túli fizetés esetén a késedelem idejére a késedelembe esés időpontjától kezdve kamat jár. A kamat számításakor az érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a munkáltató késedelmét kimenti.

Ha a munkáltató nem fizet, a munkavállaló az elmaradt munkabér iránti igényét – legyen az a teljes járandósága, vagy csak egy bizonyos pótlék – munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti, az általános hároméves elévülési időn belül. Az elévülés az igény esedékessé válásával kezdődik. Például, a munkavállaló 2016. július hónapra nem kapta meg a rendkívüli munkavégzésért járó díjazását. Ez 2016. augusztus 10. napján volt esedékes, így igényét legkésőbb 2019. augusztus 9. napjáig érvényesítheti. Ennél szűkebb határidő vonatkozik a munkáltató egyoldalú munkaszerződés-módosításával kapcsolatos igény érvényesítésére (pl. a munkáltató egyoldalúan megvont egy a munkaszerződésben kikötött juttatást). Ez az igény csak a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül előterjesztett keresettel érvényesíthető.

A bérfizetés a munkáltató egyik főkötelezettsége a munkaviszonyban. Így annak elmulasztása a munkavállaló részéről azonnali hatályú (rendkívüli) felmondást is megalapozhat. Ehhez azonban önmagában a késedelmes fizetés kevés. A törvény szerint ugyanis a rendkívüli felmondásnak akkor van helye, ha a munkáltató a bérfizetési kötelezettségét jelentős mértékben, szándékosan vagy súlyos gondatlansággal szegi meg. Így például nincs helye azonnali hatályú felmondásnak, ha a bérfizetés késedelmének az az oka, hogy a munkavállaló nem, vagy rosszul adta meg a bankszámlaszámát, vagy a bérszámfejtéshez szükséges adatok megadásával késlekedett.

Az már nehezebben értelmezhető kérdés, hogy mikor lesz a bérfizetés elmulasztása jelentős mértékű, így vajon milyen hosszú ideig, illetve az esedékes összeg mekkora részére fennálló késedelem miatt élhet a munkavállaló azonnali hatályú felmondással. A bírói gyakorlatból az mindenesetre világos, hogy minél lényegesebb kötelezettségről van szó, annál kevésbé szigorú mérce, hogy annak megsértése jelentős legyen. Megítélésem szerint annak nincs jelentősége, hogy a munkavállalónak a bérfizetés elmaradása mekkora érdeksérelmet okoz (pl. van-e más jövedelme, amiből meg tud élni). A törvény szerint ugyanis nem a kötelezettség következményeinek, hanem magának a kötelezettségszegésnek kell jelentős mértékűnek lenni.

A bérfizetés határidejének betartását a munkaügyi hatóság is ellenőrzi, és munkaügyi bírság akár egy munkavállaló vonatkozásában elkövetett jogsértés esetén is kiszabható. Ugyanakkor, a hatóság számára a cél nem a bírságolás, hanem hogy a munkavállalók megkapják a jogos járandóságukat. Ezért először szűk határidő kitűzésével felszólítják a munkáltatót az elmaradt bér kifizetésére, és ha a munkáltató ennek eleget tesz, úgy bírság kiszabására nem kerül sor.

---