Hiba a bérlapon
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 155. § (2) bekezdése alapján a munkáltató köteles a kifizetett munkabér elszámolásáról írásbeli tájékoztatást adni a munkavállaló számára, ez a tájékoztatás a „bérlap”, „bérpapír”. Ennek célja, hogy a munkavállaló ellenőrizni tudja, a munkáltatótól megkapott összeg hogyan került kiszámításra. Előfordulhat azonban, hogy az elszámolásba hiba csúszik, ilyenkor a munkáltató feladata a tévedést korrigálni.
Amennyiben a munkáltató akár a munkavállaló jelzésére, akár saját ellenőrzése során észleli, hogy az elszámolás téves, köteles azt javítani. A javítás egyrészt jelenti a bérlap módosítását, másrészt magában foglalja a kifizetésnek az immár helyes számításnak megfelelő, összegszerű rendezését. Mielőtt azonban a korrigálásnak a munkáltató nekiállna, azt szükséges megvizsgálni, a tévedésnek mi volt az oka, és az mikor következett be.
Abban az esetben ugyanis, ha a módosításra az elszámolás megtörténtét bekövetkező ok miatt van szükség, a munkáltatóra sokkal kedvezőbb szabályok vonatkoznak. Ez viszonylag szűk kört jelent. Az elszámolás után bekövetkező ok lehet például, ha a tárgyhónap végén a munkavállaló nem jelentkezik munkavégzésre, beteget jelent, ám távolmaradását később nem tudja igazolni. Így a munkáltató tévesen számfejt neki betegszabadságot. Minden más esetben, például ha a tévedésre adminisztratív hiba miatt kerül sor, a főszabály alkalmazandó.
Az elszámolás után bekövetkező ok esetén a munkáltató kötelezettsége a tájékoztatás, azaz a bérpapír megfelelő módosítása, amiről legkésőbb a következő havi munkabér-elszámolással egyidejűleg kell a munkavállalót tájékoztatni [Mt. 155. § (4) bekezdés]. Amennyiben a módosítás azt eredményezi, hogy a munkáltató tartozik a munkavállaló felé, a különbözetet legkésőbb a következő havi munkabérrel egyidejűleg ki kell fizetni [Mt. 155. § (4) bekezdés]. Ilyen esetben elegendő kizárólag a különbözetet megfizetni, a késedelem miatt nem kell kamatot felszámítani. Ha az elszámolás módosítása eredményeként a munkavállaló tartozik a munkáltató felé, a munkáltató a többletet az előlegnyújtásból eredő követelés szabályai szerint levonhatja a munkavállalótól [Mt. 155. § (4) bekezdés]. E szerint tehát a munkáltató korlát nélkül jogosult a munkabérből való levonásra, nem kell figyelembe vennie a levonásmentes munkabérrészt sem [Mt. 161. § (2) bekezdés b) pont].
Ha a tévedés oka nem az elszámolás után bekövetkező ok, a bérfizetés rendezése bonyolultabb. Az elszámolásról való tájékoztatást természetesen ekkor is korrigálni kell. Amennyiben a tévedés során a munkáltató kevesebbet fizetett a munkavállaló részére, a különbözetet meg kell fizetni, ebben az esetben azonban késedelmi kamattal együtt. A késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:48. § (1) bekezdés].
Ha a tévedés eredményeként a munkavállaló jogalap nélkül kifizetett munkabérhez jut, azt a munkáltató hatvan napon belül követelheti vissza. Hatvan napon túl a visszakövetelésnek már csak akkor van helye, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő [Mt. 164. §]. Az alaptalanságot fel kellett ismernie például a munkavállalónak, ha a kifizetett összeg olyan nagy arányban tér el a szokásostól, hogy az gyanúra ad okot. Maga idézi elő a munkavállaló az alaptalanságot például téves adatszolgáltatással, ha a valóságban le nem dolgozott rendkívüli munkaórákat tüntet fel a jelenléti íven. Ezekben az esetekben a visszakövetelés az elévülési időn, azaz három éven belül érvényesíthető [Mt. 286. § (1) bekezdés].
A többletet a munkáltatónak lehetősége van írásbeli fizetési felszólítással visszakövetelni, a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának megfelelő összeg erejéig [Mt. 285. § (2) bekezdés]. A felszólítás ellen a munkavállaló keresettel fordulhat a bírósághoz a felszólítás közlésétől számított harminc napon belül [Mt. 287. § (1) bekezdés d) pont].
Amennyiben ezt nem teszi meg, a felszólítást a bíróság végrehajtási záradékkal látja el [a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23. § (1) bekezdés a) pont]. Ha a munkáltató nem él fizetési felszólítással, követelését a bírósághoz fordulva kényszerítheti ki.
A bírósági út vagy a végrehajtás természetesen kikerülhető a felek együttműködése esetén: ha a munkavállaló hozzájárul, a munkáltató levonhatja a kifizetett többletet a munkavállaló munkabéréből, ekkor azonban ügyelni kell arra, hogy a levonás nem terjedhet ki a levonásmentes munkabérrészre [Mt. 161. § (2) bekezdés a) pont]. Ez alapján levonás csak a nettó munkabér 33 %-át terhelheti, kivételesen 50 %-át [Vht. 61. § (2) bekezdés]. Levonásmentes továbbá az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege [Vht. 62. § (1) bekezdés], ezen összeget tehát akkor is köteles kifizetni a munkáltató, ha még áll fenn követelése.
