Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A gazdasági válság növekedésével a munkáltatók árbevétele is csökken, ami miatt a munkavállalók részére történő bérfizetés is nehezebb a megszokottnál. Ha azonban a munkabér nem érkezik meg határidőben a munkavállaló számlájára, annak költséges következményei lehetnek, érdemes tehát előre átgondolni az alternatív lehetőségeket a jogszerű eljárás érdekében.
A munkaviszonyban a munkáltató két legfőbb kötelezettsége a foglalkoztatás és a munkabér megfizetése. A munkabér megfizetésére vonatkozó határidők a jogszabály által adottak, eszerint a munkabért a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig ki kell fizetni [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 157. § (1) bekezdés]. Amennyiben a felek a munkaszerződésben ennél korábbi határidőben állapodtak meg, például tizedike helyett ötödikében, akkor a munkáltató ehhez a határidőhöz köteles tartania magát. Ezek a határidők azt jelentik, hogy legkésőbb ezen a napon a munkavállaló bankszámláján ott kell lennie a munkabérének, hogy azzal a munkavállaló a határidő lejártának napján már rendelkezhessen [Mt. 158. § (2) bekezdés]. Kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállalók esetében erre a határidőre elegendő az alapbér felének megfelelő összeget megfizetni akkor, ha a részére járó munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg. A fennmaradó összeget pedig a teljesítmény megállapításakor kell kifizetni. [Mt. 157. § (2) bekezdés]
Ritkábban fordul elő, hogy a felek készpénzes bérfizetésben állapodnak meg. Ekkor ugyanúgy a tárgyhót követő tizedik napig kell megfizetni a munkabért, ám részletesen szabályzásra került, hogy a határidő mikor tekinthető megtartottnak. Ezek a szabályok is azt segítik elő, hogy a készpénzben díjazott munkavállalók is rendelkezhessenek bérükkel a határidő lejártának napján. Eszerint, ha a bérfizetés napja, például a hónap tizedike, heti pihenőnapra vagy munkaszüneti napra esik, az azt megelőző munkanapon ki kell fizetni a munkavállalót [Mt. 159. § (2) bekezdés]. Úgyszintén, ha a bérfizetés napján a munkavállaló jogos okból hiányzik, az előző munkahelyen töltött napon ki kell őt fizetni. Ha ez nem lehetséges, mert például a munkavállaló megbetegedett, a munkáltató költségén meg kell küldeni számára a tartózkodási helyére a bérét [Mt. 159. § (3) bekezdés]. Szabadság kivétele esetén még a szabadság megkezdése előtti munkanapon ki kell fizetni mind a szabadság alatt esedékessé váló munkabért, mind a szabadság időtartamára járót [Mt. 159. § (4) bekezdés]. A készpénzes bérfizetés ezen szabályaitól azonban megállapodásukban a felek szabadon eltérhetnek [Mt. 159. § (1) bekezdés].
A gazdasági nehézségek miatt előfordulhat, hogy a munkáltató nem tudja a munkabért határidőben megfizetni, azzal késedelembe esik. Ennek egyik következménye, hogy késedelmi kamatot köteles fizetni a munkavállalónak. A kamat összegének kiszámítása során a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal kell számolni, a munkáltató azzal megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:48. § (1) bekezdés]. Ez alapján tehát meg kell nézni, a késedelemmel érintett naptári félév első napján, azaz január elsején vagy július elsején, milyen mértékű volt a jegybanki alapkamat. A munkabér összegét ezzel a számmal meg kell szorozni, ekkor megkapjuk, mekkora lenne a kamat összege egész évre. Ezt a számot el kell osztani háromszázhatvanöttel, szökőév esetén háromszázhatvanhattal, majd megszorozni annyival, ahány nap késedelembe esett a munkáltató. A munkabéren felül a munkáltató az így kapott összeget köteles megfizetni a munkavállalónak, mint késedelmi kamatot.
A késedelmes munkabérfizetésnek azonban ennél súlyosabb következménye is lehet. Mivel a munkáltató egyik leglényegesebb kötelezettsége a munkabérfizetés, az azzal való késedelembe esés részéről lényeges kötelezettszegést jelent. Amennyiben pedig valamelyik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, a másik fél azonnali hatályú felmondással élhet [Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont]. A kötelezettségszegés jelentős mértékét nemcsak egy hosszabb időtartamú, de többszöri rövid, egy-két napos késedelem is megalapozhatja. Az azonnali hatályú felmondás jogával a munkavállaló az erről való tudomásszerzést követő tizenöt napon belül élhet [Mt. 78. § (2) bekezdés]. Ezen az időtartamon belül jogszerűen hivatkozhat tehát a késedelemre akkor is, ha munkabére időközben megérkezett. Arra azonban ügyelnie kell, hogy az azonnali hatályú felmondását indokolnia kell, amelyből ki kell tűnnie, hogy a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésére a megjelölt hónap(ok)ban részére járó munkabér vagy valamely munkabérelem milyen mértékű késedelme miatt került sor. A munkavállaló azonnali hatályú felmondása nemcsak a munkaerő hirtelen jellegű elvesztésével jár, anyagi vonzata is van. Az azonnali hatályú felmondással jogszerűen élő munkavállaló számára ugyanis a munkáltató végkielégítést, továbbá felmentési időre járó távolléti díjat is köteles fizetni [Mt. 78. § (3) bekezdés]. Ez utóbbi azt az összeget jelenti, amit a munkáltató a saját részéről kelt felmondása esetén a felmondási idő felének megfelelő időtartamra fizetne.
A koronavírus okán kihirdetett veszélyhelyzetben meghozott ideiglenes munkajogi szabályok azonban segíthetnek a rövidebb késedelmek áthidalására, ugyanakkor csak munkavállalói együttműködés esetén. Eszerint ugyanis a feleknek lehetőségük van arra, hogy a munka törvénykönyvétől akár a munkavállaló hátrányára is eltérjenek [a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdés]. Míg tehát általános esetben a felek nem köthetnek olyan megállapodást, amely a munkabér fizetésére vonatkozó határidőt későbbre helyezi, hiszen azzal a munkavállalót hátrány éri, a veszélyhelyzetben lehetőség van erre. Amennyiben a munkavállalóval sikeres megegyezés születik, hogy a bérfizetésre milyen későbbi időpontban, például a tárgyhót követő harmincadik napig kerül sor, megállapodásban rögzíthetik ezt a felek, így a munkáltatónak kamatfizetési kötelezettsége sem rendelkezik, és az azonnali hatályú felmondás veszélye is elhárul.
