Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az egyes foglalkoztatási tárgyú törvényeknek a Magyary Egyszerűsítési Programmal összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCXVI. törvény célja a lakossági ügyfelekre háruló adminisztratív terhek csökkentésére irányuló Magyary Egyszerűsítési Program végrehajtása. A program keretében felülvizsgálat tárgyát képezte a „segítő családtag” kategóriában történő munkavégzés értelmezése a hatályos jogszabályok alapján.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) 2013. évi ellenőrzési feladatainak végrehajtásához kapcsolódó ellenőrzési irányokról szóló 4001/2013. számú tájékoztatása szerint mindenkor kiemelt kormányzati törekvés a közteherviselés szélesítése, a fekete-, illetve szürkegazdaság méretének csökkentése. Az eltitkolt vagy be nem fizetett adó utólagos megállapítása, pótlólagos beszedése nélkülözhetetlen az egyenlő közteherviselés megvalósulása, a hazai és az európai uniós gazdasági, pénzügyi érdekek érvényesítése szempontjából.
A 2013. évre változatlanul érvényes azon stratégiai célkitűzés, hogy a NAV az adóztatás frekventált területein folyamatosan és nagy erőkkel jelen legyen. A továbbiakban is alapvető fontosságú a foglalkoztatás munkajogi, illetve társadalombiztosítási szempontból történő megfelelő minősítése – amelynek során figyelemmel kell lenni a munkajog területén bekövetkezett alapvető törvényi változásokra –, valamint a személyijövedelemadó-ellenőrzések során feltárt szabálytalanságok járulék- és egészségügyi hozzájárulás vonzatának következetes megállapítása.
A célkitűzések megvalósítását a magas színvonalú informatikai támogatottság mellett megvalósuló kockázatkezelés és kiválasztás, továbbá a NAV egyes ellenőrzési szakterületeinek, illetve bűnügyi szakterületének együttes, egymást kiegészítő fellépésével megvalósuló vizsgálati módszerek fokozott, minél szélesebb körben történő alkalmazása segíti.
A feketegazdaság elleni eredményes fellépés és a költségvetési bevételek fokozása érdekében elengedhetetlen a társhatóságokkal történő együttműködés folyamatosságának biztosítása, illetve az együttműködés fokozása.
A Központi Statisztikai Hivatal szerinti megfogalmazásban: segítő családtag – unpaid family worker: a háztartásnak az a tagja, aki a háztartáshoz tartozó gazdaság, vállalkozás tevékenységében segít, ezért a munkájáért fizetséget nem kap, csak a háztartás tagjaként részesül a gazdaság, a vállalkozás eredményeiből.
Segítő családtag jogállás a múltban
A 2012. január 1. előtt hatályos, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetésről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § g) pontja szerint a segítő családtag: az egyéni vállalkozónak, az egyéni cég és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság tagjának közeli hozzátartozója, aki a vállalkozásban személyesen és díjazás ellenében – nem munkaviszony keretében – munkát végez, kivéve a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő olyan személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
Tehát segítő családtagnak az a magánszemély bizonyult, aki a vállalkozás tevékenységében személyesen és díjazás ellenében – nem munkaviszony keretében – végzett munkát. A jogintézmény biztosította a foglalkoztatás jogszerűségét a családtagok számára.
A Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontja értelmében a segítő családtagként hatósághoz bejelentett személy abban az esetben vált biztosítottá, ha az e tevékenységből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme elérte a minimálbér 30 százalékát, vagy naptári napokra annak 30-ad részét. Ebben az esetben az egyéni vállalkozónak/társas vállalkozásnak meg kellett fizetnie a társadalombiztosítási járulékot, a segítő családtagnak pedig a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot.
A jogintézmény megszüntetéséhez vezető út
Az egyéni és társas vállalkozások aktív keresőinek létszámában 1989-1990 években volt igazán jelentős növekedés; azóta az ütem folyamatosan lassult. 2011. évre a segítő családtagként közreműködő családtagok száma országos szinten nem érte el a 20 ezer főt. A társadalombiztosításhoz bejelentett családtagok száma lényegében stagnált; jelezve, hogy az érintett családok nem igénylik a jogosultságot a társadalombiztosítás ellátásaira, mert azokhoz esetleg más jogcímen is hozzájuthatnak, vagy eleve lemondanak a biztosításról.
2012. január 1-jétől a segítő családtag mint önálló társadalombiztosítási kategória megszűnt. Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény indoklása szerint azokra az esetekre, amikor a vállalkozásban nincs szükség teljes munkaidős alkalmazottra, megfelelő alternatívát nyújt a 2010 augusztusában bevezetett egyszerűsített foglalkoztatás, melynek keretében egyszerűsített adminisztráció és alacsony közteher mellett közeli hozzátartozó is foglalkoztatható.
A segítő családtag jogintézményének megszűnését követően a szívességi munkavégzés problémája az országos ellenőrzési tapasztalatok alapján ismét előtérbe került. A jogintézmény megszűnésével a családtagok foglalkoztatása esetére a vállalkozásoknak valamilyen más megoldást kellett keresnie. A foglalkoztatások szabályszerűségére irányuló ellenőrzések tapasztalatai alapján gyakori a foglalkoztatás ingyenességére, szívességből történő munkavégzésre – túlnyomó részben családtagok foglalkoztatása esetében – való hivatkozás a bejelentési kötelezettség elmaradásának indokaként.
| Rodin munkaügyi rendezvények |
|---|
|
Foglalkoztatási alternatívák
A megváltozott jogszabályi környezetben a családtagok foglalkoztatása történhet:
Munkaviszonyban
Ebben az esetben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) vonatkozó szabályaira kell figyelemmel lenni. Természetesen – mivel biztosítási jogviszony jön létre – az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 16. § (4) bekezdése szerint ’T1041 nyomtatvány benyújtása munkaviszony esetén kötelező. Amennyiben munkaviszony keretében történik a feladatellátás, akkor a közterheket a munkaviszonyra vonatkozó, általános szabályok szerint kell megfizetni. Ez esetben a biztosítási jogviszony a munkaidő hosszától és a díjazás mértékétől függetlenül létrejön. Az Mt. 42. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. A munkaviszony tartalmi elemeit magán hordozó, rendszeres fizetés ellenében történő, függőségi viszonyban történő munkavégzés közeli hozzátartozó esetén is foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül, és akkor nem bír relevanciával, hogy a felek között milyen rokoni kapcsolat van.
Megbízási jogviszonyban
Amennyiben a foglalkoztatás díjazás nélkül történik, bejelentési kötelezettség és juttatás hiányában személyi jövedelemadó, járulék, illetve szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség nem keletkezik. A családtag foglalkoztatása biztosítási jogviszonyt megbízási jogviszony esetén a minimálbér 30 %-át elérő juttatás esetén keletkeztet, és ebben az esetben a foglalkoztatónak a ’T1041 nyomtatványon bejelentési kötelezettsége keletkezik a NAV felé.
A foglalkoztatásra a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) megbízási jogviszonyra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Egyszerűsített foglalkoztatás keretein belül
Ezen foglalkoztatás részletszabályait az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény tartalmazza. Alkalmi munka esetén ennek közteher vonzata 1000 Ft/fő/nap, mely a foglalkoztatót terheli. E jogviszony szabályairól bővebben tájékoztatást ad a NAV honlapján elérhető 2012/46. számú információs füzet, melynek elérési útvonala: www.nav.gov.hu/Adózási információk/Információs füzetek/Információs füzetek 2012/46. számú tájékoztató füzet.
Életszerű eset, hogy valaki a saját háza vagy lakása felújításához vagy mondjuk garázs, hétvégi ház felépítéséhez barátai, munkatársai vagy éppenséggel szomszédjai segítségét kéri.
A kaláka munka eredetileg az egymásra utalt kisközösségek (falvak, községek) kölcsönös segítségnyújtására épült. Manapság is gyakran előfordul, többnyire kisebb közösségekben, főként mezőgazdasági, alkalmi jellegű idénymunkáknál (például szüret). Sokszor évek alatt kialakított szokások szerint történik a viszonossági alapú munkavégzés, melynek célja egyben a találkozás, a kikapcsolódás is.
Előfordulhatnak továbbá olyan esetek, amikor a vállalkozó halaszthatatlan dolga miatt nem tud személyesen jelen lenni (például: kiskereskedelmi, vendéglátó egységben nyitvatartási időn belül), és megkéri a családtagot, barátot, hogy távolléte idején lássa el a feladatait.
Szívességi munkavégzés
A Ptk. 478. § (1) bekezdése értelmében a megbízó díj fizetésére köteles, kivéve, ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta. A megbízás lehet visszterhes, de lehet ingyenes is (ún. szívességi megbízás). A visszterhesség vélelme kivételesen és csak akkor nem érvényesül, ha a felek közötti viszony vagy az ügy jellege az ellenszolgáltatás nélküli kötelezettségvállalást támasztja alá.
A felek viszonyának fogalma nem szűkíthető a hozzátartozói, rokoni kapcsolatra. (A bírósági gyakorlat elfogadja a munkatársak, lakótársak, barátok, ismerősök közötti kölcsönös és ellenszolgáltatás nélküli szívességek elvállalását, és a felek eltérő megállapodása hiányában ingyenesnek tekinti.)
Szívességi munkavégzésre hivatkozás az ellenőrzési tapasztalatok alapján előfordul családtagok és rokoni kapcsolat nélküli személyek feladatellátása során is.
A vállalkozás tevékenységében „segítő” családtag minőség bizonyítása során a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény (a továbbiakban: Ket.) 172. § h) pontjában foglaltak adnak iránymutatást, mely szerint hozzátartozó: az egyenes ágbeli rokon és annak házastársa; az örökbe fogadó és a nevelőszülő; az örökbe fogadott és a nevelt gyermek; a testvér, a házastárs, az élettárs; a házastársnak, az élettársnak egyenes ágbeli rokona, testvére és a testvér házastársa.
A rokonsági fok bizonyítására igénybe vehető a települési önkormányzat mint hatósági nyilvántartást vezető szerv. Bonyolultabb a megítélés, amennyiben a felek baráti, lakótársi, ismerősi kapcsolatra hivatkoznak.
Az ellenőrzést végző hatóságok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ebben a körben számos esetben fordul elő visszaélés, ezért fontos az adott jogviszony tartalmi elemeinek körültekintő vizsgálata. (Például: baráti viszonyra hivatkozással történik a feladatellátás, az ellenőrzés során történő nyilatkoztatásnál azonban kiderül, hogy a „barát” nevét sem ismeri a foglalkoztatott személy.)
Az adóhatósági ellenőrzések során a be nem jelentett alkalmazottak foglalkoztatásának feltárása érdekében alkalmazandó az Art. 1. § (7) bekezdésében meghatározott alapelv, mely szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az adótörvények nem azt határozzák meg, hogy kit, milyen jogviszonyban, illetve milyen korlátok között lehet foglalkoztatni, hanem egy már létrejött, konkrét szerződés alapján hogyan minősíthető annak adóztatása, illetve van-e biztosítási kötelezettséggel járó járulékvonzata. Amennyiben az egyéni és társas vállalkozó közeli hozzátartozója munkát végez a vállalkozásban, azt kell megvizsgálni, hogy ezt a tevékenységet milyen jogviszonyban végzi.
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 1. § (3) bekezdés megfogalmazása szerint foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka. Nem minősül tehát foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak a szívességi munka, amely olyan ellenérték nélkül végzett tevékenység, ahol a munkavégzés alapja nem egy fizetési kötelezettséget is tartalmazó megállapodás, hanem baráti vagy családi kötelék.
Mindent egybevetve az ingyenesség jogi értelemben nem zárható ki.
Főbb jellemzők és a munkavégzés előfordulási területei
A szívességi munka alapvető jellemzői
A munkavégzés ezen formájának előfordulási területei:
Ellenérték
A szívességi munka és a be nem jelentett foglalkoztatás elhatárolása az ellenőrzések folyamán elengedhetetlen, melynek során az egyik legfontosabb az ellenérték meghatározása. Nem minősíthető a munkavégzés (tevékenység) a munkajog hatálya alá tartozónak, illetve biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony fennállásáról sem lehet szó, amennyiben ellenérték nem állapítható meg.
Az ellenérték nemcsak pénzbeli kifizetés lehet, hanem természetbeni (szociális) juttatás is. Így „munkabérnek” kell tekinteni, ha a munkát végző szállást, élelmet, tűzifát stb. kap munkájáért vagy esetlegesen egy korábbi tartozása fejében, annak „ledolgozása” érdekében vállalja a munkát.
Ugyanakkor nem minősül munkabérnek, ha a jelenlévők gesztusértékű viszonzást kapnak, olyan mértékben, amely nem áll arányban az elvégzett munkával. A felek egyező nyilatkozata nem elegendő a munkavégzés szívességi közreműködésnek történő minősítéséhez.
Ezek a munkavégzések általában néhány órát, illetve egy-egy napot (tipikusan szombat-vasárnap) vesznek igénybe. Ha valaki hosszabb időn át (heteken keresztül, hétköznapokon vagy rendszeresen) dolgozik a vállalkozás számára, nem életszerű, hogy ingyen, szívességből dolgozna. Az elvégzendő munka sürgőssége, rövid időtartama nem alapozza meg a szívességi munka hatóság általi elfogadását.
Az ellátandó feladat folyamatossága, ismétlődő jellege, rendszeressége ezekre a munkavégzésekre nem jellemző.
A helyes adóhatósági megállapítás érdekében a munkaviszonytól való elhatárolás vizsgálata nyújthat segítséget. (A munkaviszony és a polgári jogi jogviszonyok elhatárolási szempontjaira nézve lásd lapunk 2013. februári számában megjelent A kisvállalkozással kötött szerződések elhatárolása a munkaviszonytól című cikket.).
A szívességi munkavégzést olyan dokumentumokkal célszerű igazolni, amelyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a foglalkoztató számára végzett munka ingyen, ellenérték nélkül, szívességi, családi, baráti alapon történik. Ehhez a munkavégzés megkezdése előtt adott esetben indokolt lehet írásbeli megállapodást készíteni, amelyben egyértelműen rögzíteni lehet az előzőekben leírtakat.
Amennyiben a végzett tevékenység minden kétséget kizáróan ellenérték nélküli, szívességi munkavégzésnek tekinthető, a vállalkozásnak az állami adóhatóság felé bejelentési, adó- és járulékfizetési kötelezettsége nem keletkezik.
Felhívjuk a figyelmet, hogy annak megítélése, miszerint a munkavégzés szívességi alapon, ellenérték nélkül történik, csak és kizárólag az eset összes körülményének figyelembevételével, illetve az esetlegesen rendelkezésre álló dokumentumok, nyilatkozatok alapján lehetséges.
Be nem jelentett foglalkoztatás
Ha az ellenőrzés során nem bizonyított egyértelműen a szívességi munkavégzés és a jelek arra utalnak, hogy munkaviszony, ellenértékes megbízási jogviszony áll fenn, az adóhatóság a munkavégzés összes körülményeire tekintettel köteles minősíteni a feladatellátást, és amenynyiben ennek feltételei fennállnak, meg kell állapítania a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt (mely ez esetben be nem jelentett foglalkoztatásnak minősül).
Ennek ellenkezőjét az adózónak kell bizonyítania az Art. 178. § 8. pontja értelmében e törvény és – ha törvény másként nem rendelkezik – az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában be nem jelentett alkalmazott: az adózó gazdasági tevékenységében személyesen közreműködő magánszemély, akire vonatkozóan a munkáltató, illetve kifizető az Art.-ben meghatározott bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, illetve a munkáltató, kifizető nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közreműködő jogviszonya kívül esik a bejelentési kötelezettségen. Mindezek alapján a feltárt munkavégzés adóhatóság általi minősítését az adózó vitathatja, mely esetben őt terheli annak bizonyítása, hogy a részére végzett tevékenység ellenérték nélkül, szívességi alapon történt.
A be nem jelentett munkavégzést generáló problémák mindenki számára ismertek, így különösen a szabályos munkavégzéshez kapcsolódó nagyfokú adminisztrációs teher és a magas közterhek.
Be nem jelentett munkavégzésen értendő bármely olyan fizetett tevékenység, amely természetét tekintve törvényes, azonban nincs bejelentve a hatóságoknál. Célja, hogy elkerülje a szabályozást, kormányzati, szociális vagy adminisztratív természetű előírást. Szereplői különbözőek, mint munkaadók, alkalmazottak és önfoglalkoztatók. Ez a munkavégzés a szabályosan végzett tevékenységekkel ellentétes, hátrányosan érinti az egészséges versenyen alapuló tisztességes és kiegyensúlyozott munkaerő piaci szereplőket.
A be nem jelentett munka elleni harc, mára már elmondható, hogy tartós politikai célkitűzés (nemcsak Magyarországon, hanem az egész Európai Unióban). Gyakori az ellenőrzéseket végző hatóságok közötti koordináció (adóhatóság, munkaügyi felügyelet, rendvédelmi szervek), valamint az ellenőrzések gyakoriságának növelése, a kiszabott szankciók összegszerűségének emelkedése.
Az Art. 172. § (2) bekezdés szerint az adózót 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal kell sújtani, ha be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott.
A különböző törvényi kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése igényli a foglalkoztatásokat vizsgáló hatóságok eljárásainak szigorítását. Az ellenőrzések végrehajtása egyre sűrűbben normál munkaidőn kívül, vagy akár hétvégenként történik, mert ezek azok az időszakok, amelyekre jellemzőbb a visszaélésszerű foglalkoztatás, illetve amikor kevésbé számítanak ellenőrzésre a vállalkozások.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Tbj. 44/B. § értelmében az egészségbiztosítási szerv az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő, de az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak nyilvántartásában nem szereplő személyekről a bejelentési és járulékfizetési kötelezettség teljesítésének ellenőrzése céljából havonta adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.
A NAV adatbázisaiban biztosítási jogviszonnyal nem rendelkező személyek a hatóság felszólítására kötelesek rendezni a jogviszonyukat. Amennyiben a magánszemély semmilyen biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal nem rendelkezik, a Tbj. 39. § (2) bekezdése értelmében köteles – ’T1011 elnevezésű nyomtatványon – bejelentkezni egészségügyi szolgáltatási járulék – 2013. január 1-től hatályos összege 6660 Ft/hó, illetve napi 222 Ft – fizetésére.
Dióssy Gábor Szabolcsné cikke a HR&Munkajog 2013/4. számában is olvasható.
