Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkáltató 2013. augusztus 1-től – naptári évre szóló választása szerint – a munkavállalók szabadságát egyenlőtlen munkaidő-beosztásban (munkaidőkeret, elszámolási időszak) vagy munkanapban, vagy órákban adhatja ki, és tarthatja nyilván. Ez a két eltérő nyilvántartási és elszámolási módszer közötti különbség különösen szemléletes eltérésekhez vezethet, amennyiben a munkavállalók foglalkoztatására nem általános teljes munkaidőben (8 óra) kerül sor.
Általánosnál hosszabb napi munkaidő megállapítására kerülhet sor – a felek megállapodása alapján – a készenléti jellegű munkakörökben. Ilyen jellegű a munkakör, ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár. A gyakorlatban ilyen munkakör például a portás, biztonsági őr, esetleg karbantartó stb.
Ekkor a munkaszerződés szerinti napi munkaidő legfeljebb napi 12 órára emelhető. A hosszabb teljes napi munkaidőre a munkavállalónak ugyanannyi – az egyenlő bér elve szerinti – munkabér jár, mint az általános teljes napi munkaidőben dolgozó munkavállalónak, függetlenül attól, hogy a munkaidő mértéke eltérő. Így például a munkavállalót a napi 12 órás munkaidő teljesítése esetén illeti meg a minimálbér, vagy éppen a garantált bérminimum. Ezen túlmenően a készenléti jellegű munkakörökben – írásbeli megállapodás alapján – lehetőség van arra, hogy a munkavállaló napi beosztás szerinti munkaideje akár a 24 órát is elérje.
Tegyük fel, hogy a munkavállaló beosztás szerint 24 óra munkavégzést követően 48 órát pihen, és a szabadsággal érintett munkahét beosztása a következők szerint alakul, és az adott évben 20 munkanap szabadság illeti meg:
| Hétfő | Kedd | Szerda | Csütörtök | Péntek | Szombat | Vasárnap |
| 24 óra | szabadnap | szabadnap | 24 óra | pihenőnap | pihenőnap | 24 óra |
Amennyiben a munkavállaló ezen a héten szabadságon van, és a szabadságot munkanapokban számoljuk el, az a következők szerint alakul:
| Hétfő | Kedd | Szerda | Csütörtök | Péntek | Szombat | Vasárnap |
| szabadság | szabadság | szabadság | szabadság | pihenőnap | pihenőnap | pihenőnap |
| 12 óra | 12 óra | 12 óra | 12 óra | pihenőnap | pihenőnap | 12 óra |
Azaz, munkanapos elszámolás esetén a munkavállaló számára a hét minden napjára – kivéve a pihenőnapot és a munkaszüneti napot – a munkaszerződés szerinti napi munkaidőt (jelen esetben 12 órát) kell elszámolni, a munkavállaló munkaidő-beosztásától függetlenül, és ezzel párhuzamosan a munkavállalót megillető szabadság összesen 5 munkanappal csökken.
A szabadság órákban történő elszámolása és nyilvántartása esetén első lépésben a munkavállalót megillető 20 munkanap szabadságot „át kell váltani” órákra, azaz a napi munkaidővel meg kell szorozni a munkanapok számát. Ebből jelen esetben 240 óra adódik. Az elszámolás pedig az alábbiak szerint alakul:
| Hétfő | Kedd | Szerda | Csütörtök | Péntek | Szombat | Vasárnap |
| szabadság | szabadság | szabadság | szabadság | pihenőnap | pihenőnap | szabadság |
| 24 óra | 0 óra | 0 óra | 24 óra | pihenőnap | pihenőnap | 24 óra |
Ahogyan a fentiekből kitűnik, az órás elszámolás során a munkavállaló a munkaidő-beosztásával azonos időre mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, és szabadságát is ennek megfelelően kell elszámolni. A szabadnapokra 0 órát (gyakorlatilag ezen a napon a munkavállaló nem szabadságon van, hanem szabadnapját tölti, hiszen 0 órára menne szabadságra), míg a 24 órás beosztással érintett napokra pedig 24 órát kell figyelembe venni, így a munkavállaló éves szabadsága a hét végére 72 órával csökken.
Természetesen mind a munkaidőkeretben beosztható órák számának meghatározásakor, mind a szabadság idejére fizetendő távolléti díj számításakor a fentebb meghatározott óraszámokat kell számolni. Így jelen példa szerinti esetben a munkanapos elszámolásban 60 órára, míg a második esetben 72 órára kell távolléti díjat fizetni; „cserébe” a munkavállaló szabadsága a második esetben nagyobb mértékben csökken.
