Távolléti díj: közölték a számítási módot

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A távolléti díj számításának szabályozása egyértelmű, az új számítási mód szerint tényleg lehetséges, hogy a munkabérek az adott hónap munkanapjaitól függően eltérjenek a munkaszerződésben megállapított alapbértől – áll a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapján.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapján segédletet tett közzé, amely a hivatal szándékai szerint segítséget nyújt a távolléti díj kiszámítására vonatkozó szabályok helyes alkalmazásához.

„Rögzíteni szükséges, hogy a távolléti díj számításánál 2013. január 1-jétől bevezetésre került 174 órás osztószám a havi alapbéres bérformában alkalmazottakra vonatkozik.

Távolléti díj és munkabér az új Mt szerint – dr. Kártyás Gábor értelmező és elemző írását itt olvashatja.

Az alapbér tekintetében a munkáltatók adminisztratív terheinek csökkentése érdekében az a megoldás született, hogy a távolléti napokra bármely hónapban ugyanolyan összegű alapbér járjon, tehát a mértéke ne változzon aszerint, hogy az adott hónapban mennyi az általános munkarend szerinti munkanapok száma. Tehát amíg a különben is átalányjellegű havi alapbér nem változik, a távolléti díj alapbér része is változatlan marad, függetlenül attól, hogy a munkavállaló például egy kevesebb vagy több munkanapot magában foglaló hónapban megy szabadságra. A munkanapok száma havonként általában 20 és 23 nap között szóródik a naptári hónap hossza és a hétköznapok/hétvégék hónapon belüli elhelyezkedésének függvényében, ezért az új számítási mód a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a munkabérek az adott hónap munkanapjaitól függően – mind pozitív, mind negatív irányban – eltérhetnek a munkaszerződésben megállapított alapbértől” – olvasható a dokumentumban.

„A sajtóban és az internetes portálokon megjelenő cikkek alapján a legnagyobb bizonytalanság a gyakorlatban azt övezte, hogy a távolléttel érintett hónapban hogyan kell meghatározni a munkával töltött időre járó alapbért. E szempontból fontos körülmény, hogy a 174 órával történő osztás csak a távolléti díj meghatározásánál alkalmazandó. A Munka törvénykönyvének szabályaiból és az eddig követett joggyakorlatból is következik, hogy a munkában töltött napokra járó munkabér megállapításánál a havi alapbért a munkavállalóra irányadó általános munkarend szerinti havi munkanapok (munkaórák) számával kell elosztani, és ezt kell megszorozni az ebből ténylegesen ledolgozott munkanapok (munkaórák) számával. Szeretnénk tehát leszögezni, hogy a munkában töltött napokra járó bér meghatározásánál az egy órára eső távolléti díjjal nem lehet számolni, hiszen egyrészt a munkában töltött napok nem minősíthetők távollétnek, másrészt a számítás során a havibéres munkavállalónál csak a havi alapbérből, és nem az órabérből lehet kiindulni. A havibéres munkavállalót teljes hónap ledolgozása esetén magától értetődően a teljes havi alapbére illeti meg, következésképpen nem teljes hónapra a havibér arányos része jár, ezt pedig a tárgyhó munkanapjainak száma és a ténylegesen munkában töltött munkanapok arányában lehet kifejezni.

További kérdései vannak a távolléti díjjal kapcsolatban?
Tegye fel őket február 19-én konferenciánkon, ahol a munkavállaló bejelentésével, és a bevallással kapcsolatos idei teendőit is megismerheti. Részletes tematikáért kattintson ide >>> Február 27-i szakmai rendezvényünkön pedig dr. Kártyás Gábor munkajogász segít kiszámolni a távolléti díjat. Részletes tematikáért kattintson ide >>>

A havibér másik összetevőjét szabadság esetén a szabadság tartamára a 174-es osztószám figyelembevételével meghatározott távolléti díj alkotja. Ennek kiszámításához a havi alapbért 174-gyel kell osztani, majd meg kell szorozni a napi teljes munkaidő óraszámával és a szabadságnapok számával.” – írja a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat közleményében.

„Fontosnak tartjuk továbbá az eddig elhangzottakkal összefüggésben azt is megjegyezni, hogy a havibéres munkavállaló esetén a havibér átalányjellege miatt a munkaszüneti napnak általában, így a távolléti díj számításánál sincs relevanciája, azaz sem munkanapként, sem távollétként nem számolható el. Mindez az Mt. 93. § (2) bekezdés és 146. § (3) bekezdés d) pontja alapján egyértelműen levezethető: munkaszüneti nap esetén távolléti díj csak óra- vagy teljesítménybérezés esetén jár, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő”.

„A törvény által megadott számítási mód alkalmazása mindazonáltal nem kötelező. A törvénykönyv egy órára járó távolléti díj számítását meghatározó 149. § (1) bekezdés a) pontjától az eltérést a 165. § lehetővé teszi, eszerint a 174-es osztószámtól a munkaszerződés a munkavállaló javára, illetve a kollektív szerződés bármilyen irányban eltérhet” – olvasható még a dokumentumban.

RODIN Munkaügyi képzések, konferenciák
2013. 02. 19. Munkaügyi és tb nyilvántartás, foglalkoztatott bejelentés 2013. 02. 21. Külföldiek foglalkoztatása 2013. 02. 27. Foglalkoztatás a felsőoktatásban 2013. 02. 27. Számítsuk ki együtt atávolléti díjat! 2013. 03. 06. X. Magyar Munkaerőkölcsönzési Konferencia 2013. 03. 20. Munkaidő, pihenőidő – felkészülés az ellenőrzésre Bővebb információ a rendezvényekről

„A fentiektől eltérő megközelítések és számítási módszerek tehát nincsenek összhangban az új munka törvénykönyvének előírásaival és az abban megnyilvánuló jogalkotói szándékkal” – írja a foglalkoztatási szolgálat közleményének szerzője, aki ezzel együtt úgy véli: „hasznos szakmai vitát folytatni arról, hogy a jogalkotó által választott számítási módszer minden tekintetben megfelelő-e, ugyanakkor a számításra vonatkozó törvényi szabályozást egyértelmű”.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat példákkal is illusztrálja a helyes számítási eljárást.

---