Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkahelyre történő pontos beérkezés a reggeli csúcsforgalomban nem mindig könnyű; még nehezebb a munkavállaló helyzete, ha az utazáshoz a tömegközlekedést veszi igénybe. Annak ellenére, hogy a menetrend tartalmazza a megérkezés időpontját, nem egyszerű a menetidővel kalkulálni, több, a munkavállaló által nem befolyásolható körülmény merülhet fel a munkahelyre való megérkezést lassítva. A késésből pedig könnyen konfliktus keletkezhet a munkahelyen.
A távolsági járatok esetében gyakran előfordul, hogy baleset vagy műszaki meghibásodás miatt a vonat vagy a busz késik, olykor akár órákat is. Ezeken a járműveken azonban sok munkavállaló tartózkodik, akik így szembesülnek azzal a problémával, hogy nem tudnak a munkaviszonyukból fakadó kötelezettségüknek eleget tenni, azaz nem tudnak időben megjelenni munkahelyükön. Az ilyen helyzetekre jelent megoldást a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 55. § (1) bekezdés j) pontja, amely alapján a munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól az elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára.
Amennyiben a munkavállaló a munkába történő utazáshoz tömegközlekedést vesz igénybe, úgy kell megválasztania a járatot, hogy azzal a munkahelyére az előírt időpontra beérjen, sőt, ekkor már készen kell állni a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő tevékenységek elvégzésére, ennek hiányában a munkavégzésre. Azon járművek esetén, amelyek a forgalomban részt vesznek, így például buszos utazás során, a menetidőbe bele kell kalkulálni a szokásos forgalmat, a reggeli dugót, akkor is, ha a menetrend azt nem tükrözi. Nem elháríthatatlan ok tehát, ha a munkavállaló a délelőtti műszakból rendszeresen tíz-húsz percet késik, csak azért, mert a reggeli csúcsforgalomban lassabban halad a busz. Szintén nem lehet mentség, ha a munkavállaló minden második reggel azért késik öt percet, mert éppen elment a metró, amit a vonatmenetrend maradéktalan teljesülése esetén el kellett volna érnie. Az időjárási viszonyokkal a legtöbb esetben ugyancsak előre lehet számolni: a havas, jeges úton természetes, hogy lassabban fog haladni a busz, ez nem ok arra, hogy egész januárban késve érkezzen a munkavállaló a munkahelyére. Az útfelújítások miatt általában a menetrend is módosításra kerül, ha mégsem, az ebből fakadó késéssel is számolni kell, úgyszintén a metrófelújítás ideje alatt azzal, hogy a metrópótló buszok jóval hosszabb idő alatt érik el a célt.
Természetesen figyelembe veendő a járatsűrűség is: nyilvánvalóan nem tolerálható a heti egy-kétszer bekövetkező ötperces késés, ha a busz egyébként tízpercenként jár, míg a másik oldalról az sem várható el a munkavállalótól, hogy a kétóránként járó busz esetén válasszon korábbi járatot, csak azért, mert havonta egyszer-kétszer az öt perc késéssel érkezik. A határok meghúzása nem könnyű, a felek együttműködése szükséges hozzá.
Olyan esetben viszont, ha a munkavállaló időben kiérkezik a vasútállomásra, ám ott a hangosbemondó közli, hogy a vonat műszaki okok miatt előreláthatólag egy órát késik, a munkavállalónak általában nincs más lehetősége, mint várni. Úgyszintén, ha a busz félúton lerobban, vagy egy nagyobb baleset miatt áll hosszabb ideig. Ezek olyan elháríthatatlan okok, amelyek a munkavállaló távollétét indokolják, így a késés nem minősül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség megszegésének. Ilyen esetekben tehát, kötelezettségszegés hiányában, szankció nem alkalmazható, azaz sem figyelmeztetés, sem a munkaviszony megszüntetése nem lehet a késés következménye.
A távollét tartamát tekintve annak a lehető legrövidebb időre kell korlátozódnia. Amennyiben például a négy órát késő vonat helyett egy óra elteltével a vasúttársaság buszokat küld, a munkavállaló köteles azt igénybe venni, nem indokolt, hogy még három órát várjon a vonatra. Úgyszintén, ha a troli a megállóból nem tud elindulni, ám a munkavállaló munkahelye csak húsz perces gyalogútra van, a munkavállaló hamarabb eljut a munkahelyére ilyen módon, mintha megvárná a jármű megszerelését.
Az elháríthatatlan okot a munkáltató felé természetesen igazolni kell: a tömegközlekedési társaságok kérésre kötelesek a késés pontos időtartamáról igazolást adni. Más kérdés, hogy erre az igazolásra a munkavállaló sok esetben csak hosszadalmas sorban állás után, tehát további késéssel juthat hozzá. Amennyiben lehetőség van rá, ilyenkor érdemes a munkáltatóval egyeztetni, hogy az igazolás mellőzésével, mielőbb bejusson a munkavállaló a munkahelyére, a vasúttársaság igénybevétele esetén annak honlapján a késések is láthatóak, de szükség esetén később is kérhető arról igazolás.
Kiemelendő azonban, hogy az elháríthatatlan ok miatt bekövetkező távollétre a munkavállalót munkabér egyáltalán nem illeti meg. Így ha a vonat aznap két órát késett, a következő havi elszámolásnál a munkavállaló ennyivel kevesebb bérre lesz jogosult. Természetesen a munkáltató ettől eltérhet, és kifizetheti a kiesett időre is a bért, ám erre nem köteles. Arra is lehetőség van, hogy a felek megegyezzenek, hogy a munkavállaló a késés időtartamának megfelelően tovább marad bent a munkahelyén és végez munkát, így nem keletkezik kiesés a fizetésében.
