Áfa: csalásra teremtve

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az általános forgalmi adó lényegében végső fogyasztási adó. Hozzáadott értékadóként való szerepeltetése, alkalmazása a végső fogyasztók által ténylegesen megfizetett adónak az értékesítési láncolaton való kiszóródását, elcsalását eredményezi. Az ezermilliárd forintot meghaladó adócsalások – az áfa lényegét felismerve – egyszerű módszerekkel megszüntethetők lennének.

Korábbi írásomban bemutattam, hogy az általános forgalmi adó mint végső fogyasztási adónak a hazai és az uniós szabályozásban hozzáadott értékadóként való szerepeltetése megteremti a lehetőségét, hogy a végső fogyasztók által ténylegesen megfizetett adó az értékesítési láncolat bármely láncszemében megszakadjon, így a költségvetést illető adó a feketegazdaságba számtalan módon kiszóródhat. Az áfacsalások folyamán a költségvetést érő kár megítélésem szerint több ezermilliárd (!) forint, melyhez a végső fogyasztás oldaláról megközelítve számszaki példákat is előadtam.

A nemzetgazdasági tárca szerint – felvetésünkre reagálva – az áfa-visszaigénylések megszüntetésével az áfa megszűnne hozzáadott-érték típusú adóként működni, ami ellentétes  az EU áfa-irányelveivel, illetve egy ilyen intézkedés a hosszabb termelési láncokat sújtaná jelentős többletteherrel, így  rendkívül versenyelőnyt jelentene az integráltabb termelést megvalósító nagyvállalatoknak a dezintegráltabb termelési láncokkal szemben. Megjegyzik továbbá, hogy az intézkedés hátrányosan érintené az exportra termelő és a beruházó vállalatokat.

Az általános forgalmi adóval nap mint nap találkozó és foglalkozó vállalkozók, szakemberek, könyvelők, adótanácsadók, adószakértők számára nyilvánvaló, hogy az általános forgalmi adó az áfa-alany gazdálkodóknál nem költségtényező, az tényleges költségként csak a végső fogyasztóknál, a termelési-értékesítési láncolat végén jelentkezik. Az adó megfizetése a szállítóknak, és az azt követő visszaigénylése sem az exportra termelő, sem a beruházó vállalkozásoknak nem jelent költség-eredménytényezőt, viszont a likviditását – az adó szállítónak való előzetes megfizetésével és későbbi visszaigénylésével – az összes láncolati szereplőnek megterheli. A beruházásokat és az exportot a piaci szereplőknek nem a végső fogyasztók által megfizetett forgalmi adóból, hanem a megvalósított (nyereség) vagy megelőlegezett (hitel) hozzáadott értékből kell  finanszírozniuk.

2013. december 5: Adónap

ART, SZJA, ÁFA, JÁRULÉKOK, TAO – Mindent megtudhat a 2014-től hatályos adó- és járulékváltozásokról! Időpont: 2013. december 5. Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. Program: 09.00-10.00     Az adózás rendjéről szóló törvény változásai       10.15-11.45     Személyi jövedelemadó változásai           13.00-14.00     Járulékok változásai                   14.00-15.30     Általános forgalmi adó változásai           15.45-16.45     Társasági adó változásai   Előadók: Dr. Vámosi-Nagy Szabolcs ügyvéd, adószakértő, c. egyetemi tanár ELTE jogi kar Dr. Németh Nóra tanácsos, NAV Dr. Kovács Ferenc adószakértő Sike Olga főosztályvezető-helyettes, NAV Széll Zoltánné szakmai főtanácsadó, NAV További információk és jelentkezés itt

Az áfacsalások elleni küzdelem hatékony eszközeként preferált fordított adózás rendszere is a végső fogyasztási adó jelleget igazolja: amennyiben nem csak egy-egy  területre, hanem a gazdaság összes szegmensére kiterjesztenénk a fordított adózás rendszerét, mely szerint az áfa adóalany gazdálkodók egymás közti értékesítései között a fordított adózást kellene alkalmazni, úgy csak azon adóalanyoknál keletkezne adóbefizetési kötelezettség, akik a végső fogyasztók (lakosság, idegenforgalom, nem áfa adóalanyok, stb.) felé értékesítenek, míg az adóhatóságtól való áfa-visszaigénylések megszűnnének. (A végső fogyasztási adónak hozzáadott-érték adóként való kifejlődése – megítélésem szerint – a  pénzszükséglet/pénzkereslet mesterséges növelését, ezzel együtt pénzvilági érdekeket szolgált.)

Tekintettel arra, hogy az áfa nem költségtényező, a minisztérium álláspontja igencsak vitatható.

Az EU bizottságának nemrégiben kelt jelentése szerint az uniós áfa-csalások által okozott kár  Magyarországon elérheti a GDP 3,7 százalékát, azaz meghaladhatja az 1100 milliárd forintot, s a csalások mértéke a többi tagállamban is igen jelentős.

A hazai irányító szerveknek a feketegazdaság pontos mértékéről, illetve az ebből eredő általános forgalmi adó veszteségről csak sejtéseik vannak, az áfacsalások pontos mértékét még senki nem merte megbecsülni. Ha elfogadjuk a tényt, hogy az általános forgalmi adót a végső fogyasztók fizetik meg, akkor a végső fogyasztás oldaláról megvizsgálva pontos értékeket kapnának az illetékesek a kiszóródó, elcsalt adó mértékéről.

Természetesen a feketegazdaság pontos ismerete nélkül a végső fogyasztás mértékét sem lehet elég pontosan meghatározni. Erre tett kísérletet a GfK Hungária Piackutató Intézet 2011. júliusában, miszerint a lakosság napi teljes fogyasztásicikk-költése eléri az 1100 milliárd forintot. Ezen szám mellett, abból kiindulva, hogy a fogyasztási cikkek átlagos áfatartalma legalább 10 százalék – a valóságban ettől jóval magasabb, 15-17 százalék között lehet -, akkor a napi végső fogyasztással naponta 110 milliárd forintnak, 365 nappal megszorozva 40 150 milliárd forintnak kellene évente a költségvetésbe befolynia. A közzétett fogyasztási adatot jobban átgondolva 10 millió lakosra vetítve napi 110 000 forint/fő fogyasztási érték jön ki, ami természetesen nem fedheti a valóságot. Ha egy tízes számértékkel korrigáljuk a közzétett becslést napi 110 milliárd forintra, akkor napi 11 000 forint/fő érték körül alakul a fogyasztás, ami megítélésem szerint közelít a realitásokhoz. Ezen fogyasztási értékkel számolva fentiek szerint 4000 milliárd forintot meghaladó áfatartalom mutatkozik, mely jelentősen több, mint a 2011.évben ténylegesen befolyt 2220 milliárd forint.

A már említett uniós bizottsági jelentés szerint elfogadhatatlan, hogy ilyen nagy mennyiségű adó csúszik ki a „réseken”, ugyanakkor Brüsszel a tagállamok forgalmiadó-rendszereinek egyszerűsítése mellett is síkra száll, mert úgy véli: minél egyszerűbb az áfaszabályozás, annál egyszerűbb az adófizetőknek teljesíteniük fizetési kötelezettségeiket.

A végső fogyasztási adó hozzáadott értékadóként való fenntartása a rések fennmaradásához vezet a számtalan értékesítési láncszemen keresztül. A viszonylag egyszerű adónem hozzáadott-értékadóként való túl- és agyonszabályozottsága csak az áfacsalásoknak kedvez, hatalmas problémákat okozva a nemzetgazdaságoknak, s ezzel együtt a szabályosan gazdálkodó vállalkozásoknak.

Az egyszerűsítésre való felhívással élni és érvelni kell, az úttörő szerep felvállalása nem csak hatalmas gazdasági, hanem (kül)politikai tőkét is eredményezne, mert  utat mutathatna az uniós gazdasági problémák kezeléséhez, az adócsalások visszaszorításához is.

Az áfa egyszerűsítésére, és az adó beszedésére vonatkozó gondolatébresztő javaslataim itt olvashatók.

---