Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Trump már választási kampányában is az Egyesült Államok hatalmi pozíciójának erősítését tűzte ki célul, ide értve a politikai, a katonai, illetve a gazdasági vezető szerep megerősítését is. Gazdasági programjának markáns elemei voltak az adózásra vonatkozó javaslatai. Nem várta meg elnökségének 100. napját, a 97.-en, április 26-án bejelentették az adócsomagot. Az egyelőre vázlatos tervekről annyi elmondható, hogy a cégek és a leggazdagabbak adói csökkennek, és a vámrendszer protekcionista elvek mentén alakul át.
Higgyetek magatokban. Higgyetek a jövőben. És még egyszer, higgyetek Amerikában.
(Donald J. Trump elnök jelmondata)
Előzmények Trump elnöksége előtt
Donald Trump adóelképzeléseivel részletesen foglalkoztunk már a választási küzdelem során is, illetve megválasztását követően.
Azt, hogy jelentős változásokra van szükség, jól mutatja Obama elnökségét követően kialakult helyzet. Kétségtelen, hogy Obama népszerű elnök volt, de milyen áron?
Obamának „sikerült” az államadósságot tetemesen megnövelnie, akkora államadósság-növekedést hozott össze nyolc éves kormányzása alatt, mint az őt megelőző összes amerikai elnök – Washingtontól Bushig – együttesen.
Az államadósság alakulása a Bush- és az Obama-adminisztráció idejében
Obamának sikerült ugyan bevezettetnie egészségügyi reformját, de nem kis részben emiatt, a költségvetési hiány (deficit) az egekbe szökött.
Obama elnöksége idején megerősödött Kína, Ororszország, megalakult az Iszlám Állam, a szíriai polgárháború súlyosan eszkalálódott. Mindez (és még más tények is) az Egyesült Államok világhatalmi pozíciójának romlását idézték elő. Trump ennek a pozíciónak a megerősítését, visszaszerzését hirdette meg programjában és beiktatási beszédében is.
Ebben a helyzetben radikális pénzügyi, és ennek részeként adóintézkedésekre van szükség. Nem elegendő a sokszor alkalmazott recept – kicsit csökkentjük a kiadásokat, kicsit megemeljük az adókat –, mivel ekkora deficitet még az amerikai gazdaság is nehezen visel el, illetve további problémát jelent, hogy a hiány finanszírozását már nem országon belülről oldották meg, hanem egyre többen – és ebben Kína kiemelkedik – fektetnek be amerikai állampapírokba, azaz egyre több a külső hitelező.
Az elnökök által ‘termelt’ költségvetési deficit a GDP arányában
A beiktatástól a bejelentésig
Trump már beiktatását követően, szinte azonnal támadást indított az általa legfőbb rossznak tekintett obamai egészségügyi reform ellen. Az USÁ-ban működött a fékek és ellensúlyok rendszere, Trump többszöri támadását is hatálytalanították (pl. bírósági ítéletekkel, és a precedensjog „nagy úr” az USÁ-ban), mindezek hatására kénytelen volt – egyelőre – tudomásul venni, hogy bármekkora hatalma is van, az egészségügyi reformintézkedéseket nem tudja megsemmisíteni.
A politikai és katonai helyzet miatt is, január óta Trump folyamatosan tárgyalt személyesen vagy telefonon a világ legfontosabb vezetőivel (orosz elnök, német kancellár, mexikói és kínai elnök, brit és japán miniszterelnök), ezek részletei nem tárgyai mostani cikkünknek, de ezeken a tárgyalásokon természetesen gazdasági kérdésekről is szó esett, különös tekintettel, hogy Trump elképzelései az európai, a kínai, a mexikói és a csendes óceáni térség országainak gazdasági érdekeit is jelentősen sértik.
Államadósság alakulása az egyes elnökségek idején
Államadósság alakulása az egyes elnökségek idején
A bejelentés körülményei
Ilyen előzményeket követően történt meg az elnökség 97. napján az adócsomag bejelentése.
A bejelentést nem Trump tette meg, hanem hivatali apparátusának két vezető tisztségviselőjére, Steven Mnuchin pénzügyminiszterre és Gary Cohnra, az elnök gazdasági tanácsadó bizottságának vezetőjére hagyta ezt. Ennek oka eléggé egyértelmű, elnökként ilyen „bagatell” kérdésekkel nem kíván foglalkozni, egyébként is, ha valami rosszul sikerül, vezető pénzügyi szakembereket mindig lehet találni! (Csak Magyarországon „divat” az ilyen horderejű lépések miniszterelnök általi bejelentése, nem csoda, hogy több miniszterelnök is „megégette kezét” az ilyen bejelentésekkel.)
Természetesen – a bejelentés súlyának megfelelően – arra a Fehér Házban tartott sajtótájékoztató keretében került sor. A pénzügyminiszter „Minden idők legnagyobb adócsökkentéseként és adóreformjaként” jelentette be, illetve ismertette az adóreform egyes elemeit. Maga a koncepció mindössze egy oldal terjedelmű, ettől még lehetnek mögötte olyan nyilvánosságra nem hozott háttéranyagok, amelyek alátámasztják a vezetői döntéseket.
Gary D. Cohn, balra, a rendező a Nemzeti Gazdasági Tanács, a gazdasági tanácsadó bizottság vezetője és Steven Mnuchin pénügyminiszter a sajtótájékoztatón (Stephen Crowley – The New York Times)
A két vezető tisztségviselő is hangoztatta, hogy számos részletkérdés még tisztázatlan, de a republikánus kongresszusi képviselőkkel megtörtént az előzetes egyeztetés. Erre már csak azért is szükség volt, mert az adóreform-tervet a Fehér Háznak kell a Kongresszus elé terjesztenie (és az Obama-care visszavonásának fiaskóját sem szerették volna ismét megkockáztatni).
A következő hónapokban várható a reform részleteinek kidolgozása, és minden bizonnyal számos szigorú elképzelésből kell még Trump csapatának visszalépnie, vagy valamelyest meghátrálnia, de az más most is látszik, hogy a fűnyíró elv és a kismértékű adóemelések helyett ezekkel merőben ellentétes adójavaslatokat fogalmaztak meg.
Mivel az adóreform alapvetően adócsökkentést jelent a gazdálkodó szervezetek és a magánszemélyek részére is, ezért ennek jelentős forrásszükséglete van. A katasztrofális költségvetési helyzet erre nyilván nem ad fedezetet, így elképzeléseik szerint az adócsökkentést alapvetően a gazdasági növekedésből bejövő magasabb adóbevételekből fedeznék. Ez nem lehetetlen, ha az intézkedések eredményeként sikerül növelni a gazdasági teljesítményt, a munkanélküliség csökken, a külföldön működő amerikai társaságok visszatérnek az USÁ-ba, illetve sikerül Kínával, Kanadával, Mexikóval, a csendes óceáni térség országaival, Nagy Britanniával, az Európai Unióval is tudomásul vetetni ezeket az intézkedéséket. Ez túl sok kívánság egyszerre, ezért egészen biztos, hogy lesznek olyan részletkérdések, amelyekben kénytelen lesz a Trump-adminisztráció hátrébb lépni.
Természetesen a reformintézkedések sikere nem kis részben függ attól is, hogy az amerikai társadalom és a gazdasági szereplők mennyire fogják ezeket a lépéseket hitelesnek tartani, bíznak-e annak stabilitásában (adóreformban már volt példa visszalépésre Ronald Reagan idejében). Mint az adószakmában jártasabbak is tudják, a Laffer-görbe működik visszafelé is, csak sokkal lassabban.
Az adóreform egyes lépései
1. A vállalkozások számára talán a legfontosabb lépés, hogy minden vállalkozástípus esetén a jelenlegi 35 százalék helyett 15 százalékban maximalizálnák a társasági adót. Ezzel az USA feladja a korábbi társasági adóra vonatkozó adófilozófiáját, alkalmazkodna a fejlett világban (és kevésbé fejlettben is) kialakult trendhez. Ez részben annak belátását is jelenti, hogy az offshore-cégekkel és az adóparadicsomokkal szemben eddig meghozott intézkedések igen kis hatásfokúak voltak, az igazi gyógyír az adócsökkentés.
2. Az egyik legnagyobb problémája az amerikai gazdaságnak, hogy sok amerikai cég (főleg multinacionális társaság) külföldön működik, és a profitot is külföldön parkoltatja. Elkerülve ezzel a magasabb amerikai adómértékeket, illetve kihasználva az olcsóbb munkaerőből eredő alacsonyabb költségeket. A mai informatikai és egyéb technikai háttér mellett a vállalkozások ilyen adótervezése már komoly költségvetési kihatással bír, becslések szerint a külföldön lévő amerikai profit összege mintegy 2600 milliárd dollár (ez több mint százszorosa a teljes magyar államadósságnak!). Ezt a profitot egyszeri kedvezményes adóval kívánják hazacsábítani (nem ismeretlen ez a módszer Magyarországon sem!). A hazatérő tőke aztán vagy a gazdaságban jelenne meg, GDP-t növelve, munkahelyeket teremtve, vagy hozzájárulna állampapírok vásárlásával a deficit belső finanszírozásához.
3. A részletek nélkül – egyelőre – kevésbé értékelhető az az elképzelés, amely szerint az Egyesült Államok átállna egy olyan rendszerre, amely szerint a vállalkozásoknak csak abban az országban kellene adót fizetniük, ahol működnek. Ez részben visszalépést jelent az Egyesült Államok eddigi adófilozófiájában (éljél bárhol, vállalkozhatsz a világ bármely pontján, de adóznod az Egyesült Államokban kell!). Ennek érvényesítésére az USA egymagában nem lesz képes, csakis a világ vezető gazdasági hatalmainak erre irányuló konszenzusos megegyezése (ez legalább a G8 országait jelentené, de talán az OECD-országokat is be lehetne vonni) hozhatna eredményt. Megjegyzem, valószínűleg még ez is kevés lenne, mert Kína, India és Brazília hozzájárulása nélkül ez az elképzelés nem nagyon valósítható meg.
4. A vámrendszer átalakítását amerikai protekcionista elvek alapján képzelik el. Lényegesen megdrágítanák az importot, az export elszámolástechnikáját is megváltoztatnák. Ez becslések szerint tíz év alatt mintegy ezermilliárd dollár pluszbevételt eredményezne az Egyesült Államok költségvetésében. Ez a gazdasági elzárkózás ugyanakkor eléggé ellentétes a globalizálódó világgazdasággal. Csak példaként említem meg, hogy az Európai Unió egyik nagy vívmánya a Közösségen belüli vámunió. Egymással korrekt gazdasági és politikai kapcsolatban lévő országok esetében a vámok akadályozzák a gazdasági fejlődést (ennek, akár Magyarország vonatkozásában is több száz éves tapasztalatai vannak!).
5. Az ingatlanadó (örökösödési adó) eltörlése a főleg a legvagyonosabbaknak kedvezne (becslések szerint a felső 0,2%-nak), ugyanakkor egyértelműen jó hatással lenne az ingatlanforgalomra. Az intézkedésnek épp az a legnagyobb problémája, hogy a vagyontalan, vagy kevés vagyonnal rendelkező társadalmi rétegek ellenállása megjósolható az intézkedések miatt.
6. A személyi jövedelemadózásban, ha nem is ennyire radikális a lépés, de mindenképpen jelképes: a legmagasabb személyi jövedelemadó-kulcsot 39,6 százalékról 35 százalékra csökkentenék, a másik két kulcs 10 és 25%-os lenne, a sávhatárok viszont egyelőre nem ismertek, így az adózói pozíciók (ki nyer, ki veszít a változtatásokon) nem értékelhetőek. Talán ennél is fontosabb üzenete van annak, hogy az szja-kulcsok számát hétről háromra csökkentenék. Mindez a progresszió csökkenését, a túlzott progresszió elvetését fogalmazza meg. Késhegyre menő vitát gerjesztenek az adópolitikusok a progresszió szükségességéről, hasznosságáról, és ebben gyakran érvként használják fel a populizmusra hajlamos tömegeket is, ugyanakkor a mai napig nem sikerült bizonyítani a progresszió melletti érveket.
7. A fejlett világban az egyik legnagyobb probléma az, hogy kevés gyermek születik, így a jövendő generációk gazdasági termelési képessége csökken, és ezt a technológiai fejlődés sem képes ellensúlyozni. A migráció erre képes lenne, de ezt egyéb okok miatt az USÁ-ban (és Európában is egyre inkább) elvetik. A családi adókedvezmények bevezetésével kívánják ösztönözni a gyermekvállalási hajlandóságot. Nem ismeretlen technika ez Magyarországon sem.
8. Talán az Obama-care visszavonásának egyik feltételét teremthetik meg azzal, hogy az állandó ápolásra szorulók is kedvezményeket kapnának. A részletek hiányában még ez az intézkedés sem nagyon értékelhető.
9. Az adóból való leírásoknál kemény lépésre szánta el magát a Trump-kormányzat: a lakásra kötött jelzáloghitel-költségek, a jótékony célú felajánlások, illetve a nyugdíj-előtakarékossági befektetések levonhatósága megmaradna, de minden más levonási lehetőséget eltörölnének. Az intézkedés ellen várhatóan jelentős társadalmi ellenállás bontakozik ki, bármennyire is jó szándékú az, ebben az esetben a populizmus elég nagy erőt fog jelenteni.
Értékelés
Átfogó értékelésre egyelőre persze nem lehetünk képesek, de néhány törekvés eléggé egyértelműen látszik:
– a magasabb jövedelműek és vagyonosabbak részére egyértelmű adócsökkentéseket fogalmaz meg a program. Ez növelheti a gazdaságba való befektetéseket, csökkentheti a munkanélküliséget, erősítheti a tőzsdét.
– a külföldi befektetésekkel kapcsolatos intézkedések rövid távon is hatékonyak lehetnek, de hosszabb távon akadályozhatják a gazdasági fejlődést, sok ország hozhat olyan szabályokat, amelyek válaszolnak ezekre az intézkedésekre, és ez akár negatív hatású is lehet az USÁ-ra.
Az adóreform elképzelésekről a Tax Foundation szövetségi projektek igazgatója, Kyle Pomerleau Twitter üzenetében a következőt fogalmazta meg: Sajnálom, barátaim. Ezt nem lehet modellezni, ahhoz nem eléggé részletes.
Hivatkozások:
Max de Haldevang: One of Trump’s headline tax cuts would have saved him $31 million in taxes in 2005
Julie Hirschfeld Davis – Alan Rappeport: White House Proposes Slashing Tax Rates, Significantly Aiding Wealthy
Jeanne Sahadi: Trump calls for dramatic tax cuts for individuals and businesses
Sahil Kapur – Shannon Pettypiece: White House Unveils Trump’s Opening Tax-Cut Bid
