Lady Godiva, az adózók „védőszentje”
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Lady Godiva ezeréves története az egyik legismertebb legenda az adózásról, az adózók jótevőjéről. Persze a legenda és a valóság eltérhet egymástól, de mégis lehet benne közös eredet. Ezt a történetet, valószínű eredetét és napjainkban is látható, tapasztalható kulturális következményeit vesszük most górcső alá.
A legenda
Élt valaha Coventry városában egy Leofric nevű herceg, szépséges feleségével, Godivával. A nép szerette Godiva asszonyt, mert könyörületes szívű volt, segítette a szegényeket.
Az egyik évben különösen rossz volt a termés, ínséget szenvedtek a jobbágyok, ezért Godiva asszonyhoz fordultak segítségért a súlyos adóterhek miatt.
– Segíts rajtunk, mert már nincs mit ennünk, éhen fogunk halni! – könyörögtek a földesúr feleségének.
Godiva a férjéhez fordult, hogy csökkentse az adóterheket. Leofric azonban keményszívű volt, hajthatatlan maradt, nem könnyített a terheken. Godiva további könyörgésére tréfásan így szólt a feleségéhez:
– Akkor engedem el a jobbágyok adóját, ha meztelenül lóra ülsz, belovagolsz a város piacteréig a nép szeme láttára, majd visszatérsz.
– Megadod a hozzájárulást, ha megteszem? – kérdezte Godiva.
– Ez az akaratom! – válaszolt Leofric.
Az erényes Godiva vállalta ezt az áldozatot az éhező népért. Lóra ült, testét csak hosszú szőke haja takarta, és belovagolt a város főutcáján a piactérig. A nép házaiba vonult, az ajtók, ablakok becsukódtak, hogy szemükkel ne sértsék Godiva erényességét.
A piactéren lakott egy szabó, akit Tamásnak hívtak. Ő felmászott a padlásra, és onnan leste meg a meztelen szépséget, amint ellovagolt a háza előtt. Meg is bűnhődött kíváncsiságáért, elvesztette a szeme világát.
Leofricot megrendítette feleségének áldozatvállalása, elengedte az adókat, és szabadságlevéllel erősítette meg a jobbágyok jogait.
A nép megőrizte Godiva asszony áldozatos tettét, évente ünnepséget rendezett tiszteletére, és teszi ezt mind a mai napig.
Lady Godiva – John Collier (1897) festménye
A valóság
A történetnek lehet némi valóságalapja, ugyanis első írásos említése 1235-ből származik, Roger of Wendover ismerteti a történetet Flores Historiarum című művében (egy korábbi írásra hivatkozva). Roger of Wendovert általában megbízható anekdota-gyűjtőnek tekintik az irodalom- és történetkutatók.
Leofric Hitvalló Edvárd király mögött a bal felső sarokban (1240-ből származó ábrázolás)
Leofric létező személy volt, a Coventryt is magába foglaló közép-angliai Mercia tartomány earljeként uralkodott 1017-től 1057-ben bekövetkezett haláláig (ekkor már igen idős ember volt), Godivával valószínűleg 1040-ben kötött házasságot.
Felesége, Godiva (egyes források szerint Godgifu) saját jogán (saját birtokokkal rendelkezve) uralkodott Coventry városa és környéke fölött. Évtizedekkel túlélte férjét, az 1085-86-ban készült Doomsday Book (Ítéletnapi Könyv, egyfajta birtok- és vagyonösszeírás, amelynek elsődleges célja az adóztatás volt) is megemlíti Godivát, mint Coventry urát, sőt az egyetlen nő a terjedelmes műben.
Mivel Godiva jelentős saját birtokokkal és vagyonnal rendelkezett, tehát maga volt a kegyetlenül adóztató földesúr(nő), nyilván nem kellett agg férjétől engedelmet kérnie az adócsökkentéshez, azt saját maga is megtehette. Roger of Wendover egyébként 1057-re, Leofric halálának évére keltezi a meztelen lovaglás megtörténtét.
Leofric és Godiva mélyen vallásos életet élt, ennek emlékét több adománylevél, apátság-alapítás is őrzi. Például bencés kolostort alapítottak Coventry városában.
Lehet, hogy pont ebben a vallásosságban kell keresni a történet gyökerét: ha Godivát bírálat érte az egyház részéről a magas adók miatt, akkor elképzelhető egy sajátos penitencia, bűnbocsánat-kérés.
Akkoriban szokásos volt, hogy a bűnbánat jeleként az emberek egy egyszerű fehér alsóruhában (ún. shift-ben) vonultak végig a település utcáján. Ez olyan megaláztatást jelentett, különösen, ha ezt a kegyetlen földesúr tette meg, ami kiválthatta a nép együttérzését és az isteni bűnbocsánatot. Így a történet szerinti meztelenség inkább azt jelenthette, hogy Godiva nem a társadalmi rangjának megfelelő öltözetben, hanem egyszerű alsóruhában vonult végig a város főutcáján.
A hosszú haj, mint „öltözet”, illetve Leselkedő Tamás (Peeping Tom) nem szerepelt az eredeti történetben, ez a XVII. századtól került be a hagyományba.
Órajáték a Broadgate-en Leselkedő Tamással (Coventry)
Kulturális következmények
Godivát nem avatták szenté, de a történet miatt méltán tekinthetjük az „adózók védőszentjének”. Sajátos módon a mérnökök is védőszentjüknek tekintik (első sorban persze angolszász területeken), sokáig az egyetem területén egy meztelen nő átlovagolásával ünnepelték szentjüket.
Ma is élő hagyomány az, hogy Godivát körmeneten ünneplik meg Coventry városában. Az első ilyen ünnepségre 1677 vagy 1678. május 31-én került sor, és néhány év kihagyással mind a mai napig megrendezésre kerül a ma már többszázezer főt vonzó fesztivál. 2014-ben július 4-6. között rendezik meg.
Godiva története az egyik leggyakrabban feldolgozott, ábrázolt történet a művészetben is. A sok ezer feldolgozás közül csak néhányat emelünk ki.
A zenei feldolgozások közül említést érdemel, hogy Mascagni 1911-ben befejezett Isabeau című operája, de a Boney M is énekelt egy Lady Godiva című számot, sőt a Queen együttes is megemlíti Don’t Stop Me Now című slágerében.
Kedvenc témája Godiva a szobrászoknak és a festőknek is. Az ismert első festészeti ábrázolása Adam van Noort-tól származik 1586-ból, de John Collier-től (talán ez a legismertebb ábrázolás) Salvador Dali-ig sokakat megihletett a történet. Az „ihletésben” valószínűleg szerepet játszott a meztelenül lovagló nő erotikus kisugárzása is (hálás, közönséget vonzó téma).
Többször is megfilmesítették a történetet, például 1955-ben, 2007-ben, 2008-ban.
Az irodalmi alkotások közül kettőt emelünk ki. A XIX. században Lord Alfred Tennyson, a britek koszorús költője írt róla verset Godiva címmel (ld. alább), ez a vers volt egyébként Mascagni operájának kiindulópontja, illetve Juhász Gyula írt róla briliáns szonettet Lady Godiva címmel.
Tennyson, Alfred: Godiva (fordította: Csukássi József, Vasárnapi Újság, XIX. évf. 9. szám, Pest, 1872. március 3.)
A motívum gyakran megjelenik egyébként ékszereken is, de meg kell említeni, hogy a világ egyik legjobb csokoládéját is (amely egyébként belga!) Godiváról nevezték el, és lovagló alakja megjelenik a csokoládé dobozán és magán a csokoládén is. A Godiva csokoládét a világ 80 országának 450 boltjában árusítják, köztük több magyarországi üzletben is. Nem az olcsó finomságok közül való!
Irodalom:
Germán, kelta regék és mondák (szerk.: Dömötör Tekla, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1965., Budapest)
http://www.godivafestival.com/
Juhász Gyula: Lady Godiva (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979, Budapest)
Roger of Wendover: Flowers of History – 1235.
(1. kötet, 2. kötet; 1849-es angol nyelvű kiadás, London)
Tennyson, Alfred: Godiva (fordította: Csukássi József, Vasárnapi Újság, XIX. évf. 9. szám, Pest, 1872. március 3.)