A tőkeinstrumentumok besorolása és értékelése az IFRS-ekben

A pénzügyi instrumentumok szókapcsolat hallatán sokaknak összerándul a gyomruk és valamiféle megfejthetetlen, misztikus számviteli jelenségre gondolnak. Nem vitás: a pénzügyi instrumentumok téma nem könnyű, de korántsem olyan bonyodalmas, mint elsőre tűnik. Példaként a téma „kezelhetőségére” nézzük, hogy miként kell besorolni és értékelni a pénzügyi eszközök között szereplő tőkeinstrumentumokat a rendelkezésre álló számviteli kategóriákba.

Fogalmak

A válaszhoz érdemes kicsit „hátrébbról” indulni. Elsőként vegyük szemügyre a pénzügyi instrumentum definícióját!

Pénzügyi instrumentum minden olyan szerződés, amely valamely gazdálkodó egységnél pénzügyi eszközt, ugyanakkor egy másik gazdálkodó egységnél pénzügyi kötelezettséget vagy tőkeinstrumentumot keletkeztet¹.

Ez azt jelenti, hogy három tulajdonságnak kell egyszerre teljesülnie:

• kell egy szerződés a felek között;
• az egyik gazdálkodónál kell keletkeznie egy pénzügyi eszköznek;
• egy másik gazdálkodónál pedig egy pénzügyi kötelezettségnek vagy egy tőkeinstrumentumnak.

Erősen leegyszerűsítve úgy fordíthatjuk le a követelményeket, hogy kell legyen egy szerződés, ami alapján az egyik fél kap valamit, a másik fél ad valamit, utóbbi esetben lehet, hogy „saját magát” adja, de az is lehet, hogy visszafizetési kötelezettsége lesz.

A pénzügyi instrumentumok tehát három kategóriára oszthatóak:

ÁBRA

A pénzügyi eszközök – attól függően, hogy mi a szerződés tartalma – további kategóriákba sorolhatóak. A pénzügyi eszközök a következő elemeket is tartalmazzák²:

• pénzeszközök;
• egy másik gazdálkodó tőkeinstrumentumai;
• olyan szerződéses jog, amely arra jogosítja tulajdonosát, hogy mástól pénzeszközt vagy egyéb pénzügyi eszközt vegyen át;
• olyan szerződéses jog, amely pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek cseréjére vonatkozik egy másik gazdálkodó egységgel, akként, hogy az a gazdálkodó egység számára kedvező (azon – a jelenlegi állapot szerint – nyer);

A fenti felsorolásból számunkra a tőkeinstrumentumok besorolása az érdekes. Mi a tőkeinstrumentum? Ha példát kell mondani, akkor nem vagyunk nehéz helyzetben: természetesen egy másik vállalkozás részvénye, üzletrésze. Ha egzaktabbak akarunk lenni, akkor úgy kell fogalmaznunk, hogy minden olyan szerződéses megállapodás ide tartozik, amely a gazdálkodó egység reziduális vagyonában való érdekeltséget testesít meg, tehát ami az eszközök és kötelezettségek különbözeteként adódó saját tőkében jelent jogosultságot az instrumentum tulajdonosa részére.

A tőkeinstrumentumok besorolása és értékelése

Míg a fogalmi rendszert az IAS 32 tartalmazta, addig a besorolással és az értékeléssel kapcsolatos kérdéseket az IFRS 9. Ez a standard megköveteli azt, hogy egy másik gazdálkodó tőkeinstrumentuma valós értéken szerepeljen minden fordulónapon a mérlegben, nincs már olyan opció, amely lehetővé teszi a bekerülési érték használatát³. Az értékelési szabály tehát egységes. Az egyetlen kérdés az, hogy a keletkező különbözetet mivel szemben kell megjeleníteni. A standard itt két megoldást ismer:

• elszámolható a különbözet a nettó eredménnyel szemben;
• megjeleníthető a különbözet az egyéb átfogó eredménnyel szemben.

A fenti két lehetőség azonban nem teljesen szabad választás eredménye. A standard a következő lépéseket írja elő: Elsőként meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó tőkeinstrumentum kereskedési céllal tartott-e, vagyis megszerzésének célja kimondottan az volt-e, hogy a kereskedésen rövid távú profitot érjenek el és általában ennek érdekében a tartott eszközöket, portfóliót aktívan menedzselik. Gyakori tévedés, hogy azt gondoljuk, hogy ez végül is a menedzsment döntése. Természetesen az, hogy egy adott papírral mit tesznek, a menedzsment elhatározásától függ, de abból a szempontból a döntés kötött, hogy a valóságot kell tükröznie a számviteli kezelésnek. Ez praktikusan azt (is) jelenti, hogy abban a helyzetben, ha azt látjuk, hogy egy adott papírt a menedzsment folyamatosan ad-vesz, kis ármozgások esetén is „korrigál”, minden bizonnyal egy kereskedési céllal tartott eszközről van szó, vagyis nem lehet azt mondani, hogy „nem ez volt a cél vele”, hiszen az a valósággal ellentétes lenne. Ha egy eszköz kereskedési céllal tartott, akkor az FVTPL kategóriába tartozik, ami azt jelenti, hogy a minden fordulónapon át kell értékelni az eszközt a valós értékére és a különbözetet az eredmény javára vagy terhére kell elszámolni (része lesz a nettó eredménynek).

Ha nem kereskedési céllal tartott a tőkeinstrumentum, az azt jelenti, hogy a papír megszerzésére valamilyen egyéb, például valamilyen stratégiai cél vagy hosszú távú befektetés miatt került sor. Ebben az esetben az IFRS 9 szabad választást kínál föl: a valós értékelés továbbra is kötelező, azonban

• a gazdálkodó dönthet úgy, hogy a különbözetet a nettó eredményben számolja el (FVTPL modell);
• vagy határozhat úgy, hogy az átértékelést az egyéb átfogó eredményben rögzíti (FVTOCI modell).

Ezzel a választással tehát eldönti a gazdálkodó, hogy „beengedi-e” a nettó eredménybe a tőkeinstrumentum árfolyamváltozásának a hatását vagy kirekeszti azt. A döntés szabad, nem kell megindokolni, azonban, ha a döntést a gazdálkodó egység meghozta, azt nem lehet megmásítani, vagyis később nem lehet áttérni a másik megoldásra.

Még egy lényeges szabályra fel kell hívni a figyelmet! Abban a helyzetben, ha az egyéb átfogó eredménybe számolja el az átértékelést a cég, akkor azt a saját tőkén belül kell halmozni, de nem az eredménytartalékba, hanem egy külön tőkeelembe (pl. FVTOCI átértékelési különbözet).

Erről részletesen a cikk folytatásában olvashat.

A cikk szerzője Lakatos László Péter, Ph.D. okleveles könyvvizsgáló, jogász, intézetvezető egyetemi docens (Budapesti Corvinus Egyetem), a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója.

---