Adóellenőrzés: a számviteli beszámoló is árulkodik

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A számviteli beszámoló valódisága, az azt alátámasztó könyvvezetés megbízhatósága nem csupán a befektetőknek, hanem az adóhatóságnak is fontos információ, elsősorban a társasági adó adólapjának vizsgálatánál, de a számviteli elszámolások jogszerűtlensége más adónem ellenőrzésekor is megállapítással járhat. Az Adó Kódex 2012/7. számában megjelent cikk a beszámoló és a társasági adónem adóhatósági vizsgálatának összefüggéseire koncentrál.

A társasági adó alapjának meghatározása a számviteli elszámolások alapján kimutatott adózás előtti eredmény és a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényben (Tao-tv.) előírt módosító tételek (az úgynevezett korrekciós tételek) összevetésével történik. A Számviteli törvény (Sztv.) és a Tao-tv. előírásai közötti szoros és többszörös összefüggésnek köszönhető tehát, hogy megállapítható a társasági adó alapja.

Az Sztv. azt is meghatározza, hogy a gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, az üzleti jelentést, valamint az azokat alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, továbbá a naplófőkönyvet vagy más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában legalább 8 évig köteles megőrizni, valamint az adózónak szintén 8 évig, olvasható formában való, visszakereshető módon való megőrzési kötelezettsége van a könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatokkal kapcsolatban (ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat is).

A társasági adó alapja tehát az adózás előtti eredmény, amit a beszámoló, vagy bizonyos esetekben a könyvviteli zárlat alapján készít el a gazdálkodó. A beszámoló, s az azt alátámasztó könyvviteli nyilvántartás az alapja az adóhatósági ellenőrzésnek is.

A beszámoló letétbe helyezése és az ellenőrzés

A számviteli beszámoló letétbe helyezését az Sztv. 154. §-a határozza meg, továbbá az elektronikus benyújtásáról, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 18–19. §-ai rendelkeznek. Az elektronikus beszámoló (EB) jelű űrlapot a gazdálkodó az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Céginformációs szolgálata részére nyújtja be. A Céginformációs Központ az űrlapot a csatolmányok leválasztása után az adóhatóság részére továbbítja a kötelezettségüket nem teljesítő adózók kiszűrése céljából.

2012. január 1-jétől jelentős volt a változás az Sztv. szerinti beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére, valamint közzétételi költségtérítés teljesítésére vonatkozó kötelezettség kikényszerítésével kapcsolatos adóhatósági eljárás szabályaiban.

A korábbi években, ha a gazdálkodó a letétbe helyezésre és a közzétételre előírt határidőig a beszámolót nem küldte meg vagy elmulasztotta, a közzétételi költségtérítést nem teljesítette, abban az esetben először határidő tűzésével pótlásra hívta fel a figyelmet az adóhatóság, majd ha ez sem vezetett eredményre, akkor az adószámot 60 napra felfüggesztette. Ez évtől azonban a beszámoló beadásra való felhívás mellett első alkalommal 500000 forintig, második alkalommal 1 millió forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki az adóhatóság a gazdálkodó részére.

Az adóhatóság tehát az elektronikus beszámolót azonosító elektronikus űrlapot kapja meg, melynek alapján a beszámoló letétbe helyezési kötelezettségét nem teljesítő adózókat szűri ki. A számviteli beszámoló az ellenőrzésre történő kiválasztásnál tehát csak áttételesen kerül szóba

Többet szeretne tudni? Számviteli témájú kiadványaink és konferenciáink: Újdonság! Számvitel A-tól Z-ig 10. bővített, átdolgozott kiadás Számviteli Tanácsadó 2012.09.20: Aktuális gazdasági események számvitele

Az ellenőrzésre kiválasztás szempontjai – Ellenőrzési Irányok

Az ellenőrzésre kiválasztás minden adóigazgatás súlyponti problémája. Az adózókat az adó megállapításhoz való jog elévülési idején belül tételesen ellenőrizni képtelenség, s valószínűleg nem is lenne érdemes. Lényeges kérdés, hogy milyen típusú vizsgálatokkal, milyen típusú adózói csoport magatartását lehet érdemben és tömegesen befolyásolni. Lényeges szempont továbbá, hogy mely adózói csoportok milyen nagyságú adóbeszedési kockázatot hordoznak, amellyel veszélyeztethetik az adott időszak adópolitikájának megvalósulását. A törvényi előírások mellett az adóhatóságok viszonyulását az ellenőrzési feladatokhoz különböző technikákkal, például anyagi ösztönzéssel, képzéssel, technikai feltételek javításával is lehet és kell is befolyásolni. Hiszen ha nincs ösztönzés, nem jönnek az elvárt bevételek sem, s az államháztartás előirányzott bevételei nem teljesülnek. A kiválasztási mechanizmus működtetését azonban jogszabályok konkrétan nem határozzák meg.

Az Art. 90.§-a az állami adóhatóság elnökét évenként nyilvánosságra hozott ellenőrzési irányelv megalkotására kötelezi, az ellenőrzési irányelv (Ellenőrzési Irányok) tartalmi elemeit pedig meghatározza. Ezzel elérhető, hogy az adóhatóság valódi kockázatelemzés alapján olyan adózói csoportokra irányítsa kapacitásait, amelyek a költségvetési kapcsolataik nagyságánál fogva, illetve az adózók magatartásában rejlő mérhető kockázatok miatt kiemelkedő jelentőségűek. Az irányelv ezért az aktuális gazdasági folyamatokra, az adópolitikai célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a gazdálkodási típusokra, az adóbevételi érdekeket leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg az adóbevételi szempontból legnagyobb kockázatot jelentő adózói csoportokra kiemelt figyelemmel szabályozza az adóhatóság ellenőrzési kapacitásainak felhasználását. Az ellenőrzési irányelvben meg kell határozni az adott év kiemelt vizsgálati céljait is.

E kiemelt vizsgálati célok közül az utóbbi évek irányelveiben több olyan cél is összefügg a beszámoló és az azt alátámasztó számviteli elszámolások ellenőrzésével, amely a kiválasztásnál nagy jelentőségű.
Ilyenek például, hogy a korábbi ellenőrzések tapasztalatai alapján az alkalmazott árak esetében nem csupán a multinacionális cégekre, hanem a kis- és középvállalkozási szektor adózóinak az egymás közötti belföldi ügyleteire is indokolt figyelmet fordítani. A transzferár-ellenőrzés során kiemelt vizsgálati cél a vizsgálandó kapcsolt vállalkozások közötti szolgáltatások és immateriális javak adásvételével, kölcsönök nyújtásával, eszközök bérletével, különféle jutalékokkal, jogdíjakkal, a különböző pénzügyi műveletekkel összefüggő szokásos piaci ár megállapításának jogszerűsége.

Az irányelv szerint a társaságiadó-vizsgálatok esetében különös tekintettel kell eljárni, ha jelentős összegű jegyzett tőkeemelésre, a vállalkozó érdekeit tartósan szolgáló tulajdoni részesedést jelentő befektetés (különösen üzletrész) vásárlására vagy értékesítésére kerül sor. A társasági adó ellenőrzésének során további vizsgálati szempont lehet a jelentős összegű befektetett eszköz (kiemelten az ingatlanok) megszerzése, a jelentős összegű (elsősorban tulajdonosokkal szembeni) nagy összegben kimutatott kötelezettségek keletkezésének körülménye, összegének helytállósága, valamint annak vizsgálata, felmerült-e pótlólagos adófizetési kötelezettség a társaságiadó-alap vagy adó terhére igénybe vett kedvezményekkel összefüggésben.

Az ellenőrzésnek különös gondossággal kell eljárnia, ha a vállalkozás a tulajdoni részesedést jelentő befektetésekre nagy összegű értékvesztést, a befektetett eszközökre nagy összegű, esetleg terven felüli értékcsökkenést, értékvesztést számolt el, továbbá, ha cégcsoporton belüli üzletrész értékesítések eredményeként üzleti vagy cégérték nyilvántartására, illetve ezzel összefüggésben utóbb terven felüli értékcsökkenés elszámolására kerül sor.

Mindezeken túl kiemelt vizsgálati cél a társaságoknál a reklámköltségek elszámolásának ellenőrzése. Különösen fontos, hogy a fejlesztési adókedvezmény igénybevétele feltételeinek teljesítését – a jogszabályi előírásoknak megfelelően – az első igénybevételt követő harmadik, illetve negyedik adóév végéig legalább egyszer ellenőrizni köteles az adóhatóság. Kiemelt feladatként kell kezelni a beruházási adókedvezmény ellenőrzését is, különös figyelemmel az adókedvezménnyel érintett időszak jogszabályban meghatározott lezárulására.

A 2012. évi Ellenőrzési Irányokban a társaságiadó-vizsgálatok esetében kiemelt érdek fűződik az állami támogatások és más – elsősorban közösségi – források felhasználásának vizsgálatához.
A társasági adó adónemben végzett utólagos ellenőrzések körében a vizsgálati szempontok között kiemelten indokolt számításba venni a kutatás-fejlesztés alapján történő adóalap-csökkentés, illetve annak jogalapjának vizsgálatát, másrészt a fejlesztési tartalék képzése szabályszerűségének ellenőrzését.

Mivel a társasági adó alapjának meghatározásához a Tao-tv. a számviteli beszámolót és az azt alátámasztó könyvvezetést hívja segítségül, ezért a számviteli elszámolásokra nagyban támaszkodik a revízió az ellenőrzési tevékenysége során.

Nagyné Ragó Ágota cikke a továbbiakban példákkal és tárgyalótermi jogesetekkel illusztrálja az adóellenőrzések tapasztalatait. Kiemel olyan jogeseteket, amelyekben számszerű megállapítások születtek a helytelen elszámolások miatt, vagy a jogszerűtlen elszámolás miatt mulasztási bírságot szabtak ki. A cikk teljes terjedelemben az Adó Kódex 2012/7. számában olvasható. A Kódex egyes példányai a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolhatók.

---