Behajthatatlan követelés kezelése a könyvelésben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A követelések behajthatatlanná minősítésének részletes szabályait a számviteli politikában és az ennek részeként elkészülő értékelési szabályzatban kell rögzíteni – olvasható az RSM DTM blogbejegzyésében.

A mérlegben a követelést addig kell kimutatni, amíg azt pénzügyileg, vagy egyéb módon (beszámítással, eszközátadással, váltóval) nem rendezték, illetve amíg azt el nem engedték, vagy behajthatatlan követelésként le nem írták.

A mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni. A részben vagy egészében behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – az üzleti év hitelezési veszteségeként le kell írni.

A számviteli szabályok szerint behajthatatlan a követelés:

• ha az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi;
• az amit a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás során egyezségi megállapodás keretében elengedett;
• amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet; amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet;
• amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével, eredményesen nem lehet érvényesíteni;
• amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet.

A követelések behajthatatlanná minősítésének részletes szabályait a számviteli politikában és az ennek részeként elkészülő értékelési szabályzatban kell rögzíteni. A behajthatatlanság bizonyítása azért is fontos, mert ha a behajthatatlanság tényét és mértékét megbízható módon nem lehet dokumentálni, akkor a nyilvántartott követelés és az abból várhatóan megtérülő rész különbözetének összegét értékvesztésként kell elszámolni. Megfelelően dokumentálni kell a behajtásra tett lépéseket, mindenképpen tudni kell igazolni, hogy a követelést az elvárható gondossággal próbálta behajtani a gazdálkodó a rendelkezésre álló jogi eszközökkel.

Számlázási szabályok 2014-ben Szakmai fórum és képzés: 2014. január 30. Előadó: Sike Olga, fősztályvezető-helyettes NAV Jelentkezzen most!

Fontos, hogy a követelések behajtására alakult behajtó cégek nyilatkozata nem elegendő a követelések behajthatatlanná történő minősítéséhez, viszont ha a bírósági végrehajtó nyilatkozik arról, hogy az adós nem lelhető fel, akkor az már elfogadható hitelt érdemlő bizonyításnak.

A behajthatatlan követelés leírt értéke egyéb ráfordítás lesz (az elengedett követelés ezzel szemben rendkívüli ráfordítás). Amennyiben utólag bármi oknál fogva a követelésre pénz folyna be, azt egyéb bevételként kell lekönyvelni.

Adózási szempontból a társasági adó törvény (tao törvény) a behajthatatlan követelés fogalmát ismeri. Elfogadja a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelést, mint költséget – kivéve, ha a követelés elévül, vagy a bíróság előtt érvényesíteni nem lehet. Ezért is nagyon fontos a megfelelő dokumentáltság, hiszen az ellenőrzés során csak így lehet bizonyítani a tényleges behajthatatlanságot. További kedvezmény társasági adóban, hogy azon követelésekre, amik még nem minősülnek behajthatatlanak (a számviteli törvény fogalma szerint), de a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, ezen követelések bekerülési értékének 20 százaléka szintén levonható az adóalapból.

A bejegyzés szerzője Héhn Miklós, az RSM DTM Hungary Zrt. partnere, számviteli üzletágának vezetője. Az RSM DTM blog az Adó Online szakmai partnere.

 

---