Eszközök maradványértéken
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A számviteli szakmában általánosan elterjedt nézet szerint a maradványértéket elért tárgyi eszköz, immateriális jószág értéke terv szerinti értékcsökkenés elszámolásával nem csökkenthető.
A számvitelről szóló törvény 53. § (6) bekezdése szerint nem számolható el terv szerinti, illetve terven felüli értékcsökkenés a már teljesen leírt, továbbá terv szerinti értékcsökkenés a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél.
Ez a rendelkezés feltételezi azt, hogy a vállalkozó az eszközei hasznos élettartamát a gazdasági folyamatai figyelembevételével úgy tervezte meg az üzembe helyezéskor, hogy a hasznos élettartam végén az adott eszköz hasznosítási célja meg fog változni, így az eszközre az addigi szerepkörben nincs tovább szükség. A számviteli törvény idézett előírása arra inti a vállalkozót, hogy minősítse a hasznos élettartam végén az eszközt, és hozzon döntést annak további sorsáról, vállalkozásban betöltött szerepéről.
A döntés sokféle lehet: értékesítés, selejtezés, egyéb jogcímeken történő átadás, illetve – ha annak műszaki feltételei adottak vagy megteremthetők – a további tartós használat, hasznosítás is. Utóbbi esetben a vállalkozónak arról kell döntenie, hogy még mennyi ideig fogja az eszköz szolgálni a tevékenységét, és az új hasznos élettartamot, a hasznosítás jellegét, az új maradványértéket, valamint az ezekből következő további terv szerinti értékcsökkenést eszerint kell megállapítania.
Amennyiben az eszközt a hasznos élettartam végétől nem használták, nem hasznosították a vállalkozási tevékenység érdekében, akkor azt a hasznosítási cél megváltozásától, de legkésőbb a szóban forgó üzleti év végén a forgóeszközök közé át kell sorolni.
A maradványértéket elért eszközök értékcsökkenésének számviteli kérdéseit Tóth Mihály mutatja be a Számviteli Tanácsadó 2014/09. számában megjelent cikkében.
