Ezekről döntsünk a számviteli politikában!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vállalkozásnak számos esetben kell döntést hoznia a számviteli munkájára vonatkozóan. A számviteli törvény által felkínált választható alternatívák közül a számviteli politikában kell rögzíteni azt, amelyik a vállalkozás adottságainak leginkább megfelel.

A számviteli politika keretében meghozott döntések egy része olyan általános kérdésekhez kapcsolódik, amelyeket minden gazdálkodónak meg kell válaszolni a számviteli munka megkezdése előtt. A döntések egy másik csoportja a gazdálkodó eszközeinek és forrásainak értékelésével függ össze. A döntések harmadik csoportjába pedig azok a döntések tartoznak, amelyek az információkat lényegességük, hasznosságuk és előállítási költségeik alapján különböztetik meg.

A vállalkozásnak a számviteli politikájában kell rögzítenie, hogy a számviteli törvény, illetve a számviteli kormányrendeletek által meghatározott beszámolóformák közül melyiket választja. A számviteli politika keretében meg kell határozni, hogy a gazdálkodó a beszámolóját alátámasztó könyvvezetést az egyszeres vagy a kettős könyvvitel szabályai szerint kívánja vezetni. A vállalkozásnak választania kell a számviteli törvény által felkínált mérlegformák, illetve eredménykimutatás-formák közül is, illetve rendelkezni kell a vállalkozásnál használt költségelszámolási rendszerről. A gazdálkodónak döntenie kell a mérleg és az eredménykimutatás tagolásának mélységéről is. Rögzíteni szükséges, hogy mit tekint a társaság üzleti évnek, azaz milyen mérlegfordulónapra vonatkozóan készíti el a beszámolóját. 

Az eszközök és a kötelezettségek év közbeni és év végi értékelése kifejezetten olyan részterülete a számviteli munkának, amellyel kapcsolatosan a számviteli törvény a vonatkozó részletszabályok kidolgozását a gazdálkodóra bízza. Ezeket a részletszabályokat a gazdálkodónak az eszközök és a források értékelési szabályzatában kell részletesen rögzítenie. A részletes kidolgozás előtt azonban elvi döntések meghozatala szükséges.

 

Döntést kell hozni többek között a valós értéken történő értékelés lehetőségének kihasználásával kapcsolatosan. Szintén a számvitelpolitikai döntések körébe tartozik a devizás ügyletek esetében alkalmazott árfolyam meghatározása is. Meg kell fogalmazni, hogy milyen elveket kíván követni a gazdálkodó a befektetett eszközök értékcsökkenésének számításakor, illetve hogy alkalmazásra kerül-e az értékhelyesbítés.

Szintén rendelkezni kell a készletek évközi nyilvántartásának módjáról is. A számviteli politikában rendelkezni kell arról, hogy a gazdálkodó milyen szabályok szerint végzi a követelések minősítését, milyen kritériumokat tekint irányadónak egy követelés, egy adós megítélésekor, illetve, hogy a meghatározott paramétereket miként kívánja mérni. A számviteli törvény az aktív és passzív időbeli elhatárolások elszámolásával kapcsolatosan számos kötelezően alkalmazandó előírást tartalmaz.

Az elhatárolások között azonban van, amelyek elszámolását csak lehetőségként tartalmazza a törvény. A gazdálkodónak a számviteli politikájában kell rögzítenie, hogy egyrészt a kötelezően képzendő céltartalék nagyságát, képzésének módját hogyan kell a számviteli munka során meghatározni, másrészt milyen más esetekben kíván céltartalékot képezni és milyen eljárási szabályok mellett.

Mivel a számviteli törvény általános – a gazdálkodók méretétől független – szabályozást kíván adni, ezért a valós és megbízható összképre jelentős vagy lényeges hatással bíró tételek nagyságrendjének meghatározását több esetben a gazdálkodóra bízza. Az egyes ide tartozó témáknál tehát a gazdálkodónak kell meghatároznia, hogy mit tekint jelentősnek, és ehhez kapcsolódóan a kötelezően alkalmazandó eljárást, szabályt már a törvény tartalmazza.

Az egyes számvitelpolitikai döntéseket Kardos Péter és Tóth Mihály mutatják be a Számviteli Tanácsadó 2017/06. számában megjelent cikkükben.

---