IASB-FASB: a bankok kételkednek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Deloitte globális felmérése szerint a világ legnagyobb pénzintézetei belátható időn belül nem sok esélyt látnak a két meghatározó nemzetközi számviteli standard, az IASB és amerikai párja, az FASB standardjai közötti közeledés megvalósulására, a válaszadó bankok szerint a két testület alapvető kérdésekben sem ért egyet.

A Deloitte legújabb felmérésében a bankok véleményét kérdezte a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (International Accounting Standards Board – IASB) által közelmúltban bevezetett új standardokról, illetve a tervezett változtatásokról. A világméretű felmérésben 70 bank – köztük 19 rendszerszintű jelentőséggel bíró globális pénzintézet – vett részt.

A felmérésből kiderül: a bankok többsége szerint egyre csökken az IASB és az FASB standardjai közötti konvergencia megvalósulásának esélye, annak ellenére, hogy a korábbi felmérések szerint a bankok jelentős része támogatta a konvergencia folyamatát. Úgy tűnik, hogy a két standardalkotó bizottság eltérő véleményen van arról, hogy milyen várható veszteségen alapuló értékvesztési modellt kellene alkalmazni – ismerteti a tanácsadó cég közleményében Molnár Gábor, a Deloitte Magyarország pénzintézeti szektorra szakosodott csapatának számviteli tanácsadási igazgatója.

Annak ellenére, hogy a válaszadók közül sokan támogatják a tervezett változtatásokat, amelyek az értékvesztésre képzett céltartalék mértékének növekedését eredményeznék, a bankok átmenetileg félbehagyták az új szabályozásnak megfelelő rendszerek kialakítását. Ennek oka, hogy a pénzügyi instrumentumok elszámolásával kapcsolatos változások bevezetése egyelőre késik. A korábbi felmérések eredményeihez képest többen vélekednek úgy, hogy az új előírások bevezetésével nem fog nőni a bankok összehasonlíthatósága.

Vita van a bankok likviditási portfólióinak számviteli kezeléséről is a besorolással és értékeléssel kapcsolatos tervezett változtatások ismeretében. Ezek a javaslatok is rávilágítanak arra, hogy az IASB nagy nyomás alatt tevékenykedik, nem utolsósorban azért, mert a számviteli adatokat gyakran a szabályozó hatóságok is felhasználják. Egyre több válaszadó gondolja úgy, hogy a három fő kérdéssel – az értékvesztéssel, a kötelezettségek értékelésénél a saját hitelkockázat kezelésével, valamint a likviditási értékpapír-portfóliók számviteli kezelésével – kapcsolatos változásoknak jelentős hatásuk lesz a tőkére és az árképzésre.

A pénzintézetek kétharmada reméli, hogy változások következnek be a makro fedezeti ügyletek elszámolásának szabályaiban. A megkérdezettek tizede viszont azt szeretné, ha az EU átmeneti rendelkezései (carve-out) érvényben maradnának. Az egyetértés hiánya azt valószínűsíti, hogy az IASB a jövőben is ellenállásba fog ütközni, ha a makro fedezeti ügyletekkel kapcsolatos további változtatások bevezetésére kerül majd sor – mutat rá a Deloitte.

A konvergencia iránti igény egyébként tovább erősödhet, ha a Bázel III szabályok értelmében eltérő számviteli standardok alkalmazása esetén a szavatoló tőke előírt mértéke is változna. Továbbra is bizonytalan azonban, hogy a két testületnek – többek között a G20-országok ráhatására – sikerül-e kompromisszumos megoldást találnia – tette hozzá a Deloitte szakértője.

A kötelezettségek értékelésénél a saját hitelkockázat kezelése, az értékvesztés és a likviditási portfóliók számviteli kezelésének tervezett változásai, valamint a gyakorlat átalakulása következtében a bankok a tőkekövetelményük emelkedésével számolnak. Ennek gyakorlati jelentősége, hogy kihat a hitelek árazási rendszerére.

(Forrás: MTI)

---