Így mérjük a valós értéket az IFRS szerint

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A valós érték meghatározásával kapcsolatos szabályok eddig számos standardban voltak megtalálhatóak, melyeket a 2013. január 1-jétől hatályos IFRS 13 foglal össze.

Az IFRS 13 alapján a valós érték meghatározásához a menedzsmentnek az alábbi négy tényezőt mindenképpen szükséges átgondolnia és figyelembe vennie:

1. az értékelés tárgyát képező eszköz vagy kötelezettség jellegét és jellemzőit,
2. az elsődleges (vagy legelőnyösebb) piacot és annak jellemzőit,
3. a piaci szereplők feltételezéseit és
4. az alkalmazandó árat.

Az értékelés tárgyát képező eszköz vagy kötelezettség jellege és jellemzői

Az értékelés során figyelembe kell venni az adott eszközre vagy kötelezettségre jellemző tulajdonságokat, amennyiben ezen tulajdonságokat a piaci szereplők is beépítik, amikor árazzák az adott eszközt vagy kötelezettséget. Ezek a jellemzők lehetnek például az értékelés napján meglévő fizikai állapot (avulás, elhasználódás), földrajzi elhelyezkedés, korlátozott értékesíthetőség vagy korlátozott használhatóság.

A piac beazonosítása

Az IFRS 13 szerint a menedzsmentnek a valós értéket egy elméleti tranzakció alapján szükséges meghatároznia, úgy, mintha a tranzakció az „elsődleges piacon” jött volna létre vagy ennek hiányában a „legelőnyösebb piacon”. Az elsődleges piac azt a helyet jelöli, ahol az adott eszközből vagy kötelezettségből a legnagyobb mennyiségben és a legnagyobb aktivitással kereskednek. Alapvetően egy vállalat számára az a piac tekinthető elsődleges piacnak (vagy ennek hiányában a legelőnyösebbnek), amelyen a mindennapi tevékenységét végzi. A legelőnyösebb piac az a piac, ahol a vállalat a legmagasabb vételárat tudja elérni az adott eszköz értékesítésekor, vagy ahol az adott kötelezettség átadásakor a legkevesebbet kell fizetnie, figyelembe véve minden tranzakciós és szállítási költséget.

Az elsődleges vagy a legelőnyösebb piacok körét az IFRS 13 azon piacokra korlátozza, melyekhez a vállalatnak az értékelés napján hozzáférése van. Speciális esetekben előfordulhat, hogy nincs ismert vagy megfigyelhető piaca egy adott eszköznek vagy kötelezettségnek. A menedzsment ilyen esetekben sem mentesül a valós értékelés feladata alól. Ebben a helyzetben azonosítania kell lehetséges piaci szereplőket (például stratégiai vagy pénzügyi befektetőket), majd le kell modelleznie egy elméleti piacot a lehetséges piaci szereplők várható feltételezései alapján.

Piaci szereplők

Az IFRS 13 hangsúlyozza, hogy a valós értéknek a piaci szereplők feltételezésein kell alapulnia. A piaci szereplők olyan vevők vagy eladók az értékelés tárgyát képező eszköz vagy kötelezettség elsődleges (vagy legelőnyösebb) piacán, akik függetlenek, jól informáltak, képesek és hajlandók a tranzakció lebonyolítására.

Az alkalmazandó ár

Az IFRS 13 alapján a valós értéknek a „kilépési áron” kell alapulnia. Ez az az ár, amely egy eszköz értékesítésekor kapható vagy egy kötelezettség átadásakor fizetendő. IFRS 13 nem teszi lehetővé a tranzakciós díjak figyelembevételét a valós érték meghatározásánál. A szállítási költség azonban nem minősül tranzakciós díjnak, és a valós értéket módosítani kell a szállítási költséggel, amennyiben a földrajzi elhelyezkedés meghatározó jellemzője az értékelés tárgyának (például ásványkincsek, fakitermelés esetén).

Az IFRS-ek szerinti valós értékelés kérdéseiről – példákkal illusztrálva – Vörösné Soós Adrienn ír a Számviteli Tanácsadó 2013/09. számában megjelent cikkében.

Mérlegképes Kreditkártya
Szerezze meg Ön is kötelező kreditpontjait Kiadónk minőségi képzésein! További részletekért kattintson ide! Rodin mérlegképes kreditpontos rendezvények – további részletek itt. A Complex Kiadó kreditpontot érő kiadványai

---