Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A valós érték meghatározásával kapcsolatos szabályok eddig számos standardban voltak megtalálhatóak, melyeket a 2013. január 1-jétől hatályos IFRS 13 foglal össze.
Az IFRS 13 alapján a valós érték meghatározásához a menedzsmentnek az alábbi négy tényezőt mindenképpen szükséges átgondolnia és figyelembe vennie:
Az értékelés tárgyát képező eszköz vagy kötelezettség jellege és jellemzői
Az értékelés során figyelembe kell venni az adott eszközre vagy kötelezettségre jellemző tulajdonságokat, amennyiben ezen tulajdonságokat a piaci szereplők is beépítik, amikor árazzák az adott eszközt vagy kötelezettséget. Ezek a jellemzők lehetnek például az értékelés napján meglévő fizikai állapot (avulás, elhasználódás), földrajzi elhelyezkedés, korlátozott értékesíthetőség vagy korlátozott használhatóság.
A piac beazonosítása
Az IFRS 13 szerint a menedzsmentnek a valós értéket egy elméleti tranzakció alapján szükséges meghatároznia, úgy, mintha a tranzakció az „elsődleges piacon” jött volna létre vagy ennek hiányában a „legelőnyösebb piacon”. Az elsődleges piac azt a helyet jelöli, ahol az adott eszközből vagy kötelezettségből a legnagyobb mennyiségben és a legnagyobb aktivitással kereskednek. Alapvetően egy vállalat számára az a piac tekinthető elsődleges piacnak (vagy ennek hiányában a legelőnyösebbnek), amelyen a mindennapi tevékenységét végzi. A legelőnyösebb piac az a piac, ahol a vállalat a legmagasabb vételárat tudja elérni az adott eszköz értékesítésekor, vagy ahol az adott kötelezettség átadásakor a legkevesebbet kell fizetnie, figyelembe véve minden tranzakciós és szállítási költséget.
Az elsődleges vagy a legelőnyösebb piacok körét az IFRS 13 azon piacokra korlátozza, melyekhez a vállalatnak az értékelés napján hozzáférése van. Speciális esetekben előfordulhat, hogy nincs ismert vagy megfigyelhető piaca egy adott eszköznek vagy kötelezettségnek. A menedzsment ilyen esetekben sem mentesül a valós értékelés feladata alól. Ebben a helyzetben azonosítania kell lehetséges piaci szereplőket (például stratégiai vagy pénzügyi befektetőket), majd le kell modelleznie egy elméleti piacot a lehetséges piaci szereplők várható feltételezései alapján.
Piaci szereplők
Az IFRS 13 hangsúlyozza, hogy a valós értéknek a piaci szereplők feltételezésein kell alapulnia. A piaci szereplők olyan vevők vagy eladók az értékelés tárgyát képező eszköz vagy kötelezettség elsődleges (vagy legelőnyösebb) piacán, akik függetlenek, jól informáltak, képesek és hajlandók a tranzakció lebonyolítására.
Az alkalmazandó ár
Az IFRS 13 alapján a valós értéknek a „kilépési áron” kell alapulnia. Ez az az ár, amely egy eszköz értékesítésekor kapható vagy egy kötelezettség átadásakor fizetendő. IFRS 13 nem teszi lehetővé a tranzakciós díjak figyelembevételét a valós érték meghatározásánál. A szállítási költség azonban nem minősül tranzakciós díjnak, és a valós értéket módosítani kell a szállítási költséggel, amennyiben a földrajzi elhelyezkedés meghatározó jellemzője az értékelés tárgyának (például ásványkincsek, fakitermelés esetén).
Az IFRS-ek szerinti valós értékelés kérdéseiről – példákkal illusztrálva – Vörösné Soós Adrienn ír a Számviteli Tanácsadó 2013/09. számában megjelent cikkében.
| Mérlegképes Kreditkártya |
|---|
|
Szerezze meg Ön is kötelező kreditpontjait Kiadónk minőségi képzésein! További részletekért kattintson ide! Rodin mérlegképes kreditpontos rendezvények – további részletek itt. A Complex Kiadó kreditpontot érő kiadványai |
