Külföldön megfizetett adók könyvelése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ha egy magyar vállalkozás külföldön is tevékenykedik, számos külföldi adó hatálya alá kerülhet. Ezek értelmezése, kiszámítása különös szakértelmet igényel, még mindig nyitott az a kérdés, hogy a külföldön fizetett adókat miként kell a magyar számvitelben szerepeltetni. 

Előfordulhat, hogy egy magyarországi bejegyzésű cég olyan külföldi tevékenységeket folytat, amelyek során külföldi országok adójogszabályainak is alanyává válik. Ebben az esetben elsőként a külföldi jogi környezetben történő eligazodás, az adóalanyiság, az adókötelezettség megállapítása okozhat nehézséget. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy e nehéz feladatok megoldása után – szemben a magyar adók esetével – újabb nehézségek is felmerülhetnek, amikor a kiszámított, megfizetett adók könyvelésére kerül sor.

Ha áttekintjük a számviteli törvény adók könyvelésére vonatkozó előírásait, alapvetően háromféle szabályozást találhatunk az adók helyes számviteli szerepeltetésére vonatkozóan:

• A számviteli törvény megkülönbözteti azokat az adókat, amelyek a bekerülési érték részévé válnak. A beszerzéshez kapcsolódó adók és adójellegű tételek a bekerülési érték részét képezik. Ezen felül külön rendelkezik arról, hogy a le nem vonható általános forgalmi adó a bekerülési értékbe tartozik.
• Második kategóriaként az eredményt terhelő adókat azonosítja a számviteli törvény. 
• A harmadik kategóriára azt mondhatnánk egyszerűsítve, hogy „minden más adó”, amit költségként, ráfordításként kell a cégnél elszámolni. 

Negyedik, (további) kategóriaként említhetnénk azokat az adókat, amelyek nem a vállalkozást terhelik, hanem csak „átfutnak” a vállalkozáson. Klasszikus példája ennek az általános forgalmi adó. Az ilyen adók követelés és kötelezettség számlákat érintve szerepelnek a könyvelésben. A külföldi működés során előfordulhatnak azonban olyan adók, amelyek a fenti kategóriákba nem sorolhatók és emiatt a könyvelésük megoldása is bizonytalan.

Számviteli szabályzatok költségvetési szervek részéree
A 2015-ös számviteli szabályzatok, melyeket a mintatár tartalmaz: Számviteli politika Eszközök és források értékelési szabályzata Eszközök és források leltározási és leltárkészítési szabályzata Pénzkezelési szabályzat Önköltségszámítási szabályzat Számlarend Bizonylati szabályzat További információ és megrendelés >>

Gyakorlati példaként említhető meg a külföldi költségvetésbe fizetendő, nem eredményt terhelő adó. Ha a vállalkozás a külföldi működése során olyan adó alanyává válik, amely adót az adott ország szabályai alapján nem az eredmény után kell megfizetni, felmerül a kérdés, hogyan kell ezt a könyvekben szerepeltetni. Példa lehet erre akár a legegyszerűbb külföldi telekadó. Ha ez magyar adónem lenne, és nem kapcsolódna az adó megfizetése beszerzéshez, akkor azt a számviteli törvény 81. §-a alapján egyéb ráfordításként kellene könyvelni. Gond annyiban merül fel, hogy a törvény ezen szakasza tételesen felsorolja azokat a szerveket, entitásokat, amelyek felé a megfizetett adókra vonatkozóan szabályozza az egyéb ráfordításként történő kimutatást. A jogalkotó tehát egyértelműen a hazai szervezetekre alkotott szabályt, így egy külföldi állam, önkormányzat részére megfizetett adó idesorolhatósága a jogszabály szövege alapján nem egyértelmű. A gyakorlatban a vállalkozások általában tartalmilag kezelik ezt a kérdést és az ilyen külföldi adókat a magyar adókhoz hasonlóan egyéb ráfordításként könyvelik.
 
A külföldön megfizetett adók könyvelési problémáit Kardos Péter mutatja be a Számviteli Tanácsadó 2015/05. számában megjelent cikkében.

 

---