Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A vállalkozások – és könyvelőik – már dolgoznak a 2015. évi beszámolón, ráadásul a számviteli törvény változásaira is figyelniük kell. Ezért most még inkább fontos, hogy ne sodorjon minket magával a lendület – a „régi rutin”-, és ne válasszunk a törvény lehetséges alternatívái közül az adott cég számára előnytelen megoldást. Az alábbiakban a lehetséges veszélyforrásokra szeretném felhívni a vállalkozók figyelmét. Szerződések, értékvesztés euróban, árfolyam-veszteség – sorozatunk második része ezeket a témákat tárgyalja.
| A sorozat első részét itt olvashatja. |
A devizaalapú forintos követelésekből és kötelezettségekből csak azt kell a mérleg fordulónapján átértékelni, amelyeknél a könyvekben szereplő forint értéktől eltérő forint értéket kell kapnia, illetve megfizetnie a társaságnak.
Így például, ha a termék eladási árát euró alapon forintban határozzák meg, vagyis a szerződésben a szerződő felek az alkalmazandó árfolyamot is rögzítették (X Ft/deviza), akkor az ebből adódó követelést és kötelezettséget nem kell év végén átértékelni.
Tegyük fel, hogy valamely termék adás-vételéről szóló szerződésben a vevő és a szállító úgy egyeztek meg, hogy az áruért 3000 eurónak megfelelő forintot kell a vevőnek fizetnie, és a szerződés szerinti árfolyam 300,-Ft/ euró. Ekkor a szállító 900 ezer forintról állítja ki a számlát – ez az összeg lesz az ő követelése a vevővel szemben-, míg a vevő is ezt az értéket könyveli a szállítóval szemben kötelezettségként. Mivel a szerződés szerint ezt a 900 ezer forintot kell a vevőnek megfizetnie, ezt a követelést és kötelezettséget nem kell év végén átértékelni, hiszen a követelés-kötelezettség könyv szerinti értéke megegyezik a fizetendő összeggel.
A vállalkozások életében (és a könyveiben) az év végén átértékelendő tételek között általában hitel-, kölcsönnyújtásból, illetve pénzügyi lízingből adódó devizaalapú forintos követeléseket és kötelezettségeket találunk, mivel ezekben az esetekben ritkán kerül sor az árfolyam fentiek szerinti rögzítésére. Azaz nem a könyv szerinti értéket kell fizetni, hanem ettől eltérő összeget, az árfolyamok időközbeni változása miatt.
Ezeket a tartozásokat tehát a mérleg-fordulónapon fennálló devizaösszeg alapján kell átértékelni. Amennyiben ennek összege nem állapítható meg a szerződésből (előfordul, hogy a lízingszerződésből „kifelejtették” az árfolyamot, vagy a devizaösszeget), akkor a lízingbevevő könyvelője kénytelen egy apró trükköt bevetni: folyószámla egyeztetőt küld a lízingbeadónak – ezt egyébként is „illik” -, és ezen kéri, a másik fél adja meg a mérleg-fordulónapi tőketartozás devizaösszegét. Ennek alapján már átértékelhető a tartozás.
A figyelmes Olvasó még biztosan emlékszik, fentebb arról volt szó, hogy az immateriális javak, a tárgyi eszközök, készletek mérlegértékét nem értékeljük át. Viszont a kapcsolódó szállítói kötelezettséget igen… Nincs itt egy icurka-picurka ellentmondás?
Nos, az év végi átértékelési eredménye a pénzügyi műveletekben jelenik meg, és nem befolyásolja az említett eszközök (aktivált) bekerülési értékét.
Ugyanez a helyzet a beruházásra, készletbeszerzésre a szállítónak külföldi devizában adott előleggel is.
A készletbeszerzésre, beruházásra devizában adott előleg követelésnek minősül, ezért a mérleg-fordulónapon a devizás követelés értékelési szabályát kell alkalmazni itt is.
Ezeknek az előlegeknek az év végi átértékelési eredménye is a pénzügyi műveletekben jelenik meg, nem része a beruházás, készlet bekerülési értékének (függetlenül attól, hogy a beruházásra adott előleget a mérlegben a tárgyi eszközök között, míg a készletre adott előleget a készletek között kell kimutatni).
Három Navigátor adózási, számviteli témában,15% kedvezménnyel |
|---|
|
A csomag tartalmazza az Art. Navigátort, az Áfa Navigátort, és a Számviteli Navigátort, amelyek a csomagkedvezménytől függetlenül külön is rendelhetőek! |
Más az helyzet az immateriális jószág, a tárgyi eszköz üzembe helyezéséig felmerülő árfolyam-különbözettel, de arról később még lesz szó.
Előfordulhat, hogy a vállalkozásnak a devizás eszközöknél értékvesztést kell elszámolnia.
Értékvesztés részesedésnél, értékpapírnál, követelésnél és követelésjellegű aktív időbeli elhatárolásnál merülhet fel. Amennyiben ezek az eszközök devizás eszköznek minősülnek, akkor az értékvesztésüket is devizában kell meghatározni. Könyvelni viszont forintban kell, ráadásul év végén még az átértékelési kötelezettség is felmerül!
Ezért az első lépés az, hogy az értékvesztés forintértékét a devizaeszköz árfolyamán kell meghatározni, majd a következő lépésben az év végi átértékelést elvégezni.
Nézzünk erre egy példát!
Tegyük fel, hogy egy vállalkozásnak áruszállítási szerződésből, 2015-ben 2.000 euró követelése keletkezett egy másik céggel szemben, amit az ügylet teljesítési időpontjában érvényes, a számviteli politikája szerinti árfolyammal számított át forintra. Mondjuk, ez az árfolyam 290,-Ft/ euró volt, azaz a könyvelésben 580 ezer forint, az érintett vevővel szembeni követelés szerepel. A szóban forgó vevő mindebből egy árva forintot sem fizetett ki 2015. december 31-ig, ezért a szállító év végén 20 százalékos értékvesztést számol el erre a követelésre. Ezt a 20 százalékot először devizában állapítjuk meg (ez jelen esetben 400 eurót jelent), majd ezt az értékvesztést a követelés könyv szerinti árfolyamán kell forintosítani, ami 290Ft/euró. Az értékvesztés forintban elszámolt összege tehát 116 ezer forint lesz. Ezek után kell a devizás követelést a mérleg-fordulónapi árfolyamra átértékelni. (Az értékvesztés is devizás tételnek minősül, ezért az értékvesztést is a mérleg-fordulónapi árfolyamra át kell értékelni.)
A devizás tételek év végi átértékelése egyedileg történik. Minden devizás tételnél egyedileg kell megállapítani a mérleg-fordulónapi érték és a könyv szerinti érték különbözetét.
Ezért nem lehet – mondjuk – a vevőköveteléseket, szállítói tartozásokat összevontan értékelni, hanem egyesével, számlánként kell az értékelési különbözetet megállapítani. Az év végi átértékelés egyenlegét viszont összevontan kell elszámolni.
A könyvelési munka megkönnyítése érdekében célszerű a devizás tételek év végi értékeléséhez technikai számlát (például a 47-es számlacsoportban megnyitott számlát) használni, és az egyedi értékelések árfolyam különbözetét ezen könyvelni. Az átértékelés végén a technikai számla egyenlege megmutatja majd az átértékelés összevont különbözetét. Ezt előjelének megfelelően kell a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként (ha egyenlegében árfolyamnyereség), vagy a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként (ha egyenlegében árfolyamveszteség) elszámolni.
Lényeges, hogy a devizás tételekben – az összevont átértékelési különbözetben- nem vehető figyelembe a beruházáshoz, vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó, devizakészlettel nem fedezett devizakötelezettségnek (például beruházási hitel), a tárgyi eszköz, az immateriális jószág üzembe helyezésének időpontjáig elszámolt év végi átértékelési különbözete (Szt. 47.§. (4) bekezdése c) pont). Ezen kötelezettségeknek az év végi átértékelési különbözete a vagyoni értékű jog, a beruházás bekerülési értékének a részét képezi, ezért azok nem jelenhetnek meg eredményben.
Kiskönyvtár az áfáról sorozat két új kötete + Vacsora-kódex |
|---|
|
– Különös adózási módok az áfa rendszerében és a – Vacsora-kódex |
A könyvelők évente legalább egyszer szembekerülnek a problémával: most „kell az adóalap”- mondjuk banki hitelfelvétel vagy pályázat miatt-, vagy éppen „nem kell”, jobb lenne faragni a fizetendő adóból. Ilyenkor a „24. órában”, szegény „könyökvédősnek” kell találnia azonnal – és természetesen legális – megoldást a helyzetre. Ennek lehetséges eszköze az árfolyamveszteség elhatárolása, vagy éppenséggel a döntés arról, hogy nem határolják el azt (Szt. 41.§. (4)-(5) bekezdése).
A számviteli törvény – szűk körben – megengedi az árfolyamveszteség elhatárolását. A devizakészlettel nem fedezett, üzembe helyezett beruházáshoz kapcsolódó devizatartozások (devizában, illetve devizaalapon forintban fennálló beruházási hitet és pénzügyi lízingtartozás, külföldi pénznemre szóló kötvénykibocsátásból adódó kötelezettség) esetében az év végi átértékelésből adódó – a pénzügyi műveltek egyéb ráfordításai között elszámolt -, árfolyamnyereséggel nem ellentételezett árfolyamveszteség összegét – a vállalkozás vezetőségének döntése alapján – teljes mértékben elhatárolhatja a társaság.
Az ezzel kapcsolatos döntés meghozatalakor azonban mérlegelje azt is a menedzsment, hogy bár az árfolyamveszteség elhatárolása mellett bármikor dönthet – akkor is, ha a tartozás a megelőző üzleti években fennállt, de a vállalkozás akkor nem határolta el az árfolyamveszteséget -, de ha egyszer ezt a módszert bevezeti, akkor ezt a szabályt a következő üzleti években is alkalmaznia kell, amennyiben a tartozás év végi átértékeléséből árfolyamveszteség keletkezik.
Itt egy picit álljunk meg, és tisztázzuk, mit is kell értenünk a sokat emlegetett, de igazából mégsem definiált, nem realizált árfolyam-különbözeten!
A nem realizált árfolyam-különbözet egy „elképzelt”, elméleti különbözet. A nem realizált árfolyam-nyereség/veszteség azt mutatja meg, hogy milyen összegű nyereség vagy veszteség realizálódna akkor, ha a cég nyilvántartásban lévő összes devizás ügylet egy csapásra lezárulna: azaz a mérleg-fordulónapon az összes érintett követelés befolyna, a deviza/valutakészletet átváltaná forintra a társaság, továbbá rendezné az összes, érintett kötelezettségét is.
Visszatérve az elhatárolás problémájához: ha a cég a szóban forgó árfolyamveszteséget elhatárolja, akkor az elhatárolt összegnek a hitelfelvételtől eltelt időtartam és a hitel futamideje arányában számított hányadnak megfelelő összegű céltartalékot kell képeznie.
A számviteli törvény szerint a céltartalék képzése más módszerrel is történhet: a beruházás aktiválásától eltelt időtartam és a hitel futamideje arányában számított hányadnak megfelelő összegű céltartalékot kell képezni. Tekintve, hogy mind a két szabály alkalmazható, célszerű mindkét módszerrel kiszámolni a céltartalékot és azt választani, amely kedvezőbb a cég számára. Az elhatárolt árfolyamveszteség és a képzett céltartalék különbözetének összegét eredménytartalékból lekötött tartalékba át kell vezetni.
Cikkem következő részében fentieket egy esettanulmányon keresztül vesszük górcső alá, megbeszéljük a vevők év végi minősítésének és a követelések elengedésének számviteli és adózási következményeit.
A szerző közgazdász, okleveles adószkértő.
Számviteli szabályzatok költségvetési szervek részéree |
|---|
|
A 2015-ös számviteli szabályzatok, melyeket a mintatár tartalmaz: |
