Milyen árfolyamot használjunk?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A mindennapi könyvelés során gyakran felmerülő probléma a helyes árfolyam megválasztása, amihez a cég számviteli politikájában kell lefektetni az alapokat. Ezen túl vannak eszközök és források, amelyek deviza alapon kerülnek a könyvekbe, de mégsem tekintjük őket devizás tételeknek.


Első lépésként azt érdemes tisztázni, hogy milyen esetekben merül fel az árfolyamválasztás kérdése. Számviteli szempontból devizás tételnek minősül a valutakészlet, a devizaszámla, a devizás követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír és kötelezettség. Ezeket a tételeket a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni. Hasonlóan kell eljárni a devizaalapú követelések és kötelezettségek esetében. Az első árfolyamhasználat tehát a bekerüléskor merül fel.

Választott árfolyam

Minden gazdálkodónak a számviteli politikában kell döntenie arról, hogy a devizában felmerülő események könyvelésekor milyen árfolyam legyen alkalmazandó. Általános szabályként a választott árfolyam vagy a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyam átlaga vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam. Ha a tevékenység indokolja, a megbízható és valós összkép teljesülése érdekében a devizavételi és devizaeladási árfolyam átlaga helyett a devizavételi vagy devizaeladási árfolyam is választható az adott devizára vonatkozóan fő árfolyamként. Ha a hitelintézet, illetve a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát, ilyen valutára szóló eszközöket és kötelezettségeket kell forintra átszámítani, a valuta szabadpiaci árfolyamán (ennek hiányában országos napilapban a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján), a választott hitelintézet vagy a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett devizára átszámított értéket kell a hitelintézet által jegyzett deviza devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamán forintra átszámítani. Ha a választott hitelintézet adott napon belül többször is jegyez árfolyamot, akkor a számviteli politikában kell dönteni arról, hogy az adott napi jegyzett árfolyamok közül melyiket kell irányadó. A gazdálkodónak a működése során felmerülő minden egyes pénznemre meg kell határoznia és következetesen alkalmaznia kell a választott árfolyamot, amelyek egymástól eltérőek is lehetnek.

A számviteli elszámolás mellett az adózásban is árfolyam-választással találkozunk. Az áfa törvény szerint, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz meghatározott árfolyamot kell választani. Ez az árfolyam vagy belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizaeladási árfolyama vagy a Magyar Nemzeti Bank által hivatalosan közzétett árfolyam. Az MNB árfolyam választásáról az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést kell tenni, és a választás évét követő naptári év végéig nem lehet ettől eltérni. 2013. január 1-jétől választható árfolyam továbbá az Európai Központi Bank által hivatalosan közzétett árfolyam is, amely szintén bejelentési kötelezettséggel jár.

A kétszeres árfolyamhasználat elkerülése érdekében 2012. január 1-jétől a külföldi pénzértékre szóló követelés, illetve kötelezettség (leggyakrabban devizás vevők és szállítók) forintértékének meghatározása során alkalmazható az ÁFA törvény szerinti árfolyam is. Ezt a döntést szintén a számviteli politikában kell rögzíteni. Ez a döntés a fő választott árfolyam egyéb esetekben történő alkalmazását nem érinti.

Mérlegképes Kreditkártya

Szerezze meg Ön is kötelező kreditpontjait Kiadónk minőségi képzésein! További részletekért kattintson ide!

Rodin mérlegképes kreditpontos rendezvények – további részletek itt.

A Complex Kiadó kreditpontot érő kiadványai

Árfolyamhasználat bekerüléskor – devizás eszközök és források

A devizás eszközök és források esetében fő szabályként a deviza, valuta forintértékét a teljesítés, bekerülés napjára vonatkozó választott árfolyamon kell meghatározni. Kivételt képez a forintért vásárolt valuta, deviza, mert ezeket a tételeket a ténylegesen fizetett összegben kell a könyvekbe felvenni, azaz ebben az esetben eladási árfolyamon kell a forintértéket kiszámítani.

Árfolyamhasználat bekerüléskor – nem devizás eszközök és források

Vannak olyan eszközök és források, amelyek esetlegesen deviza alapon kerülnek a könyvekbe, de mégsem tekintjük őket devizás tételeknek. Ezek az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a készletek, a saját tőke és a céltartalékok. Ezek az eszközök és források az értékelés szempontjából akkor sem minősülnek devizás tételnek, ha a devizáért, valutáért kerülnek a könyvekbe (pl. euróért vásárolt árukészlet). Ezen eszközök és források forintértékét ki kell ugyan számítani bekerüléskor, de a továbbiakban a bekerülés árfolyamát nem kell nyilvántartani. Így ezen eszközöknek és forrásoknak nincs könyv szerinti devizaárfolyamuk, azokat év végén nem kell átértékelni, és kivezetéskor sem keletkezik árfolyamkülönbözet.

Ezen logikából az következne, hogy a nem devizás eszközök és források bekerülésekor nem keletkezhet árfolyamkülönbözet. Ez azonban mégsem teljesül a számviteli törvény tételes szabályai alapján. A számviteli törvény szerint, ha a beszerzés ellenértékének kiegyenlítése számla alapján devizában, valutában történik, akkor a számla szerinti devizaösszegnek, valutaösszegnek a beszerzéskor, a szolgáltatás igénybevételekor érvényes, számviteli politikában rögzített választott árfolyamán kell a forintértéket átszámítani. Így ha az eszközbeszerzés később kerül kiegyenlítésre, akkor mind a vásárolt eszköz, mind a szállító teljesítéskori árfolyamon kerül a könyvekbe. Ha az eszközbeszerzés valutában történik, akkor fő szabály szerint az eszköz teljesítéskori árfolyamon kerül a könyvekbe, a valutapénztár pedig könyv szerinti árfolyamon csökken, így a művelet nagy valószínűséggel árfolyamkülönbözet elszámolásával jár. 2012. január 1-jétől a valutáért vásárolt termék, szolgáltatás forintértéke az ellenértékként fizetett valuta könyv szerinti árfolyamán is meghatározható, így elkerülhető az árfolyamkülönbözet kezelése. Ha a vásárlás devizaszámláról kerül közvetlenül átutalásra (például internetes fizetés), akkor egyedül a főszabály alkalmazható, azaz a termék, szolgáltatás teljesítéskori árfolyamon kerül a könyvekbe, a devizaszámla pedig könyv szerinti árfolyamon csökken.

Kivételes eset a devizabarter ügylet. Ha az exportértékesítés devizában meghatározott ellenértékét azonos devizaértékű importáruval, illetve importszolgáltatással egyenlítik ki, az importbeszerzés, illetve az exportárbevétel forintértékét az első teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértékén kell meghatározni. Így az importbeszerzés értéke és az exportértékesítés árbevétele forintértékben is azonos lesz.

Meg kell említeni azt az esetet is, amikor a devizás eszközökkel és forrásokkal szemben bevétel-, költség- vagy ráfordításszámla áll. Ezek az eredménykategóriák már a devizaügylet eredményét mutatják, azok összegét mindig a vele szemben álló devizás eszköz vagy forrás számla forintértéke határozza meg. Így a bevétel-, költség- és ráfordításszámláknak nincs önálló árfolyamuk, az elszámolásukkor árfolyamkülönbözet nem keletkezhet.

Árfolyamhasználat az év végi értékelés keretében

Az év végi értékelés keretében értékhatártól függetlenül valamennyi devizás eszközt és kötelezettséget a mérlegfordulónapi választott árfolyamra át kell értékelni. A devizás eszközök és kötelezettségek értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyamveszteségként, amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségként kell elszámolni. A csoportosan nyilvántartott, a könyvekbe eltérő árfolyamon bekerülő devizás eszközök és kötelezettségek könyv szerinti árfolyamát a számviteli törvény által megengedett módszer alapján lehet vezetni. A számviteli törvény alapján az árfolyam nyilvántartása átlagos (súlyozott) bekerülési árfolyamon vagy FIFO módszer szerint történhet. Az így kiszámított könyv szerinti árfolyam kerül összevetésre az év végi árfolyammal.

A nem devizás (de esetleg devizáért bekerült) eszközök és források nem kerülnek átértékelésre, hiszen azok önálló könyv szerinti árfolyammal nem rendelkeznek.

Árfolyamhasználat kivezetéskor

A devizás eszköz vagy kötelezettség az egyedi könyv szerinti árfolyamon vagy csoportos nyilvántartás esetén a számviteli politikában meghatározott (átlagáras vagy FIFO) módszer szerint kiszámított könyv szerinti árfolyamon kerül kivezetésre. A könyv szerinti árfolyamot az év végi átértékelés is megváltoztatja, így ha a kivezetést megelőzően nem történt állománynövekedés, a könyv szerinti árfolyam a megelőző fordulónapi árfolyammal egyezik meg. A devizás eszközök és kötelezettségek kivezetése az esetek többségében árfolyamnyereség vagy –veszteség realizálásával jár együtt.

A nem devizás (de esetleg devizáért bekerült) eszközök és források kivezetésekor könyv szerinti árfolyam nem kerül kiszámításra, és árfolyamkülönbözet sem keletkezhet, hiszen azok önálló könyv szerinti árfolyammal nem rendelkeznek.


Kapcsolódó cikkek