Televíziós közvetítési jogok a könyvekben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egyre nagyobb méretet ölt a sportmédia iparága. A televíziós sportközvetítések vagyoni értékű jogot alkotnak, amelyek számos szervezet gazdálkodására hatással lehetnek.


A sportról szóló 2004. évi I. törvény külön fejezetben tárgyalja a sportolóra, a sportszervezetekre, illetve a sportszövetségekre vonatkozó rendelkezéseket. A sportszervezetek közül a sporttörvény sportegyesületeket és sportvállalkozásokat különböztet meg. A sportmédia iparágát ötszereplős rendszerként lehet jellemezni, amelyet a média, a vállalatok (szponzorok), a közönség, a sportszervezetek és az ügynökségek alkotják. Ebben a rendszerben beszélhetünk a közvetítési jogok piacáról.

A sportmédia iparágában számos vállalat érintett a televíziós jogokkal kapcsolatban. Közülük a televíziós társaságok számviteli kérdéseit elemezzük mélyebben, mégpedig a nemzetközi standardok tükrében. Ennek az oka az, hogy a televíziós közvetítések fejlődése nagyon aktuálisnak tekinthető, és a nemzetközi számvitel az, amelyik leghatékonyabban reagál erre a trendre.

A jogbirtokos az immateriális jogot úgy hasznosíthatja, hogy használati jogot ad el szerződéses keretek között.  A televíziós társaságok akkor vehetik állományba a sugárzási jogokat, ha két feltételt teljesítenek. Először is, ha biztosan meghatározhatóak a joghoz kapcsolódó költségek, továbbá, ha a műsor az első hivatalos sugárzásra kész állapotában van. Ha előzetes fizetések történtek, célszerű a kifizetéseket előlegként elszámolni.

Olyan eset is előfordulhat, amikor a szerződésben meghatározott díjak kifizetése több időszakon keresztül – akár a szerződés időtartama alatt – történik, ilyenkor előfordulhat, hogy a pénz időértékét is figyelembe kell venni, és diszkontálást kell alkalmazni. Élő adások esetében is nehéz teljesíteni a második feltételt, ugyanis a műsor gyártása effektíve egybeesik a sugárzással. Ilyenkor a szerződéses időszak kezdetén kell állományba venni a jogot.

A nemzetközi gyakorlatban különböző módon jelenítik meg a televíziós jogokat, hiszen találunk példát az IAS 2 szerint a készletek mérlegsoron, illetve az IAS 38 szerint az immateriális javak mérlegsoron való kimutatásukra.

A televíziós jogok amortizációja kapcsán meg kell vizsgálni a bevételek várható időbeli befolyását, továbbá azt, hogy képes-e a társaság realizálni ezt. Meg kell határozni a valószínűségét annak, hogy a jövőbeli sugárzások eltérő bevételekkel és közönséggel fognak-e rendelkezni. Figyelembe kell venni az egyes jogok jelentőségét és a műsorstruktúrában való pozícióját, valamint minden jelentős bevételi forrást a reklámokon kívül. Ennek tükrében négy amortizációs módot különböztethetünk meg: az egyösszegű leírást, az adásokkal arányos elszámolást, az időarányos amortizációt, illetve a jövőben várható cash-flow-k alapján meghatározott módszert.

Bérszámfejtők feladatai a 2015-ös szabályok alapján

Személyi jövedelemadó
Társadalombiztosítás
Járulékfizetés
Munkaügy

Előadók: Dr. Andrási Jánosné, Farkasné Gondos Krisztina, Széll Zoltánné, Dr. Kártyás Gábor

Időpont: 2014. november 20.

A televíziós közvetítési jogok aktualitásairól és számviteli kérdéseiről Teker Máté ír a Számviteli Tanácsadó 2014/07-08. számában megjelent cikkében.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 21.

Sokaknak nem lesz kötelező, de mégis megéri folytatni_Niveus

Egy várható törvénymódosításnak köszönhetően felemelhetik a könyvvizsgálati kötelezettek árbevételi határát 600 millió forintra a 2025-ről készült beszámolókra vonatkozóan, ami miatt sok cég fog kiesni ebből a kötelezetti körből. Ez elsőre talán örömteli hírnek tűnhet, hiszen a könyvvizsgálat költséget és időráfordítást jelent a vállalkozásoknak. Azonban a könyvvizsgálatnak vannak olyan pozitívumai, amelyek miatt érdemes átgondolni a most kiesett cégeknek is az audit folytatását.

2024. október 10.

Helyesbítő számla és a felszámolás

Cikkünkben egy megtörtént esetet mutatunk be számlázás témakörében. A tényállás a következő: az egyik adóalany az általa teljesített, ingatlanértékesítésre irányuló ügylet kapcsán tévesen áfát számított fel. Az adóalany az ügyletről kiállított számlát helyesbítette, ugyanakkor a helyesbítő számlának az adóalany partneréhez (továbbiakban: partner) történő eljuttatása minden bizonnyal nem fog sikeresen megvalósulni, mivel a partner felszámolási eljárás alatt áll.