Hogy kevesebb ne legyen a nyugdíj – mit jelent a nyugdíjrögzítés?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Közismert tény, hogy a nyugdíj összege attól is függ, hogy milyen időponttól kérjük a nyugdíj megállapítását. Például a nyugdíj összegét meghatározó tényezők közül a valorizációs szorzószámok évről-évre változnak, nagy mértékben képesek befolyásolni a nyugdíj összegét mind pozitív, mind negatív irányban. Ha az a cél, hogy rosszabbul ne járjon a személy, mintha a nyugdíjkorhatár betöltésekor azonnal nyugdíjba vonult volna, a nyugdíjrögzítés lehetőségét tanácsos megfontolni..

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tny.) 82. §-a szerint az, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, és eddig az időpontig legalább húsz év szolgálati időt szerzett, kérheti a nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását (a továbbiakban: rögzített nyugdíj).

Amennyiben a nyugdíjra jogosító korhatáron túl tovább dolgozik, úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, és ez idő alatt nem kéri a nyugdíja folyósítását, a tényleges nyugdíjba menetel idején – amennyiben számára kedvezőbb – választhatja a nyugdíjkorhatár betöltésekor rögzített nyugdíjként kiszámított és az évenkénti emelésekkel növelt nyugdíját a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított összeg helyett.

Aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kéri, nem minősül öregségi nyugdíjasnak.

Ezzel a lehetőséggel azt tudjuk biztosítani, hogy a tényleges nyugdíjba vonuláskor, amikor már a nyugdíj folyósításra is kerül, legalább azt az összegű ellátást kaphassuk, amely a nyugdíjkorhatár betöltésekor megállapítható volt, nevezettet a változó szabályok ellenére se érje hátrány.

A nyugdíj rögzítés csak elméleti nyugdíj, a rögzített nyugellátás idején az  érintett személy nem minősül öregségi nyugdíjasnak, a járulékfizetés szempontjából ez fontos körülmény.

Nem élhet a nyugdíjrögzítéshez kötődő választási lehetőséggel az, akinek a reá irányadó nyugdíjkorhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjazás időpontjáig betöltött időszak legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjat folyósítottak.

Alacsony összegű özvegyi nyugdíj esetén érdemes megfontolni az özvegyi nyugdíj szüneteltetésének kérdését, hogy a rögzített és a ténylegesen folyósított nyugdíj közötti választási lehetőséggel élhessünk.

A nyugdíjrögzítést követően végzett keresőtevékenységgel tehát további szolgálati időt szerezhetünk, szemben a nyugdíj folyósítása melletti keresőtevékenységgel, amely szolgálati időt már nem eredményez, hanem a nyugdíj 0,5 százalékos mértékű növelésére adhat jogosultságot.

Segíthet a nyugdíjrögzítés akkor is, ha a nyugdíjkorhatár betöltését követően nyugdíjba vonulás helyett feltétlenül tovább szeretnénk dolgozni a szakma szeretete, vagy a hasznos elfoglaltság miatt, de a teljes munkaidőt részmunkaidőre kívánjuk váltani, ami jelentheti a jövedelem csökkenését is. Ez a körülmény a nyugdíj összege szempontjából előnytelen lehet, „leronthatja” a korábbi évek magasabb jövedelméből számított, nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet.

Ilyen esetben lehetséges, hogy a nyugdíj rögzített összege lesz előnyösebb az időközbeni nyugdíjemelésekkel megnövelve az újonnan megállapított nyugdíj összeg helyett, tehát ez fog folyósításra kerülni.

Nyugdíjrögzítés helyett ha a körülmények úgy kívánják, hasonló élethelyzetben dönthetünk a nyugdíjnövelés intézményének elérése mellett is.

Aki megszerezte a nyugdíjjogosultságot, azaz legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, és a reá irányadó nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 nap szolgálati időt szerez, azaz tovább dolgozik, nyugdíjnövelésben részesül.

A növelés mértéke 30 naponként az öregségi nyugdíj 0,5 %-a. A nyugdíjnöveléskor az öregségi nyugdíj meghaladhatja a megállapítása alapjául szolgáló havi átlagkeresetet.

---