800 éves a Magna Charta I.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nyolcszáz évvel ezelőtt, 1215. június 15-én szentesítette királyi pecsétjével, és adta ki Földnélküli János angol király a Magna Charta néven ismert királyi oklevelet. Az okirat latin nyelven íródott, több példányban készült, szétküldték az angol grófságokba, máig fennmaradt négy eredeti példánya. A Magna Charta kiemelkedő történelmi jelentőségét nem lehet elvitatni, számos későbbi dokumentumhoz szolgált mintaként, vettek át belőle részeket. Meg lehet említeni az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát, a francia forradalom során keletkezett Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát, de még az ENSZ Alapokmánya is tartalmaz a Magna Chartában megjelent téziseket. És persze számos adótörténeti vonatkozása is van a királyi hitlevélnek!

Gyakran hasonlítják össze a Magna Chartát a mindössze hét évvel később keletkezett Aranybullával (https://ado.hu/rovatok/ado/az-aranybullaig-gatlastalanul-adoztattak-a-kiralyok). A cikkben kerülöm ezt a fajta elemzést (számos tudományos cikkben ezt már egyébként is megtették), csak a cikk második részében térek vissza röviden a közös vonásokra.

A 800. évfordulóra vert kétfontos (egyébként hibás az érme, mert nem aláírták, hanem királyi pecséttel látták el az okiratot!)

 

Történelmi előzmények

Először is tisztázzuk a „Földnélküli”, igencsak degradáló ragadványnév eredetét!

János II. Henrik angol király nyolcadik, legkisebb gyermekeként született 1167-ben. Testvérei, a kétévesen elhunyt elsőszülött Vilmost kivéve, megérték a felnőttkort, így Jánosnak három bátyja és három nővére volt. Legkisebb gyermekként persze apjának is ő volt a legkedvesebb. II. Henriket egyébként leginkább a Becket Tamás ellen elkövetett gyilkosságról (1170) idézhetjük emlékezetünkbe.

Henrik király még János születése előtt felosztotta birodalmát három fiúgyermeke, az ifjabb Henrik, Richárd és Geoffrey között. Így János megszületésekor már nem volt mit ráhagynia Tehát „földnélküli” lett, a jelzőt egyébként apja ragasztotta rá, amikor gúnyosan Lacklandnek nevezte.

Az ifjabb Henrik apja társuralkodója volt 1170-től (kevés hatalommal), 1172-ben vette feleségül VII. Lajos francia király lányát, Capet Margitot.

Az ifjabb Henrik türelmetlenül várt a hatalomra, 1173-ban (Becket Tamás szentté avatásának évében!) lázadást szervezett apja ellen, amiben két testvérével, Richárddal és Geoffrey-val szövetkezett, sőt anyjuk, Aquitaniai Eleonóra királynő is támogatta a lázadást (ezért II. Henrik 1173-ban börtönbe csukatta feleségét, és Henrik haláláig ott is maradt). Henrik a lázadást 1174-ben leverte, és kegyetlen bosszút állt a felkelőkön, kivéve a fiait, akiknek csak a jövedelmét csökkentette.

A négy fiúgyermek ezt követően is folyamatosan vetélkedett az apai örökségért és a hatalomért, ez sokszor a tettlegességig is ment. Az ifjabb Henrik 1183-ban, 28 évesen meghalt, így hárman maradtak a trónkövetelők, közülük a legidősebb Richárd volt a trón várományosa. (Egy apró magyar vonatkozás: az ifjabb Henrik özvegye, Margit ezt követően elhagyta Angliát, és feleségül ment III. Béla magyar királyhoz.) Geoffrey-t 1186­ban egy párizsi lovagi tornán halálra gázolta egy ló.

Kiskönyvtár az áfáról sorozat két új kötete + Vacsora-kódex
A csomag tartalma: – Számlakiállítás és elektronikus számlázás a gyakorlatban – Különös adózási módok az áfa rendszerében és a – Vacsora-kódex Rendelje meg most >>

II. Henrik 1189-ben meghalt, utódja Richárd lett (ezen a néven első az angol királyok sorában), de sokkal ismertebb az Oroszlánszívű Richárd ragadványnéven. Richárd nem volt jó király. Uralkodása tíz éve alatt talán fél évet töltött Angliában, a kormányzást másokra bízta. Sokkal inkább foglalkoztatta a keresztes hadjárat (erről számos regény és film is szól), persze a hadjárat sok pénzbe került. A pénz egyik forrása abból származott, hogy akik a keresztesi eskü letétele után meggondolták magukat, visszavásárolhatták adott szavukat, a katonai szolgálatot pajzspénzzel (scutagium) megválthatták (vagy helyettes állításával is elláthatták). A másik fontos bevételi forrás a még II. Henrik által kivetett ún. „Szaladin­tized” volt: minden angol polgártól, beleértve még a papságot is, 3 éven keresztül a jövedelmeiknek az egy tizedét beszedték. Akik nem fizettek, azokat kiátkozták.

Richárd jól felszerelt és képzett sereggel ment a Szentföldre, ért is el eredményeket, de a Szaladinnal kötött békeegyezmény miatt a későbbiekben sokan támadták.

A keresztes hadjáratról hazatérőben álruhában utazott Bécsen keresztül, de felismerték, és egy korábbi sérelemért elfogták, börtönbe vetették, ahonnan csak igen tetemes váltságdíj fejében szabadulhatott. A váltságdíj előteremtése a Richárd helyett kormányzó János feladata volt (ebben az anyakirálynő, Eleonóra is segítette). Végül kifizették a 60 ezer font (mai értéken 2 milliárd font) váltságdíjat, amit rendkívüli adó kivetésével teremtettek elő. Minden angol alattvalónak be kell fizetnie 1193. évi jövedelmének egynegyedét. Azaz a keresztes hadjárat indítása és az abból való hazatérés is jelentős adókivetést eredményezett Angliában.

Richárd távolléte alatt János próbálta megszerezni a királyi hatalmat is, sikertelenül, de ezért a szándékáért Richárd hazatérése után (1194-ben) végül megbocsátott Jánosnak (erről a Robin Hood történetét elmesélő regények is beszámolnak.)

Richárd ezt követően is csak a hadakozással foglalkozott, most már Normandiában és Franciaországban. A mai Limousinban fekvő châlus­i vár ostrománál 1199­ben egy lovag számszeríjának a nyilával eltalálta Richárdot, a seb elfertőződött, a király belehalt sérülésébe. Utolsó lovagias cselekedeteként a haldokló király megjutalmazta az őt megsebesítő lovagot, egy zacskó aranyat adott neki, és elengedte a fogságából, ugyanis időközben az angolok bevették a várat. (Ez eléggé disszonáns azzal, hogy a Richárd vezette keresztes seregek a Szentföldön nőket és gyerekeket is kardélre hánytak a hit nevében!)

Richárd felesége a „szépséges Navarrai Berengária” volt. Arról nincsenek feljegyzések, hogy gyermekük született volna, valószínűleg nem, mert Richárd a női kegyeknél sokkal többre tartotta a férfi szíveket.

Richárd halála után II. Henrik legkisebb fia, János került az angol trónra. Ez azonban nem volt ennyire egyszerű!

A trónra jelölt volt a lovagi tornán meghalt bátyjának, Geoffrey-nak a fia, Artúr is, és a francia király (Fülöp Ágost) Artúr herceget támogatta. Ez folyamatos háborúskodást eredményezett Franciaország és Anglia között. Ezek során Artúrt elfogta János. Az ifjú herceg János király közreműködésével távozott az élők sorából. A hadakozások során 1204-re János király elvesztette Anglia minden franciaországi birtokát (ekkor kapta János a „Puhakardú” gúnynevet, de egyes források szerint a birtokok elvesztése miatt is kiérdemelte „Földnélküli” ragadványnevet), viszont sikerült megőriznie az angol trónt.

Fülöp Ágost és János király csatája

 

János másik problémája az utódlás volt, 32 évesen került trónra, és még nem volt gyermeke! Márpedig egy középkori uralkodónak a kormányzás mellett az egyik legfőbb kötelessége, hogy gondoskodjon fiúörökösről. Első feleségétől, Gloucester­i Izabellától a gyermektelenség miatt elvált, és 1200-ban (erőszakkal) feleségül vette az akkor 12 esztendős Angoulême­i Izabellát. Csakhogy a gyermek Izabella királynő mást szeretett!

Ezt követően a hálószobai események meglehetősen zűrzavarossá váltak. János csalta a feleségét, a szeretőit megzsarolta, pénzt erőszakolt ki az afférok titokban tartásáért. Izabella a férjét csalta, Izabella szeretőit viszont a király kivégeztette. És még ennél sokkal szaftosabb történetek is megestek, de ezek ismertetése nem kötődik a témánkhoz!

Izabella 1207 és 1215 között szült öt gyermeket, két fiút és három leányt. Az elsőszülött Henrik lett később János örököse, a másodszülött Richárdot 1257-ben német királlyá választották.

A Magna Charta keletkezése

A folyamatos háborúskodás miatt János elvesztette franciaországi birtokait, a háborúk finanszírozása sorozatos adókivetésekkel volt csak megoldható, emiatt, illetve a hálószobai afférok miatt a nemességgel is folyamatosan összetűzései voltak a királynak.

Ezt a magatartást a pápa sem tolerálta, különösen, hogy a canterburyi érsek kinevezésén is összekülönböztek. A pápa 1208-ban egyházi tilalom alá helyezte Angliát, majd ennek eredménytelensége miatt 1209-ben kiközösítette János királyt. A „Földnélküli” ezt követően a muszlimokkal próbált szövetséget kötni, de a marokkói emír nevetve dobatta ki palotájából János király követeit. Nem volt mit tenni, ki kellett békülni a pápával, 1213-ban elfogadta a pápa jelöltjét, Stephen Langton-t az érseki posztra, Angliát a pápa hűbérbirtokának nyilvánította (ez persze mintegy 230 kg-nyi ezüstnek megfelelő évi adófizetést is jelentett), továbbá külön kártérítést is fizetett a pápának. Ezt követően a pápa feloldotta a kiátkozást.

János király vadászata

 

Ilyen előzményeket követően a főurak megelégelték a király tetteit és Anglia helyzetét, nyíltan fellázadtak ellene, méghozzá a nem sokkal korábban elfogadott canterburyi érsek vezetésével. Mivel szóba jöhető jelölt nem volt a trónra, patthelyzet alakult ki, 1215 januárjában a bárók – jobb híján – azt követelték a királytól, hogy erősítse meg az I. Henrik által egy évszázaddal korábban kiadott szabadságlevelet.

A király halogatta a döntést, közben a Langton érsek vezette bárók 1215 júniusára megalkották saját szabadságlevél­tervezetüket, melyet a főurak londoni bevonulása után János elfogadni kényszerült. A Magna Charta Libertatum (Nagy Szabadságlevél) királyi szentesítésére 1215. június 15­én, Windsortól nem messze, a Temze folyó partján fekvő Runnymede­nél került sor. A király pecsétjével hitelesítette a 63 cikkelyből álló oklevelet, amely – többek között – a főurak jogait és kiváltságait rögzítette.

János király nem tartotta be ígéreteit, már néhány hónappal az oklevél kiadása után megszegte azokat. Polgárháború tört ki, de a bárók elszámították magukat, a király sorra aratta a győzelmeket az ellene fellázadók felett (mégsem volt annyira „puhakardú”!). A főurak segítségül hívták Oroszlán Lajost, II. Fülöp Ágost francia király fiát, aki seregével 1216. május 14­én szállt partra Dél-Angliában, Dovernél. Lajos sikeresen harcolt, 12 nap múlva már Londont ostromolta. Ám a pápa kiközösítette őt, amiért egy felkent keresztény királyt támadott meg. Az angol nemesek is sorra (át)álltak János zászlaja alá (még mindig jobb egy kegyetlen angol király, mint egy francia trónkövetelő!).

I. János király 1216. október 19-én 49 évesen meghalt (vérhasban vagy más hasonló betegségben), közben a harcok dúltak. Bár János királyt számos negatív jelzővel lehet illetni (aljas, kegyetlen, kicsapongó, a gyengéket sanyargató, zsarnok), de a történészek újabb kutatásai szerint ezekben a jellemvonásaiban nemigen különbözött a kor más uralkodóitól. Alapvetően negatív megítélését a kor történetíróinak és a későbbi korok íróinak köszönhetjük (Shakespeare-től Walter Scott-ig sokan felhasználták alakját írásaikban).

Az özvegy királyné és az akkor kilencéves Henrik trónörökös Nyugat-Angliába menekült, Henriket anyja arany nyakláncával megkoronázták, régenssé kinevezték William Marshallt (ld. A legnagyobb lovag címmel megjelent könyvet, filmet stb.). Marshall sereget gyűjtött, és kiűzte a franciákat Anglia földjéről. A békekötésre Londonban került sor 1217. szeptember 12-én, 1219-re a régensnek sikerült a bárókat is az ifjú III. Henrik oldalára állítani.

Izabella 1220-ban (32 évesen) visszatért Franciaországba, és végre hozzáment régi nagy szerelméhez, X. Lusignan-i Hugóhoz, akitől kilenc gyermeke született.

Happy end, és el is lehetett volna felejteni a Magna Chartát, ha a történelem nem hoz magával további rögös eseményeket! De erről majd később!

Miről is szól a Magna Charta?

A királyi okirat a rendi jogokat garantálta, a legtöbb jogot a legnagyobb hatalommal és földbirtokkal rendelkező báróknak, püspököknek biztosította. Összesen 63 cikkelyben foglalta össze a királyság működésére vonatkozó legfontosabb szabályokat. Néhányat ezek közül kiemelünk:

– Biztosították az egyházak, a bárók és a városok jogait, kiváltságait, személyi és vagyonbiztonságát. Nem tartalmazott viszont ilyen rendelkezést a lakosság mintegy felét, 3 millió embert kitevő „nem szabadokra”. Külön rendelkeztek a megözvegyült nők helyzetéről.

– Rendelkezéseket tartalmazott a kereskedelem, továbbá a vám- és pénzügyek területén, valamint elrendelte egységes súly- és mértékrendszer alkalmazását.

– Az adóztatásban a király csakis hűbéresei egyetértésével dönthetett. (12-16. pontok)

– Az igazságszolgáltatást senkitől nem tagadhatják meg, illetve nem lehet késleltetni, szabad embert tárgyalás nélkül nem lehet elítélni, jogszerű ítélet nélkül nem lehet letartóztatni, bebörtönözni, megfosztani birtokától, száműzni vagy más módon zaklatni. (39-40. pontok) Ezek a pontok a királyra is vonatkoztak, azaz a királynak is a törvények betartásával kell uralkodnia, így tulajdonképpen megkérdőjelezték a királyi hatalom mindenhatóságát, isteni eredetét.

– Egy 25 tagú bizottság létrehozásáról döntött, amely bizottság feladata volt a rendelkezések az uralkodóval betartatása. A királyt akár erőszakkal is kényszeríteni lehetett erre, de személyében sérthetetlenséget írtak elő. (61. pont, ezt nevezzük ellenállási záradéknak)

Kimaradt viszont az okiratból az a London városának tett ígéret, hogy a városokat is csak a bárók egyetértésével lehet megadóztatni. Ennek oka az, hogy saját területeiken a bárók is adóztatták a városokat, és önkorlátozásra mégsem te(he)ttek javaslatot.

A Magna Charta egyik fennmaradt példánya

 

Lássuk a legfontosabb rendelkezések szövegét!

12. Hadmegváltási és más adót (scutagium vel auxilium) csakis királyságunk közös tanácsával lehet kivetni, kivéve azt az esetet, amikor miértünk váltságdíjat kell fizetni, vagy amikor elsőszülött fiunkat lovaggá ütik, vagy amikor idősebbik lányunk első ízben férjhez megy, de ezekben az esetekben is a követelt adó mértéktartó legyen. Hasonlóképpen kell eljárni London város adóival (auxilia) is. 13. London városának (civitas) legyen meg minden ősi szabadsága és szabad szokása, mint a többi város, mezőváros, község és kikötő (civitates et burgi, et villae, et portus) éljen összes szabadságával és szabad szokásával. 14. Ha nem az említett három adóról van szó, hanem más adó (auxilium) kéréséről vagy a hadmegváltási adó (scutagium) kivetéséről, úgy a királyság közös tanácsának megtartása végett (névre szóló) pecsétes meghívólevelünket fogjuk küldeni az érsekekhez, püspökökhöz, apátokhoz, grófokhoz és a nagy bárókhoz. Továbbá általánosságban, a sheriffek és a mi ballivusaink útján fogjuk meghívni mindazokat, akik közvetlen hűbéreseink (de nobis tenent is capite), de meghívásuk meghatározott napra, mégpedig legalább negyvennapos határidőre és meghatározott helyre szóljon. Mindezekben a meghívólevelekben a meghívás okát meg fogjuk jelölni. Ha ilyenformán megtörtént a meghívás, a kitűzött napon kerüljön az ügy tárgyalásra a megjelentek tanácsával, még akkor is, ha nem mindegyik meghívott jön el. 15. Egyébiránt nem engedjük meg, hogy valaki saját szabadjaitól adót (auxilium) szedjen, kivéve azt az esetet, midőn életéért kell váltságdíjat fizetni, avagy elsőszülött fiát ütik lovaggá, avagy elsőszülött leányát első ízben kiházasítja, de ilyenkor az adó ne haladja meg a mértéket. 16. Senkit sem lehet arra szorítani, hogy a lovagi hűbér, avagy más szabad hűbér (liberum, tenementum) után nagyobb szolgálatot teljesítsen, mint amennyivel az előbbiek alapján tartozik.   39. Egyetlen szabad embert se fogjanak el, vessenek tömlöcbe, fosszanak meg javaitól, helyezzenek törvényen kívül vagy száműzzenek, vagy más módon ne tegyenek tönkre, s mi sem fogunk ellene támadni, se mást nem fogunk ellene küldeni törvényes ítélet nélkül, melyet a vele egyenlők (pares sui) hoztak hazája törvényei alapján. 40. Igazságot és bírói ítéletet (justicia) senkinek eladni, senkitől megtagadni vagy senki számára elnapolni nem fogunk.   61. … a bárók válasszanak tetszésük szerint huszonöt bárót az országból, akik saját erejükhöz képest tartoznak őrizni, megtartani s őriztetni a békét és a szabadságokat, amelyeket nekik adtunk és jelen oklevelünkkel megerősítettünk, mégpedig olyképpen, hogy ha mi vagy udvarbíránk (justiciarius), vagy ballivusaink, vagy valaki közegeink (ministri) közül hibázni fog valamiben és valaki ellen, vagy a béke és biztonság valamelyik cikkelyét át fogja hágni, és a vétek a huszonöt báró közül négynek tudomására jut, akkor e négy báró keressen fel bennünket, vagy távollétünkben udvarbíránkat és jelentse nekünk a sérelmet s kérje tőlünk egyúttal késedelem nélküli orvoslását. És ha mi – vagy ha országon kívül vagyunk, a mi udvarbíránk – a bejelentéstől számított negyven napon belül nem orvosolná a sérelmet, abban az esetben a négy báró ismertesse az ügyet a többi báróval a huszonöt közül. Ezek huszonöten pedig az egész ország közösségeivel (cum communa totius terrae) nyugtalanítsanak és sanyargassanak bennünket minden módon, ahogyan csak bírják: vegyék be várainkat, foglalják el földjeinket, birtokainkat, amíg véleményük szerint az orvoslás meg nem történt. Személyünk, a királyné és gyermekeink személye azonban épségben maradjon. Mihelyt az orvoslás megtörtént, ragaszkodjanak ismét hozzánk, miként előbb tették.

A Magna Charta nem változtatta meg Anglia politikai rendszerét, hatalmi viszonyait, jelentősége sokkal inkább abban rejlett, hogy nyilvánvalóvá tette, még a királyt is korlátozzák a világi törvények (az egyházi törvények kötelező erejét ebben a korban még senki nem vitatta, vagy nem merte vitatni).

Irodalom:

790 éve adták ki a Magna Chartát (http://mult-kor.hu/cikk.php?id=10054)

Az emberi jogok rövid története – A Magna Charta (1215) (http://www.humanrights.com/hu/what-are-human-rights/brief-history/magna-carta.html)

Carpenter, David: Mit jelentett a Magna Charta az angoloknak 1215-ben? (BBC History, 2015. 3. szám, 54-59.p.)

Katus László: A középkori Anglia (http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_kozepkori_anglia/)

Minois, Georges: Földnélküli János fekete legendája (http://www.c3.hu/~klio/klio942/klio082.html)

Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/kozepkori-egyetemes/ch03s13.html)

Tarján M. Tamás: 1215. június 15. | A Magna Charta kiadása (http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1215_junius_15_a_magna_charta_kiadasa/)

The Magna Carta at 800 – The uses of history (http://www.economist.com/node/21636510)

---