Adótörténet: a gazdasági átalakulás szabályrendszere


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A reformkori országgyűléseken számos törvényt alkottak. Hosszú távú hatásait tekintve kiemelkednek ezek között a gazdaság átalakulására vonatkozó szabályok. A törvények nem szüntették meg a feudalizmust, de megteremtették annak lehetőségét, hogy a kapitalista termelés módszereit bevezessék.


Sok olyan törvény született 1825 és 1848 között, amelyek a gazdaságra vonatkoztak. Részletesen szóltunk már az úrbéri rendelkezések átalakításáról, illetve az országban beindult építkezésekről és azok törvényi szabályozásáról.

Még 1376-ban Nagy Lajos szabályozta és tette kötelezővé a céhrendszert, kialakítva a különböző ipari és szolgáltató tevékenységek jogi keretrendszerét. A reformkorban nem törölték el a céhrendszert, ez még korai lett volna, erre csak 1872-ben került sor, átalakítva a céheket ipartestületekké.

A céhrendszer további működése mellett megalkották azokat a törvényeket, amelyek a kapitalista fejlődés gazdasági keretrendszerét állították fel. Az átalakulásra vonatkozó legfontosabb törvények 1836-ban és 1840-ben születtek meg!

 

Zarzetzky József gyufagyárának gyufafejekből készült képe

Az 1836. évi XXV. törvénycikk

Az Ország köz-javát és kereskedését gyarapító magányos vállalatokról szóló 1836. évi XXV. törvénycikk címe nem igazán fejezi ki a törvény tartalmát. Szó sem volt általános szabályozásról, helyette csak bizonyos a közlekedést segítő beruházások kedvezményezését tartalmazta a törvény.

A törvénycikk 1. §-a szerint „Minden olly magányos személyek, vagy társasági egyesületek, mellyek … az Ország kereskedésének előmenetelét eszközlő víz-csatornák, vas-utak, és ezekhez szükséges hidaknak, még pedig akár a feljebb kijelelt két végpontok közötti vonalnak egész kiterjedésében általánosan, akár pedig csak bizonyos részben, saját költségeiken leendő megkészítését vállalják magokra, a jelen Törvény által engedett kedvezéseket használhatják, és ennek oltalma alatt egyedül ezek állandanak”.

Magyarán a vízi és vasútépítési munkálatokat szabályozta a törvény, beleértve a szükséges hídépítéseket is.

Annak érdekében, hogy a földtulajdonosok ellenállását megtörjék, külön rendelkezett a törvény a kötelező, teljes mértékű kárpótlás melletti kisajátításokról is (3.§).

Mivel a beruházásoknak ez a keretrendszere alapvetően a magánkezdeményezéseket segítette, ezért gondolni kellett arra is, hogy a befektető számára ezek a beruházások megtérüljenek, de ne vezethessenek az infrastruktúra igénybe vevőinél eltúlzott árakhoz. A törvénycikk 4. §-a az árak alakítását kormányzati egyeztetéshez kötötte: „Ezen vállalati munkáknak használatából az utasok és szállítók által minden külömbség nélkül fizetendő bérnek mennyisége a vállalkozótól függvén, azt, hogy a bérszedés mikor kezdődjék, és hány esztendőkig tartson? a Fő-Kormányszék a vállalkozókkal kötendő alku által fogja meghatározni, s határozatában a kijelelendő esztendők lefolyásáig legkisebb változtatás sem történhetik.”

Külön is kiemelendő, hogy a beruházást megvalósító személyek és szervezetek részére a törvény 7. §-a adómentességet biztosított, de nem vonatkozhatott ez az adómentesség a kisajátított területekre és a beruházás megvalósításában közreműködő más személyekre, szervezetekre: „A vállalkozók ugyan a vállalat utánni köz-adózástól felmentetnek, – tökélletesen biztosíttatnak arról is, hogy vállalatjokra nézve minden önkényes adózástól és taksáltatástól mentek lesznek, – mindazáltal az urbéri kisajátított, és a vállalat helyéül használt javakra aránylag eső adót megfizetni tartoznak; nem külömben mind azon mester-emberek, felvigyázók és cselédek is, kiket a Vállalkozók munkálatokra és szolgálatokra fordítandanak, ha külömben nem nemesek, az adózási fennálló rendszer szabályai szerént adózni köteleztetnek.”

A szabályozás elérte célját! A XIX. század első felében jelentős vasútépítési munkálatok kezdődtek el, megkezdődött a folyamszabályozás, elkezdődtek a hídépítések (pl. Lánchíd).Szénbányászat gőzgép segítségével

Az 1840. évi gazdasági törvények

A gazdasági átalakulásra vonatkozó legfontosabb, most már általános jellegű törvényekre 1840-ig kellett várni. A – mai szóhasználattal – törvénycsomag nyolc törvényből állt, és semmit nem von le értékéből, hogy ezek jórészt a Birodalom más részeiben már működő német nyelvű törvények magyarra való fordításai és szükség szerint a magyarországi állapotoknak megfelelő aktualizálásai voltak.

A meghozott törvények a következők voltak:

  • 1840. évi XV. törvénycikk a váltó-törvénykönyv behozatik,
  • 1840. évi XVI. törvénycikk a kereskedőkről,
  • 1840. évi XVII. törvénycikk a gyárok jogviszonyairól,
  • 1840. évi XVIII. törvénycikk a közkeresetre összeálló társaságok jogviszonyairól,
  • 1840. évi XIX. törvénycikk a kereskedői testületekről és az alkuszokról,
  • 1840. évi XX. törvénycikk a fuvarosokról,
  • 1840. évi XXI. törvénycikk adóssági követelések elsőbbség végetti betáblázásáról,
  • 1840. évi XXII. törvénycikk a csődületről (Concurs).

Mit is tartalmaztak ezek a törvények?

A váltótörvény

A törvénycsomag legterjedelmesebb törvénye a váltótörvény volt. Összesen 455 (!) §-t tartalmazott. A törvény még mai szemmel is rendkívül aprólékos szabályozást tartalmazó, a váltókkal kapcsolatosan mindenre kiterjedő szabályrendszert tartalmazott.

Mivel az ősiség elvét nem volt hajlandó feladni a főnemesség (és az uralkodó sem), ezért a váltótörvény volt hivatva betölteni azt a hiátust, amely a tőkehiány miatt alakult ki. Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy egy olyan korban, amikor az adott szónak még volt súlya, és egy kifizetetlen váltótartozás miatt a kötelezettséget vállaló főbe is lőhette magát.

A törvénycikk részletes ismertetésétől eltekintünk, csupán néhány fontos rendelkezését (váltó fogalma, váltó kibocsátása, visszaváltása, váltókibocsátás korlátozása) idézzük be:

1. § A váltó olly oklevél, melly által kibocsátója magát a köztörvényieknél szigorúbb feltételek alatt kötelezi, hogy valamelly meghatározott somma pénzt, bizonyos helyen és időben vagy maga fizetend, vagy annak más általi kifizetését eszközli.

7. § A cselekvő váltó-képesség, azaz képesség, váltóbeli jogokat szerezni, mindenki tulajdona, kinek a köztörvény szerint jogokat szerezni lehet.
8. § A szenvedő váltó-képesség, azaz képesség, magát váltóilag másnak lekötelezni,

11. § Váltóbeli kötelezést vállalni semmi tekintetben nem képesek:
a) Bármelly vallásbeli papi személyek;
b) A szerzetesek;
c) Valóságos szolgálatban lévő katonai személyek.

A kereskedelmi törvény

A kereskedőkről szóló törvény jóval rövidebb volt, mint a váltótörvény, mindössze 60 (!) §-t tartalmazott, jelentősége ugyanakkor nem marad el a váltótörvény mögött.

Nézzük a legfontosabb keretszabályokat:

1. § Törvény előtt rendes kereskedőnek csak az tartatik, ki kereskedési czímét (Handlungsfirma) az alább következő szabályok szerint bejegyezteti és kereskedéséről rendes könyveket vezet.
2. § Rendes kereskedést azonban nem nyithatnak, s magokat mint kereskedőket be nem jegyeztethetik:
a) Azok, kik 20-dik évöket el nem érték;
b) Bármelly vallás papjai, s a szerzetesek;
c) Valóságos szolgálatban levő katonai személyek;
d) Az alkuszok (Sensalen, proxenetae);
e) Kik csődület és bukás (Falliment) alá kerülvén, a csődületi biróság itélete által rendes kereskedés űzésétől eltiltattak;
f) Kik csalási bűnök miatt megfenyíttettek;
g) Kik elmebeli fogyatkozásuk miatt törvényes gondviselés alatt állanak;
h) A d) e) és f) pontok alatt előszámlált személyek feleségei;
i) Ezeken kivül sz. kir. városokban addig, míg e részben a törvényhozás kimerítőleg rendelkezik, a kereskedésnek elkezdhetésére nézve az eddigi gyakorlat fog megtartatni.

57. § A kereskedői jog megszünik:
a) A kereskedő halála által;
b) Midőn a kereskedő oly rendbe lép, melly a 2-dik § értelmében a kereskedés-üzéssel meg nem fér;
c) Midőn a kereskedő csődület alá kerül;
d) Midőn családi bűnök miatt megfenyíttetik.

59. § Csődület esetében a csődületi tömegnek szabadságában áll, a kereskedést vagy minden árúk eladatásáig folytatni, vagy pedig árverés útján eladni. A bejött pénz a csődületi tömeghez adandó, s a hitelezőknek csak a tömeg gondnoka által kifizetendő.

Mint látható, a kereskedés tevékenységet be kellett jegyeztetni, illetve a kereskedők könyvvitelre voltak kötelezve; ennek részletszabályait a törvény 12-23. §-ai tartalmazták.

A kereskedésre személyükben alkalmatlanok voltak például az egyházi személyek és a katonák, de a csalásért elítéltek sem kereskedhettek, illetve a csődeljárás esetén is eltilthatott a bíróság személyeket a kereskedéstől. A két utóbbi esetén a házastársakra is vonatkozott a tiltás.

Az 59. §-t külön is érdemes kiemelni, hiszen a tevékenység folytathatóságára ma is hasonló szabály vonatkozik a felszámolási eljárások esetében.

Kapcsolódik a kereskedelmi törvényhez az 1840 évi XIX. törvény (kereskedői testületekről és az alkuszokról), amely kereskedők társulási lehetőségét biztosítja, annak érdekében, hogy a társulásnak a kereskedelmi törvényen túli jogosítványokat is biztosít, így a váltó-törvényszékbe ülnököt választhatnak, illetve az alkuszok (kereskedelmi ügynökök) feletti kiválasztási, ellenőrzési (stb.) feladatokat is a társulás kötelezettségévé tették.

A József nádorról elnevezett első pesti hengermalom

A gyárakról

Mindössze 11 §-ból állt a gyárakról szóló törvény, de ennek részben az az oka, hogy a törvény visszahivatkozik sok, a kereskedelmi törvényben lévő szabályra.

Gyárat mindenki alapíthatott, aki kereskedési jogot is szerezhetett, sőt az egyházi személyek és a katonák is, meghatározott feltételekkel (ingatlanvagyon megléte, ügyvezető alkalmazása).

A gyárakban bármilyen ipari tevékenységet szabadon lehetett folytatni, a megtermelt termékek raktározása, kis- és nagykereskedelme a gyárosok jogában állt.

A gyárakban szabadon lehetett alkalmazni munkásokat (a korabeli szóhasználat segédmunkásokat említ, de itt a „segéd” előtag a gyártásban való közreműködést jelenti, némileg utalva a céhrendszerben bevett segédekre).

Érdekességként kiemelhető még a gyermekmunka szabályozására vonatkozó szabályozás: „6. § Olly gyermekeket, kik 12-dik évöket még el nem érték, csak olly gyári munkákra lehet alkalmaztatni, mellyek azonfelül, hogy egészségüknek sem ártalmasak, testi kifejlődésüket nem akadályoztatják. A gyártó azonban azokat is, kik ezen időt elérték, de a 16. évet meg nem haladták, naponta, erejökhöz mért munkára kilencz óránál tovább nem fordíthatja, s ezen kilencz órai munka sem lehet folytonos, de egy óra nyugidő által félbeszakasztandó.”

Könnyű lenne a 12 és 16 év alattiak dolgoztatását elítélni, de egy olyan korban, amikor a gyermekmunka teljesen megszokott volt, inkább az emelendő ki, hogy az életkori sajátosságoknak megfelelő néhány korlátozó szabályt már bevezettek. Emich Gusztáv nyomdája

Társasági jog

Az 1840. évi XVIII. törvénycikk (a közkeresetre összeálló társaságok jogviszonyairól) mai szóhasználattal a társasági jogi szabályozást tartalmazza. Külön is kiemelendő ebből a részvénytársaságok alapítására és működésére vonatkozó szabályrendszer.

A 67 §-ból álló törvény részletszabályaira nem térünk ki, ezek sok tekintetben hasonlóak a jelenlegi társasági jogi szabályozáshoz.

A szállítási tevékenységről

Az 1840 évi XX. törvény (a fuvarosokról) 1.§-a igen jól kifejezi a kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó szállítási szolgáltatás feltételrendszerének lényegét: „A ki fuvarozásokat vállal, köteles ezt illető hatóságának bejelenteni, s bizonyítványért esedezni, hogy életmódja becsületes, és hogy lovakkal és szekérrel bir. Valódinak találván a kitételt az illető hatóság, ezen bizonyítványt haladék nélkül könyvecske-alakban kiadandja, mellynek kezdetén jelen törvénycikkely rendeletei kinyomatva legyenek. A fuvaros magát ezen bizonyítványnyal azon kereskedőnél, kitől fuvart kiván, igazolni tartozik.”

A törvény részletesen szabályozta a fuvaros felelősségét, az áruban, göngyölegében keletkezett károk, sérülések kezelését, valamint azt az esetet is, ha a fuvaros megkárosította (például eladta, meglopta) a rakományt.

Csődeljárás

Mivel a gazdasági jog új rendszere már nem a korlátlan felelősségre épített, illetve korlátlan felelősség esetén is előfordulhatott ki nem egyenlített tartozás, számla, szükséges volt szabályozni a tartozások kiegyenlítésének módját, sorrendjét, hatósági eljárását. A korlátozott felelősség mellett be kellett vezetni a csőd (csődület) intézményét, különös tekintettel a csőddel érintett vállalkozás további működésére, a csődegyezségre, a hitelezők kielégítésére, a felszámolási eljárásra. Ezt a szabályozást tartalmazzák az 1840. évi XXI. (adóssági követelések elsőbbség végetti betáblázásáról) és XXII. törvények (a csődületről (Concurs)).

A gazdasági jog eredményei

A jogi keretek megteremtése valóságos gyáralapítási hullámot eredményezett. Csak cukorgyárból 62-őt alapítottak az országban 1848-ig, de meg kell még említeni a gőzmalmokat, a gyufagyárakat, az öntőműhelyeket, a bányászat fellendülését (köszönhető ez utóbbi a gőzgépek alkalmazásának is).

A gyáralapításokban a vagyonnal rendelkező minden társadalmi réteg részt vett. Ki kell emelni ebben József nádor tevékeny közreműködését és Széchenyi István munkásságát. Érdekességként megemlíthető, hogy gróf Batthyány Lajos (a későbbi miniszterelnök) is alapított 1837-ben egy cukorgyárat a Vas megyei Péterfán.

A gazdasági változások mellett ki kell emelni még azokat a társadalmi változásokat, amelyek – persze a gazdasági alapokon – a kort jellemezték:

  • 1827-ben megjelent az első hazai divatlap. Később Vahot Imre szerkesztésében a Pesti Divatlap.
  • Az 1830-as évek elején kialakult a díszmagyar viselet.
  • 1834-ben kiadták a „Legújabb, legbővebb és leghasznosabb Pesti Szakácskönyvet”, amelyben kétezer étel és ital leírása szerepelt.
  • Kialakult a testi higiénia (mosakodás, fogmosás, borotválkozás) iránti igény.
  • Elterjedt a dohányzás, különösen a pipázás szokása. Akkoriban a dohányfüstnek fertőtlenítő hatást tulajdonítottak, így ezt is a higiénia fejlődésének lépcsőfokaként kell értékelni!
  • Ez a kor volt a kastélyépítések kora.
  • Számos lapot alapítottak. A Széchenyi által alapított Jelenkornak 3800 előfizetője volt, de társadalmi hatását tekintve nem volt kisebb jelentőségű Kossuth Pesti Hírlapja sem.
  • Kialakult a színházba járás, sőt az utazás szokása is. És itt nem csak a nagy utazókat (Kőrösi Csoma Sándor, Bölöni Farkas Sándor) kell megemlíteni, de divattá vált a tehetősebbek körében Bécsbe, Londonba, Párizsba utazni, vagy csak a tengerpartra, a hegyekbe elmenni, esetleg végigevezni a Dunán (Széchenyi).
  • A társasági érintkezés egyik legfontosabb feltételévé a tánctudás vált, hazafias kötelességnek tekintették a magyar nyelven való társalgást.
  • Az 1844 végén megalakult Gyáralapító Társaság és az Országos Védegylet. Az utóbbi szervezet tagjai arra kötelezték magukat, hogy hat évig csakis hazai mesteremberekkel dolgoztatnak, és – néhány meghatározott kivételtől eltekintve – nem vásárolnak olyan külföldi iparcikket, amelyből hazai gyártmányt is lehet kapni.
  • Ennek a kornak a terméke volt a főváros megszületése is. És ez alatt Pestet kell érteni, ahol már nem németül, hanem magyarul beszéltek.
  • A közlekedés terén meg kell említeni a Buda és Bécs közötti rendszeres, váltott lovakkal, éjjel nappal közlekedő expresszjáratokat, a dunai és balatoni gőzhajózást, a vasútépítéseket.

És a sort hosszan lehetne folytatni!

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)
Fábri Anna: Hétköznapi élet Széchenyi István korában (Corvina Kiadó, Budapest, 2009.)
Nagy Miklós: A péterfai cukorgyárról (Sárvári Hírlap, 2008.április 4.)
Szende László: Vibráló hétköznapok jellemezték a reformkor világát
 


Kapcsolódó cikkek

2024. április 25.

Kisokos a közvetített szolgáltatásokról

Közvetített szolgáltatás fogalmával több adónemet illetően is találkozunk. A fogalmak különbözőek, így számos kérdés felvetődhet az értelmezésükkel, használatukkal kapcsolatosan. Ha a köznyelvi meghatározásból indulunk ki, akkor közvetítés szó alatt a kapcsolat megteremtését kell érteni, a két fél összekapcsolása értendő alatta. Ismertetjük a részleteket és egy érdekes jogesetet.