Égő adóhivatalok

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adóztatás nem a legmegbecsültebb munkák közé tartozik. Sőt! És ez így volt az emberi társadalom történetének több ezer éve alatt is. Az adóztatással foglalkozókat gyakran atrocitások érték, azokat az épületeket, ahol az adóügyeket intézték megtámadták, felgyújtották. Az pedig még érdekesebbé teszi ezeket a történeteket, hogy gyakran az adóztató hatalom is közreműködött ezekben.

Adózni kell! Az adózás egyidős az emberi társadalom történetével. Az emberek azért is szerveződtek közösségekbe, mert így a feladatokat közösen tudták végezni vagy egymás között meg tudták osztani. A közösségi fejlődés egy szintje volt az államok létrejötte, ahol a közös feladatok elvégzéséről már vezetők gondoskodtak, létrejöttek a védelem, a közigazgatás (stb.) előzményei, az e tevékenységet végzők és a vezetők megélhetéséről, tevékenységük egyéb anyagi feltételeiről a közösség gondoskodott. Ezzel létrejött az adózás!

A társadalomfejlődés folyamán a közösségi feladatok köre egyre bővült, ezért több adóval kellett hozzájárulni az anyagi feltételek megteremtéséhez, ugyanakkor ezek a közösségi feladatok, azok szükségességének megítélése, elvégzésének keretei egyre jobban eltávolodtak az egyes emberektől.

Bármennyi is volt a közterhek mértéke, azt az adófizetők mindig soknak érzékelték, gondolták, ezért gyakran váltott ki indulatot, tiltakozást az adók beszedése. Az adóteher az ókorban a megtermelt javak alig egy-két százalékára rúgott, csak a XVIII-XIX. századtól kezdett el jelentősen növekedni, és érte el a mai modern államokban a 30-60 százalékos szintet (GDP-arányosan), természetesen függően attól, hogy az államok milyen közfeladatokat látnak el kötelező jelleggel. Magyarországon ez a szint 40 % körül ingadozott az előző évtizedekben.

Mindezen okok gyakran eredményezték e feladatok szükségességének vagy a megfelelő mértékének a megkérdőjelezését. Nem ritkán eredményezett az adózással való elégedetlenség fellépést az adószedők, revizorok, végrehajtók ellen, sőt lázadásokat, forradalmakat, de még háborúkat is.

Jeruzsálem

Jól ismert történelmi esemény, az ún. zsidó háború, amelynek végén i.sz. 70-ben Titus (a későbbi római császár) Jeruzsálemben kifosztotta, lerombolta, felégette a zsidók legfőbb szentélyét, a második templomot (a jeruzsálemi óváros falainak maradványa a Siratófal, ahol a zsidók imádkozva gyászolják a templom lerombolását). A háborúnak ez volt a befejező, ha nem is legvégső történése, mert az három évvel később, Maszada ostromával és bukásával záródott.

Az események viszont jóval korábban kezdődtek el. A zsidók soha nem fogadták el a rómaiak uralmát. Két tábor alakult ki, a békepártiak (akik legalábbis tudomásul vették a rómaiak uralmát) és a lázadók. Ez utóbbiak voltak az ún. zelóták.

I.sz. 66-ban a zelóták kerekedtek felül, több békepárti vezetőt megöltek, házaikat lerombolták, felgyújtották (zelóták lázadása). A gyújtogatásnak esett áldozatul az az épület is, amelyben az adóslevelek voltak. Az épület és az adóslevelek elégetésével a tartozások is elhamvadtak, és pont ez volt a cél. A zelóták ezt követően kijelentették, hogy soha többé nem fogadnak el maguk fölött római uralmat, és nem hajlandóak adót fizetni a császárnak. Értek el katonai sikereket is a rómaiak ellen, de Néró császár utasítására seregek indultak a zsidók ellen, és a vég elkerülhetetlen volt.

Róma

A Római Birodalomban több alkalommal maguk a császárok álltak az adózás elleni intézkedések élére. Az adóamnesztia sajátos megnyilvánulása volt, amikor az uralkodó parancsára az adósleveleket kivitték a Fórumra, és nyilvánosan elégették. Természetesen ez igazán nagy jótéteményt a legnagyobb adótartozásokat felhalmozók részére jelentett, akik persze nem a proletárok soraiból kerültek ki.

Ilyen adóslevél égetésre először Hadrianus császár uralkodása alatt került sor i.sz. 117-ben, de a későbbi császárok is előszeretettel alkalmazták ezt a módszert az arisztokrácia megnyerése céljából. Volt ilyen égetés például Aurelianus császár (uralkodott 270-275 között) idejében is. A Birodalom hanyatlásával viszont egyre gyakrabban kellett megnyerni az uralkodóknak a római polgárok bizalmát, így az V. században gyakrabban égettek, így törölték el az adótartozásokat 401-ben, 411-ben, 434-ben, 445-ben, 450-ben és 458-ban is.

Hadrianus császár elégetteti az adósleveleket

 

A császárok – jó magyar kifejezéssel – „maguk alatt vágták a fát”, hiszen az anyagi erőforrásokról való lemondással romlott a közigazgatás, nem volt elegendő pénz a hadsereg működtetésére, végső soron meggyengült a hatalom. Tudjuk, a bizalom megnyerése kevés volt, a Nyugatrómai Birodalom elbukott.

Párizs

Az 1789-es francia forradalomnak több kiváltó oka is volt, ezek között az uralkodó osztályt eltartó társadalmi rétegek túlzott adóztatását is meg kell említeni. Párizs főadószedője volt ekkoriban egy Lavoisier nevű arisztokrata, akinek javaslatára már korábban Párizst falakkal vették körül, a bevezető főútvonalakon pedig adófizető helyeket (vámházakat) alakítottak ki a kereskedelmi tevékenység vámolása céljából. (Lavoisiert adózással kapcsolatos tevékenységéért 1794-ben lefejezték, hiába támogatta tevékenységével a forradalmat, és hiába volt a kémiatörténet egyik legzseniálisabb tudósa).

A forradalom legismertebb eseménye volt a Bastille lerombolása, de a vámházak sem úszták meg, ezeket is lerombolták, felégették az események során, hiszen az épületek az elnyomó hatalom tárgyiasult jelképei voltak.

Égő vámhivatali épület Párizsban

 

Egyesült Államok

Az Egyesült Államok függetlenségi háborújának közvetlen kiváltó oka az adók jelentős megemelése volt. A gyarmati árukra bélyegilletéket kellett fizetni. A tiltakozások egyik fő eseménye volt „a bostoni teadélután”, ahol a teát a tengerbe dobálták.

A bélyegadóról szóló törvény példányait nyilvános máglyán elégették, ezzel is jelezve az elégedetlenséget kiváltó fő okot.

A bélyegadó törvény elégetése

 

Az angol katonaság mellett a legfőbb ellenségek a királyi adószedők voltak. Az elfogott adószedőket válogatott eszközökkel megkínozták, sokuk az életükkel fizetett az uralkodó pénzéhségéért.

Égő adóhivatalok korunkban

Ne gondoljuk, hogy csak a régmúltban történtek ilyen események. Bizony manapság is elérheti a népharag, vagy egy magányos, jogaiban megsértett ember dühe az adóhivatalokat.

A Texas állambeli Austinban 2010. február 18-án egy Joseph Stack nevű szoftvermérnök gondolta úgy, hogy elege van az Egyesült Államok adóhivatalának (IRS) ténykedéséből. Kisrepülőgépével belerepült az IRS épületébe. Az alábbi képen is jól látható, hogy sikerült jelentős károkat okoznia, igaz, csak a saját halála árán!

Joseph Stack elérte célját

 

Az arab tavasz is alkalom volt adóhivatali épület felgyújtására. 2012. február 2-án Kairóban gyújtották fel a tüntetők az adóhivatal központi épületét. A tüzet itt sikerült eloltani, de a károk így is jelentősek voltak.

Franciaországban a parasztok tiltakozása vezetett 2014. szeptember 20-án egy adóhivatali épület teljes leégéséhez. A gazdálkodók tüntetése a brüsszeli bürokrácia ellen irányult, mivel az orosz embargó miatt jelentős károkat szenvedtek az eladhatatlan termékek miatt. A Bretagne-ban lévő Morlaix városában mintegy száz elégedetlen gazda vonult fel traktorokkal, az utcákra öntötték több száz tonna terményüket (a hírek szerint főleg articsókát és krumplit), majd a tiltakozás tetőfokán felgyújtották a helyi adóhivatali épületet. Mivel a traktoroktól és a kiöntött terménytől a tűzoltók nem tudták a lángoló hivatali épületet megközelíteni, az teljesen leégett. És a végére egy játék

Az adóhivatali épületek égetése népszerű dolog. A világ sok országában árusítják azt a játékot (közel 100 dollárért), amelyben egy adóhivatali épületet lehet összerakni 9 színre festett 151 műanyag elemből, majd a mellékelt gyúlékony folyadék felhasználásával felgyújtani. Lehet, hogy úgy gondolták, jó lesz a gyermekeket már kicsi koruktól a valósághű helyzetekre felkészíteni! Agymenés!

Sajátos gyermekjáték

 

 

---