Transzferárak bizonyítási kötelezettsége az egyes adónemeknél - 2. rész

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Cikksorozatunk első részében a kapcsolt vállalkozások egymás közötti elszámolóárainak (transzferárainak) az iparűzési adóra és általános forgalmi adóra gyakorolt hatását vizsgáltuk meg. Ebben a részben a társasági adó hatásokat tekintjük át, valamint megvizsgáljuk a vállalkozások beszámolóhoz kapcsolódó kötelezettségét is.

A kapcsolt vállalkozások az egymás közötti (cégcsoporton belüli) ügyleteikkel, tranzakciókkal olyan hatásokat válthatnak ki, amelyek az állami kapcsolataikat (adók, költségvetési támogatások) alapvetően befolyásolhatják. Mindez arra vezethető vissza, hogy a kapcsolt vállalkozások belső ügyleteiben a piaci ártól eltérő árakat is képesek alkalmazni, mivel felettük a többségi befolyást egy vállalat, egy magánszemély (esetleg közeli hozzátartozók köre) gyakorolja, vagy pedig közös az ügyvezetésük.

Cikksorozatunk első részében megvizsgáltuk, milyen módon és mely jogszabályi előírások betartásával szükséges a helyi iparűzési adó és az általános forgalmi adó rendszerében ezeket az ellenőrzött (kapcsolt vállalkozások közötti) ügyleteket kezelni.

Most nézzük meg egy példán keresztül a társasági adóra gyakorolt hatását annak az esetnek, ha egy vállalkozás a kapcsolt vállalkozása felé olyan transzferárat (elszámoló árat) alkalmaz, amely a szokásos piaci árnál alacsonyabb.

Egy vállalkozás (importőr) nyomtatókat szerez be külföldi partnerétől és azokat hazai nagykereskedőként értékesíti magyarországi független kiskereskedőknek. A vállalkozásnak van egy leányvállalata, amely szintén magyarországi kiskereskedő (boltot üzemeltet), ugyanolyan funkcionális profillal rendelkezik, mint a független kiskereskedők, de ugye ez a bolt kapcsolt vállalkozásnak minősül.

Az importőr a nyomtatókat általánosan 60.000 Ft és 80.000 Ft között (nettó ár) értékesíti a független kiskereskedőknek. Tegyük fel, hogy ezek a nyomtatók egymással összehasonlíthatók, az ár azért különbözik, mert a nagyobb tételben vásárló kereskedőknek engedményeket biztosít. Elmondható, hogy a nyomtatók szokásos piaci ára 60-80 eFt között mozog.

A leányvállalata részére az importőr 40.000 Ft-os nettó egységárat alkalmaz, és ugyanolyan típusú nyomtatókról van szó, mint a független kiskereskedők esetében. A leányvállalat is olyan tételben vásárol, mint a legnagyobb forgalmú független kiskereskedők, elmondható, hogy részére is járna a legmagasabb kedvezmény, így ebben az esetben a szokásos piaci ár 60.000 Ft lenne.

 

A leányvállalat részére 2017-ben 3500 db nyomtatót értékesített az importőr, így látható, hogy 3500 db * 20.000 Ft-tal, azaz 70.000.000 Ft-tal alacsonyabb volt a számlázott ár a kapcsolt vállalkozások között ahhoz képest, mintha szokásos piaci áron (60.000 Ft-os egységárral) történt volna a számlázás.

Az importőr tehát 70.000.000 Ft-tal kevesebb árbevételt realizált a kapcsolt vállalati ügyleten, mert nem a szokásos piaci árat alkalmazta.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 18.§. (1) bekezdése szerint:

"Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét

a) csökkenti, feltéve, hogy

  • aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna,
  • ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya,
  • ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét; és
  • ad) rendelkezik a másik fél nyilatkozatával, amely szerint a másik fél a különbözet összegét (a másik félre vonatkozó jog szerinti szokásos piaci ár elve alapján meghatározott összeget) figyelembe veszi (vette) a társasági adó vagy annak megfelelő adó alapjának meghatározása során;

b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna."

Tehát az importőrnek 70.000.000 Ft-tal meg kell emelnie a társasági adóalapját, így ennek az összegnek a 9%-át be kell fizetnie (pozitív adóalap esetén) társasági adóként.

A másik oldalon a leányvállalat ugyanezzel az összeggel csökkentheti az adóalapját, ha a fenti rendelkezésben foglalt összes feltételnek megfelel.

A feleknek ilyenkor írásos számítással, levezetéssel kell rendelkezniük a társasági adóbevallás mellékleteként, amivel bizonyítják, hogyan számolták ki a szokásos piaci árat és az attól történő eltérést.

Ha a Tao. tv. szerinti transzferár nyilvántartás készítési kötelezettségük is fennáll (lásd 5. bekezdés: a cégcsoport a KKV. tv. szerint legalább középvállalkozásnak minősül), akkor a tranzakcióhoz az adóbevallás benyújtásáig (de legkésőbb adóévet követő május 31-ig) transzferár nyilvántartással is kell rendelkezniük, melynek részletes adattartalmát és összeállításának módját 2017-ig a 22/2009. PM rendelet, 2018-tól a 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet szabályozza.

Ha az eltérést nem a felek, hanem az Adóhatóság tárja fel, akkor az importőrnél 70.000.000 Ft 9%-nak megfelelő adóhiány keletkezik, melynek akár 50%-áig terjedően adóbírság is kiszabható (valamint késedelmi pótlék is keletkezhet). Ezért nem jelent ugyanolyan helyzetet az adózói feltárás és az Adóhatósági feltárás, mert előbbi esetben a felek összes terhe egyenlegében nulla lehet, míg utóbbi esetben az adóbírsággal is számolni kell.

Szerződéses szabadság a kapcsolt vállalkozások között

Láthatjuk tehát, hogy a kapcsolt vállalkozások egymás között bármilyen árat alkalmazhatnak, azonban az adókötelezettségeiket úgy kell teljesíteniük, mintha független felekként működtek volna együtt. Ha az állam felé ily módon rendezték az eltéréseket, akkor nem keletkezhet adóhiány. De mi a helyzet azokkal a piaci szereplőkkel, akiknél fontos szerepet tölt be a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetét bemutató beszámoló?

Az elszámolóárak nemcsak az adóhatósági kapcsolatok terén okozhatnak eltéréseket, de a vállalkozások beszámolóját is torzíthatják. Nézzünk meg erre is egy példát!

A fenti importőr 2017. évi fő beszámoló adatai a következőképpen néznének ki abban az esetben, ha a leányvállalata felé szokásos piaci áron értékesített volna, és abban az esetben, ha a fenti piaci ár alatt értékesített volna:

 

Szokásos piaci áron történő értékesítés ("A" eset)

Szokásos piaci ár alatt történő értékesítés ("B" eset)

Árbevétel

800.000.000

730.000.000

Üzemi eredmény

80.000.000

10.000.000

Üzemi haszonkulcs

10,00%

1,37%

Gondoljunk bele, hogy amikor a független kiskereskedők áttekintik az "A" eset szerinti beszámolót, és ez alapján döntik el, hogy milyen ártárgyalási politikát alkalmaznak az importőr felé, mit láthatnak? Vélhetően azt következtetik ki, hogy az importőr nagy haszonnal dolgozik, és ezért nyomást gyakorolhatnak rá, hogy magasabb kedvezményeket és ez által alacsonyabb árakat érhessenek el.

Míg a "B" esetben az importőr egy ártárgyaláson indokolhatja a független kiskereskedők esetleges árcsökkentési kéréseinek elutasítását azzal, hogy nála sem keletkezik túlzott haszon.

Az ilyen jellegű piacbefolyásolási hatások elkerülése érdekében fogalmazza meg a számviteli törvény (2000. évi C. törvény) 89.§. (6) bekezdése a következő kötelezettséget:

"A kiegészítő mellékletben be kell mutatni azon kapcsolt felekkel lebonyolított ügyleteket, amelyek bemutatásáról e törvény külön nem rendelkezik, ha ezen ügyletek lényegesek és nem a szokásos piaci feltételek között valósultak meg. Ennek során be kell mutatni az ügyletek értékét, a kapcsolt féllel fennálló kapcsolat jellegét és az ügyletekkel kapcsolatos egyéb, a vállalkozó pénzügyi helyzetének megítéléséhez szükséges információkat. Az egyedi ügyletekre vonatkozó információk összesíthetők az ügyletek jellege szerint, ha az összesítés nem akadályozza az érintett ügyleteknek a vállalkozó pénzügyi helyzetére gyakorolt hatásának a megítélését."

Fontos tehát figyelni erre a kikötésre is, mivel ha a fenti kötelezettségnek nem tesz eleget a vállalkozás, akkor az ART. 220. §. (1) bekezdése alapján 500.000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

Emellett a BTK. 403. §. (1) bekezdés alapján aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt bizonylati rendet megsérti vagy könyvvezetési, beszámoló készítési kötelezettségét megszegi, és ezzel

  • a) a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy
  • b) az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja,
  • bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Érdemes tehát a fentiek és az előző cikkünkben foglaltak miatt a vállalkozás ügyvezetőjének, könyvelőjének, könyvvizsgálójának a kapcsolt vállalkozásokkal megvalósult ügyleteket kiemelt figyelemmel kísérni.

A cikk szerzője: Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő, Tax Revolutions Kft. 

 

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • Fotó: shutterstock

    Milyen hatással lehetnek az egyes adónemekre a kapcsolt vállalkozások egymás között alkalmazott árai (elszámolóárai vagy transzferárai)? A társasági adó hatások mellett más adónemek is érintettek lehetnek, melyeket minden kapcsolt vállalkozással rendelkező adóalanynak ismernie kell, függetlenül a vállalati mérettől.

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • cafeteria

    Tízből hét kkv tervez béren kívüli juttatást adni dolgozóinak, ami az egy évvel korábbi mélyponthoz képest hatalmas ugrás – derül ki a K&H kkv bizalmi index kutatás legutóbbi adataiból

  • Fotó: shutterstock

    Egy sajátos beruházásélénkítő eszköz a helyi adók rendszerében? A tavaly évközi adóváltozások következményeképpen jelent meg a helyi adókról szóló törvényben az előrehozott adó intézménye. A némileg rendszeridegen jogintézmény találgatásokra adott okot irányultságát és pontos rendeltetését illetően, emellett gyakorlati alkalmazhatóságát további kodifikációval kellene támogatni, hogy a kockázatokat ne csupán az adózók viseljék - írja az RSM blogja.

     

  • izer

     Izer Norbert államtitkár az adószabályozásért és számvitelért felelős helyettes államtitkár.

  • grafikon

    A márciusi 11,3 százalékos növekedéssel együtt 12,4 százalékkal nőttek a keresetek az idei év első negyedévében az előző év azonos időszakához viszonyítva - jelentette szerdán a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A márciusban és az első negyedévben egyaránt két százalékos inflációval számolva a reálkereset emelkedése 9,1, illetve 10,2 százalékos volt éves összehasonlításban.