Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Teljes körű eligazítást nyújtunk a bizalmi vagyonkezelés hatályos szabályozásában.
A bizalmi vagyonkezelésről általában
A bizalmi vagyonkezelés története meglehetősen hosszúra nyúlik vissza. Több különböző álláspont is ismert a „trust” tényleges eredetével kapcsolatban, a legvalószínűbb szerint angol eredetű jogintézmény, amely a feudális viszonyok között jött létre. Ennek ellenére semmiképp se tekinthető feudális relikviának, hiszen számos esetben megfelelő alakzatot jelent a gazdasági vagy magánjogi célok elérésére. A „trust” bevezetését a kontinentális európai jogrendszerbe a dologi jog rendkívüli zártsága nehezítette meg, mivel a tulajdont egységesként kezelték, míg az angol-jogban a „trust” kapcsán a tulajdonjogi sajátos kettős helyzet áll a középpontban.
A magyar jogban a korábbi sikertelen próbálkozások után 2014-ben vezette be a jogalkotó a bizalmi vagyonkezelést, de máig számos kérdés övezi a jogintézményt, amely olyan személyeknek jelenthet kivételes perspektívát, akik a már megszerzett vagyonukat szeretnék nemcsak teljes biztonságban tudni, hanem egyes vagyonelemeiket egy előre látható, kiszámítható adózással szeretnének a házastárs, vagy az örökösök beleszólása nélkül a kedvezményezettek javára rendelni.
Vagyonkezelésbe lehet venni ingatlant, ingóságot, értékpapírt, vagyoni értékű jogot, lejárt és még le nem járt követelést egyaránt. Nem szükséges egyszerre, azonnal átruházni az érintett vagyonelemeket, lehet akár lépcsőzetesen is, de mindenképpen konkrétan meg kell tudni határozni, mit is adunk bizalmi vagyonkezelésbe.
A bizalmi vagyonkezelési szerződés határozott időtartamra jön létre, amelynek a magyar szabályozás szerinti mértéke maximálisan 50 év lehet. Fontos megemlíteni, hogy a vagyonrendelőnek csak a vagyonkezelést megelőzően fennálló tartozásai vonatkozásában lehet a hitelezői igényt érvényesíteni a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyonon, a később keletkezettek vonatkozásában nem, ám ez is nehézségekbe ütközik. A kezelt vagyon ugyanis már nemcsak önálló jogalany, hanem önálló adóalany is, így mind a vagyonkezelő mind pedig a vagyonrendelő személyétől teljes mértékben független.
A jelenleg hatályos végrehajtási törvény értelmében a vagyonrendelő hitelezőinek követelései amennyiben végrehajtás alá is kerülnek, úgy a végrehajtónak nincs joga automatikusan felmondani a vagyonkezelési szerződést, azt annak érvénytelenségének valószínűsítése mellett peresítenie kell. Amennyiben e per eredménye az, hogy a vagyonrendelő a szerződés létrejöttekor már tudatában volt annak, hogy a szerződéssel hitelezői vagyont von el – ennek bizonyítása ezen eljárásokban meglehetősen nehézkes – úgy lehetséges a szerződés érvénytelenítése és így a vagyonrendelővel szemben korábban fennálló követelések kielégítése. Ez folyamat azonban igen hosszadalmas és még a jogszerű kielégítéseknek is gátat szabhat.
A vagyonkezelő kapcsán elmondható, hogy az általa kezelt vagyon nem az ő tulajdona, így a tartozások, amelyeket a vagyonkezelő személyéhez kötődnek nem elégíthetők ki a kezelt vagyonból. Amennyiben a vagyonkezelő fizetség ellenében látja el a tisztséget a vagyonkezelésből származó „bevétele” vonatkozásában a hitelező támaszthat igényt.
A bizalmi vagyonkezelésnek két fajtáját ismeri a magyar jogrend, az üzletszerű és a nem üzletszerű vagyonkezelést. Jelen cikk a nem üzletszerű vagyonkezelés egyes kérdéseit tekinti át dióhéjban.
A bizalmi vagyonkezelésben résztvevő személyek
1.A vagyonrendelő
A vagyonrendelő bocsátja a vagyonkezelő rendelkezésére a kezelt vagyont – ő a szerződés ura. Joga van a vagyonkezelő kijelöléséhez, majd esetlegesen e rendelkezés megváltoztatásához. A szerződés tartalmától függően különböző irányítási jogosítványokat is kaphat a szerződés fennállása alatt, amellyel befolyása alatt tudja tartani a vagyonkezelő tevékenységét. A vagyonrendelő lehet termeszétes személy és jogi személy is.
A vagyonkezelő lehet eseti, illetve nem eseti bizalmi vagyonkezelő. E tisztet jogi személy vagy természetes személy is betöltheti. Cikkünkben az eseti vagyonkezelőket mutatjuk be. Jogi személy vagyonrendelő esetén akár annak vezető tisztviselője, vagy az ő Ptk. szerinti hozzátartozója is lehet vagyonkezelő, ha korábban nem végzett vagyonkezelést és nincs olyan kapcsolt vállalkozása, amely már végez vagyonkezelési tevékenységet. (Az a szabály, hogy egy vagyonkezelő csakis egy darab bizalmi vagyonkezelésben lehet vagyonkezelő az nem zárja ki, hogy máshol kedvezményezett vagy akár vagyonrendelő legyen.) A vagyonkezelői tisztség a vagyonrendelő/vagyonrendelők általi kinevezésével jön létre főszabály szerint. Azonban vannak kivételes esetek, ahol akár a felszámolóra vagy más harmadik személyre, például a kedvezményezettre száll ez a jog.
A vagyonkezelő tisztsége megszűnhet/megszüntethető, közös megegyezéssel, valamely fél általi felmondással, a vagyonkezelő visszahívásával, vagy a vagyonkezelő halálával/jogutód nélküli megszűnésével is (ebben az esetben 3 hónapos határidőt biztosít a törvény az új vagyonkezelő kijelölésére).
Kedvezményezettnek és pótkedvezményezettnek mind jogi, mind természetes személy kijelölhető. Ha több kedvezményezett megjelölésére kerül sor, akkor jogosultság arányát százalékos arányban kell megjelölni. Alapvetően akkor jutnak szerephez, ha a szerződésben meghatározott idő lejárt, és mivel jelen esetben a szerződés megkötésével, majd azt követően a szerződés fennállása során a kezelt vagyon adózásával foglalkozunk elsősorban, a szerepüket tovább itt nem érdemes taglalni.
A kezelt vagyon adózásáról és a kezelt vagyonra vonatkozó számviteli szabályokról itt olvashat bővebben.
A cikk szerzője dr. Szilágyi Roland ügyvéd (a Dr. Szilágyi Roland Ügyvédi Iroda vezetője), a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója.
