A folyamatos ügyletek áfája
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az áfa törvény nem tartalmazza a folyamatos ügylet fogalmát, a szakzsargonban mégis elterjedt ennek a kifejezésnek a használata. Ennek oka, hogy a régi áfatörvény használta ezt a kategóriát, így az a későbbiekben is megmaradt. Az Adó szaklap 2010/4. számában megjelent cikk megkísérli összegyűjteni az ezzel kapcsolatos áfa szabályokat.
Konkrétan az áfatörvény 58. §-a alá tartozó ügyletekről van szó, azaz az áfatörvény 58. §-a szerint minősülő teljesítésekre szokás érteni a folyamatos ügylet kifejezést. Eszerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik. Abban az esetben, ha az, az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot – időarányos részteljesítésként –, teljesítés a tizenkettedik hónap utolsó napja is.
A folyamatos ügyletek áfája és számviteli elszámolása
Látható, hogy az áfatörvény az 58. § alá tartozó ügyleteknél a teljesítés időpontját a fizetési esedékességre teszi. Nagyon fontos, hogy ez csupán egy adózásbeli teljesítés, azaz nincsen köze az ügylet polgári jogi – és így ezen keresztül számviteli – teljesítési időpontjához.
Tekintettel arra, hogy az áfatörvény teljesítési időpont szabálya alapvetően arra keres és ad választ, hogy egy ügylet után mikor kell az adót megfizetni (nem pedig arra, hogy a felek között polgári jogi értelemben mikortól beszélhetünk teljesített ügyletről), ezért előfordulhat az, hogy az adózásbeli, valamint a polgári jogi (és így a számviteli) teljesítés egymástól elválik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezek a szabályrendszerek ne lennének összhangban egymással.
Az áfatörvény 58. §-a alá tartozó ügyleteket számviteli értelemben továbbra is aszerint kell figyelembe venni és elszámolni, amikor a gazdasági esemény polgári jogi értelemben megvalósult (ami tulajdonképpen a fizikai időszak). Az áfatörvény csupán arra vonatkozik, hogy az adott – a tényleges fizikai időszakot érintő és akkor elszámolt – gazdasági esemény kapcsán a forgalmi adófizetési kötelezettség mikor áll be. Való igaz, hogy a mindennapi könyvviteli gyakorlatban komplikált lehet az ilyen ügyletek kezelése, hiszen ezeknél sokszor előfordul, hogy a gazdasági esemény megvalósulása más időszakra esik, mint az azzal kapcsolatos adófizetési kötelezettség. A számvitel – többek között – arra koncentrál, hogy a valódiság elvének megfelelően ott szerepeltessen egy költséget, illetve egy bevételt, ahol az ténylegesen fölmerült (a gazdasági esemény megtörténtekor), a forgalmi adótörvény ezzel szemben azt szabályozza, hogy mikor illeti meg egy adott ügylettel kapcsolatban az államháztartást az adóbevétel. A két időpontnak tehát nem kell feltétlenül egybe esnie.
Példával alátámasztva
Például ha a felek úgy kötnek bérleti szerződést, hogy egy adott havi bérlet ellenértéke a tárgyhót megelőző hó 20-án esedékes, akkor a március hónapra február 20-án kifizetett bérleti díj tekintetében az áfakötelezettség a bérbeadónál február hónapban keletkezik, és ezzel párhuzamosan február hónapban nyílik meg a bérbevevő áfalevonási joga, ami azt jelenti, hogy február hónapban kell mindkét oldalon elszámolni az ügylettel kapcsolatos áfakötelezettséget, illetve áfakövetelést. Ezzel szemben azonban a könyvekben a február 20-án esedékes március havi bérleti díj teljes összegét (mint bevételt a bérbeadói oldalon, és mint költséget a bérbevevői oldalon) március hónapban kell elszámolni.
Dr. Farkas Alexandra írása részletesen foglalkozik a folyamatos teljesítés problematikájával. Ismerteti az áfa törvény 58. §-a alá tartozó ügylettípusokat, az előlegszabályt, a devizás ügyletek, a külföldről igénybe vett szolgáltatások szabályait, illetve külön kitér az 58. § építőipari alkalmazására és a számlázási kérdésekre is, konkrét példákkal alátámasztva mindegyik esetben.