A hét jogesete: oboázásért is büntet az adóhatóság
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Egy egyéni vállalkozónál végzett vizsgálat során az adóhatóság feltárta, hogy az adózó ténylegesen gyermeke zenei tanulmányait finanszírozta a költségelszámolással.
A revízió 2008–2009. évekre személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó, egészségbiztosítási-, nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékok, tételes egészségügyi hozzájárulás és vállalkozói járulék adónemekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le az adózónál.
A jegyzőkönyvben rögzítették, hogy az adózó a vállalkozási tevékenységét 1996. december 16. napján kezdte meg, melynek keretében műszaki tanácsadással, információközvetítéssel, piackutatással, fordítással, tolmácsolással foglalkozott. Az adózó a tevékenységi körét 2003-ban alapfokú művészetoktatással, zene- és táncművészeti tevékenységgel, 2008. május 16. napján előadó-művészeti tevékenységgel egészítette ki. A vizsgált időszakban az adózó egy fő bejelentett alkalmazottat foglalkoztatott.
Az egyéni vállalkozó bevételeinek vizsgálata során az ellenőrzés megállapította, hogy az adózó fontosabb megrendelői között a vizsgált időszakban külföldi és belföldi szerződéses partner egyaránt szerepelt.
Megállapítást nyert, hogy a megrendelői részére kiszámlázott tevékenységet az adózó maga végezte, a kiszámlázott tevékenység a külföldi megrendelők által megjelölt projektekhez kapcsolódó információközvetítés, továbbá néhány esetben belföldi megrendelőhöz kapcsolódóan üzletszerzési jutalék, valamint tolmácsolás volt.
Az adózónak a tevékenysége keretében a bizonylatokkal alátámasztott, könyvelt, számlázott és pénzügyileg rendezett adóalapba beszámító bevétele 2008-ban 11 218 642 forint, 2009-ben 13 066 269 forint volt. A bevételekkel kapcsolatban a revízió megállapítást nem tett, azt a könyveléssel és a bevallással egyezően elfogadta.
A költségek ellenőrzése során a revízió megállapította, hogy az adózó a vállalkozói tevékenységével kapcsolatosan a vállalkozói kivétet, a kivét járulékait és egyéb kiadásokat, úgymint kilométerköltség, szállásköltség, étkezési költség, utazási költség (repülőjegyek), néhány esetben műszer, számítástechnikai berendezés beszerzése, egy alkalmazott részére fizetett kiküldetési költségek stb. számolt el költségként a tevékenysége keretében.
A rendelkezésre álló iratok alapján az ellenőrzés megállapította, hogy az adózó 2008. és 2009. évben elszámolt olyan kiadásokat költségként (hangszerkölcsönzés, hangversenyterem bérleti díj, kották, koncerttel kapcsolatos kiadások, DVD-vásárlás, gyógyszervásárlás stb.), amelyek nem a külföldi megrendelők által megjelölt projektekhez kapcsolódó információközvetítéssel, illetve nem a belföldi megrendelőkhöz kapcsolódó üzletszerzéssel, valamint tolmácsolással kapcsolatban merültek fel.
A revízió az ellenőrzés keretében 2011. május 23. napján nyilatkoztatta az adózót, aki ennek során előadta, hogy a tevékenységi körében szerepel a művészeti tevékenység elősegítése is, mivel a fia, aki a vállalkozásban dolgozik, oboázik. Előadta, hogy a fia pályafutását próbálja menedzselni, a fent említett költségek ezzel függenek össze, de bevételi számlákkal nem rendelkezik.
Ezen fent említett kiadások kapcsán az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy azok nem a vállalkozó bevételszerző tevékenysége érdekében merültek fel, azokkal kapcsolatban az adózó bevételt nem realizált a vállalkozásában.
Az adózó az ellenőrzés során 2011. május 23. napján tett nyilatkozatában előadta továbbá, hogy a fia (B. T.), aki a vállalkozásban alkalmazott, a külföldi piackutatást végezte. A piackutatással kapcsolatban semmilyen dokumentummal nem rendelkezik. Az alkalmazott tevékenysége kapcsán bevételi számlák kiállítására a vizsgált időszakban nem került sor.
A rendelkezésre álló iratok alapján a revízió megállapította, hogy az alkalmazott tevékenységével kapcsolatosan mindkét vizsgált évben havonta külföldi kiküldetés kapcsán költségelszámolásra és költségtérítésre került sor. Az elszámolt költségek részét képezték – a többnyire B. T. magánszemély nevére szóló – repülőjegyek, szállásköltségek, parkoló- és buszjegyek, étkezési számlák, Madridban tároló helyiség bérletéről szóló dokumentumok, mobil internet használata, kották, hangszerhez kapcsolódó költségek stb.
A revízió az ellenőrzés során a tényállás tisztázása érdekében 2011. augusztus 31. napján tanúként hallgatta meg az adózó alkalmazottját, B. T.-t, aki nyilatkozatában előadta, hogy a vizsgált időszakban B. J. T. egyéni vállalkozó (adózó) alkalmazta, a munkaköre egyéb előadói művészeti tevékenység végzése, gépelés, levelezés, fordítás, gépjárművezetés.
Előadta továbbá, hogy a vizsgált időszakban X városban, az egyik európai fővárosban tanult a Zeneakadémián, ahol 2008-ban végzett. Ebben az időszakban X városban élt, ahonnan évente 2-3 alkalommal járt haza. Az iskolai tanulmányok mellett próbajátékokra, oboaversenyekre és kurzusokra járt, próbajátékokat nyert, és próbaidős volt több zenekarnál. Elmondása szerint a kurzusokon, versenyeken, próbajátékokon való részvétel azt a célt szolgálta, hogy a különböző zenekarok ezen eredmények alapján foglalkoztassák, ez azonban nem járt eredménnyel. Az iskolai tanulmányai mellett dolgozott B. J. T. egyéni vállalkozónál, a vállalkozásban végzett tevékenységéért havonta bruttó 20 ezer forintot, valamint költségtérítést kapott.
Előadta, hogy a próbajátékok alkalmával marketingtevékenységet végzett a vállalkozás részére, általában a próbajátékok helyszínén próbált az olajipari cégeknél szétnézni, mely gyakran azt jelentette, hogy kívülről megnézte a céget, alkalmas-e az építkezésre a telephelye. Ezen marketingtevékenységet ingyen, családtagként végezte az édesapja, B. J. T. részére. A külföldi utakra általában repülővel utazott, a kint tartózkodás több napot vett igénybe, egyrészt mivel előző nap a zenekarnál már próbálni lehetett, másrészt a repülőn a férőhely és a költség is meghatározta az utazás időpontját. Minden esetben az elsődleges szempont a próbajáték időpontja volt.
Az adózó az ellenőrzés során bemutatta a B. T.-vel kötött munkaszerződést, mely szerint az adózó, mint munkáltató 2008. május 1. napjától alkalmazásba veszi a munkavállalót, akinek munkaideje heti 10 óra, munkabére havonta 20 ezer forint. A munkaszerződés nem rögzíti konkrétan a munkavállaló munkaköri feladatait. Az ellenőrzés a fent részletezettek alapján megállapította, hogy az adózó a vizsgált időszakban több esetben a nevére kiállított számla alapján olyan kiadásokat számolt el költségként, melyek nem a bevételszerző tevékenység érdekében merültek fel.
A revízió rögzítette, hogy az adózó a munkavállalója részére külföldi utak során olyan kiadások alapján fizetett költségtérítést, mely külföldi utak alkalmával bevételszerzés nem történt. A külföldi utak minden esetben kizárólag a próbajátékok, versenyek, kurzusok időpontjában voltak, elsődlegesen az ezeken való részvétel volt a cél. A másodlagos cél a külföldi olajipari cégek telephelyének kívülről való megtekintése volt, mely cégek esetében egyetlen alkalommal sem kötöttek üzletet.
A revízió a fentiek alapján nem fogadta el az alkalmazott részére kifizetett kiküldetési költségeket, melyek nem a bevételszerző tevékenység érdekében merültek fel. Elfogadta ugyanakkor az alkalmazott részére kifizetett bérjövedelmet, mivel az alkalmazott a nyilatkozata szerint végzett a vállalkozás részére különböző munkákat, mint gépelés, levelezés, fordítás, gépjárművezetés.
Mindezekre tekintettel a revízió az Szja-törvény alább hivatkozott rendelkezései alapján megállapította, hogy az adózó 2008–2009. években jogtalanul számolta el költségként kiküldetési díjakat. A revízió a jogtalanul elszámolt, összesen 2 979 027 forint kiadás összegével a vállalkozó költségeit csökkentette.
Az Szja-törvény 4. § (2) bekezdése értelmében bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték. Vagyoni érték különösen a pénz, az utalvány (ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és minden más hasonló jegyet, bont, kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több személy árujára vagy szolgáltatására cserélhető, illetőleg egy vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére), a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint a magánszemély javára elengedett vagy átvállalt tartozás, továbbá a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás.
Ugyanezen szakasz (3) bekezdése szerint költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve, ha e törvény a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt. Ha a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján vissza nem térítendő támogatást kap, a támogatás révén megszerzett bevételével szemben csak olyan kiadás alapján számolhat el költséget, amelynek a támogatás felhasználásával történő teljesítését a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés lehetővé teszi.
Az Szja-törvény 8. § (1) bekezdése értelmében nem számít költségnek – az e törvényben meghatározott kivételektől eltekintve – azon kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel.
Az Szja-törvény 49/B. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az e tevékenységéből származó vállalkozói bevételét a 4. és a 10. számú melléklet rendelkezései szerint, a vállalkozói jövedelmét a vállalkozói bevételből – legfeljebb annak mértékéig, figyelembe véve a (2)–(7) bekezdés rendelkezéseit is – a vállalkozói költség levonásával határozza meg. Vállalkozói költségként a vállalkozói kivét és a vállalkozói bevétel elérése érdekében felmerült kiadás a 4. és 11. számú melléklet rendelkezései szerint számolható el.
A személyi jövedelemadó vizsgálata körében a jegyzőkönyvben rögzítették, hogy az egyéni vállalkozó 2008–2009. évekre vonatkozóan a bevallásaiban összes bevallott jövedelemként 2008-ban 1 656 000 forint kivétet, 2009-ben 1 716 000 forint kivétet tüntetett fel.
A revízió az előzőekben részletezettek alapján 2008. évre 1 336 236 forint, 2009. évre pedig 2 059 956 forint nem a vállalkozás érdekében felmerült költséget állapított meg, melyet az elsőfokú adóhatóság az Szja-törvény 16. § (4) bekezdése értelmében vállalkozói kivétnek minősített.
Az Szja-törvény 2007–2008. években hatályos 16. § (4) bekezdése értelmében ugyanis a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. Vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint (az akár csak részben) a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet e törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként.
Az Szja-törvény 2008. december 31. napjáig hatályos 16. § (4) bekezdésének rendelkezései szerint vállalkozói kivét esetében a bevétel megszerzésének időpontja a költség elszámolásának a napja, ha azonban a vállalkozói kivét felvételét az adóhatóság ellenőrzés során tárja fel, akkor az elszámolás adóévének utolsó napja (de legkésőbb az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének a napja).
Az Szja-törvény 11. számú mellékletének a) pontja alapján az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el a vállalkozói kivétet, ezért az egyéni vállalkozás eredményét csökkenteni kell a vállalkozói kivéttel. A vállalkozói kivét, mint önálló tevékenységből származó jövedelem az Szja-törvény 29. § (1) bekezdése szerint az összevont adóalap részét képezi, és a 30. §-ban rögzített adótábla szerint adózik. Mivel a személyi jövedelemadó éves adónem, ezért az ebből eredő adóhiányt és annak szankció vonzatát az elsőfokú adóhatóság jogszerűen a tárgyévben állapította meg.
A fentiek alapján a revízió megállapított az adózó terhére személyi jövedelemadó adónemben 2008. évre 473 125 forint, 2009. évre pedig 739 875 forint adókülönbözetet.
Az adózónak a vállalkozói kivétnek minősített jövedelme (2008. évre 1 336 236 forint, 2009. évre 2 059 956 forint) után egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékfizetési, továbbá vállalkozói járulékfizetési kötelezettsége áll fenn.
Figyelemmel arra, hogy az adózó mindkét vizsgált adóévben a mindenkori minimálbér kétszerese után állapította meg, vallotta be és fizette meg a járulékokat, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban Tbj) alább hivatkozott rendelkezései alapján az adózó terhére egészségbiztosítási alapot megillető járulék adónemben 2008. évre 146 987 forint, 2009. évre 226 594 forint, valamint nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulék adónemben 2008. évre 447 640 forint, 2009. évre 690 087 forint adókülönbözetet állapítottak meg.
A Tbj. 29. § (1) bekezdése szerint a biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot az Szja-törvény 16. § (4) bekezdésében meghatározott vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de havi átlagban legalább a minimálbér kétszerese után fizeti meg. Ha a vállalkozói kivét, az átalányadó alapját képező jövedelem nem éri el a minimálbér kétszeresét, az egyéni vállalkozó az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban – a tényleges járulékalapot képező jövedelem, átalányadózás esetén az átalányadó alapját képező jövedelem feltüntetésével – bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képező jövedelem, illetőleg az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg.
| Kiskönyvtár az áfáról 3. rész: Áfalevonás és áfa-visszaigénylés |
|
Gyakorlati példákon keresztül bemutatjuk az adólevonási jog természetét, szabályait, az adólevonás általános és különös feltételeit, kitérve a speciális termék- és szolgáltatáskörökre. Ismertetjük az adólevonás tárgyi feltételeit, valamint az áfa-visszaigénylés jelenleg hatályos rendszerét.
Rendelje meg most! Ára mindössze 2990 Ft+ 5% áfa
|
A Tbj. 31. § (4) bekezdése szerint a társadalombiztosítási járulék, az egészségbiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék (tagdíj) alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem, eva-adózó egyéni vállalkozó esetében az Eva-törvényben meghatározott adóalap 4 százaléka, átalányadózó egyéni vállalkozó esetében az átalányadó alapját képező jövedelem, ha
- a) az – átalányadózónak nem minősülő – egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, vagy
- b) az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat.
A Tbj. 29. § (3) bekezdése szerint az egyéni vállalkozó a 19. § (2)–(3) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot az (1)–(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulékalap figyelembevételével fizeti meg, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) azonban legfeljebb a járulékfizetési felső határig. A (4) bekezdés szerint az egyéni vállalkozó az (1) bekezdésben említett járulékalap alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt
- a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül; kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja ,
- b) katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
- c) fogvatartott,
- d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti,
- e) a 31. § (4) bekezdésében említett egyéni vállalkozó keresőképtelen.
A Tbj. 19. § (1) bekezdése szerint a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 29 százalék, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, az egészségbiztosítási járulék 5 százalék, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék.
A (2) bekezdés szerint a biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke
- a) kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 9,5 százalék,
- b) magánnyugdíjpénztár tagja esetében 1,5 százalék.
A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott, valamint a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén is 9,5 százalék nyugdíjjárulékot fizet.
A (3) bekezdés szerint a biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék mértéke 6 százalék, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék mértéke 2 százalék.
A Tbj. 24. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben az egy naptári napra meghatározott összeg naptári évre számított összege után fizeti meg (a továbbiakban: járulékfizetési felső határ).
A Tbj. 50. § (2) bekezdése alapján az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében és 2. számú mellékletében meghatározottak szerint a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be, illetőleg fizeti meg az állami adóhatóságnak.
Továbbá figyelemmel arra, hogy az adózó mind a két vizsgált adóévben a mindenkori minimálbér kétszerese után állapította meg, vallotta be és fizette meg a vállalkozói járulékot – a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban Flt.) alább idézett rendelkezése szerint az adózó terhére vállalkozói járulék adónemben 2008. évre 53 449 forint, 2009. évre 82 398 forint adókülönbözetet állapított meg a revízió.
Az Flt. 46/B. § (1) bekezdés alapján az egyéni és a társas vállalkozó az egészségbiztosítási járulékalap után 4 százalékos mértékű vállalkozói járulékot fizet. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra a személyre, aki öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, vagy arra jogosulttá vált. Nem kell vállalkozói járulékot fizetnie annak az egyéni és társas vállalkozónak, aki a vállalkozói tevékenysége folytatásával egyidejűleg munkaviszonyban is áll, illetőleg aki oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat. Az Flt. 46/B. § (2) bekezdés alapján az egyéni vállalkozó a vállalkozói járulékot az (1) bekezdésben meghatározott járulékalap figyelembevételével havonta a tárgyhónapot követő hónap 12-ig fizeti meg az állami adóhatóságnak úgy, hogy a járulékalap éves szinten – tekintettel a Tbj. 29. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra – elérje legalább a minimálbér naptári évre számított összegét. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói járulékot az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint vallja be.
Mindezek alapján a revízió az adózó terhére a vizsgálat alá vont időszakokra és adónemekre összesen 2 882 157 forint adókülönbözetet állapított meg.
