A hét kérdése: transzferár-meghatározás több módszerrel
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A kapcsolt vállalkozások közötti ügyleteknél kulcskérdés az alkalmazott árak piaci jellegének bizonyítása, melyhez több módszer közül lehet választani. Mikor lehet egyszerre több módszert is alkalmazni és mire kell figyelemmel lenni ilyen esetben?
Tisztelt Szakértő!
Transzferár nyilvántartás készítésére kötelezett vállalkozásunknál felmerült annak a kérdése, hogy a kapcsolt vállalkozásokkal megvalósult egyes ügyleteknél alkalmazhatunk-e egyszerre több transzferár módszert a szokásos piaci ár elv betartásának bizonyítására?
Tisztelt Kérdező!
A kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteire vonatkozó szokásos piaci árat, az ár meghatározásánál az adózó által alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartás (transzferár nyilvántartás) kell, hogy rögzítse. A társasági adóról és az osztalékadóról 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 18. paragrafusa tartalmazza, hogy kinek kell transzferár nyilvántartást készítenie és hogy milyen módszerek alkalmazhatóak a szokásos piaci ár meghatározására. A módszerek a következők: összehasonlító árak módszere, viszonteladási árak módszere, ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer, nyereségmegosztásos módszer. Ha a felsorolt módszerek szerint nem határozható meg a szokásos piaci ár, akkor egyéb módszert is lehet alkalmazni, de erről a jogszabály nem ad bővebb tájékoztatást.
A Tao. törvényben rögzítésre került (31. paragrafus 2. bekezdés), hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatoknak megfelelően a következő okmányok figyelembevételével készült szabályozást tartalmaz:
a) a jövedelem- és vagyonadókra vonatkozó modellegyezmény;
b) a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatás.
A fenti b) pontban foglaltak alapján az OECD Transzferár irányelvek előírásai alapján a következőket fontos figyelembe venni, ha a szokásos piaci árat több módszerrel szeretné az adózó alátámasztani.
A szokásos piaci ár elve nem írja elő egynél több módszer alkalmazását, mert ennek rögzítése aránytalanul nagy terhet róna az adózóra. Mivel bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a módszerválasztás nem egyértelmű, mivel a vizsgálat elején több módszer is szóba jöhet, de általában ilyenkor is kialakul egy végső, alkalmazható módszer. Összetettebb ügyleteknél, amikor nincs egyetlen olyan módszer, ami perdöntő lehet, akkor az adózó (és az adóhatóság is) rugalmasabb megközelítést alkalmazhat, és ez lehetővé teszi, hogy több módszer együttesen kerüljön alkalmazásra. Ilyen esetekben olyan eredmény elérését kell megcélozni, amely az ügyletekben érintett felek számára kielégítő, figyelembe véve az ügylet összes körülményét, azt, hogy független felek hogyan viselkednének, milyen kockázatokat vállalnának a hozzájuk rendelt tevékenységek és rendelkezésükre álló erőforrások alapján (funkcionális elemzés), és ezt hogyan ültetnék át a gyakorlatba. Mindezt fontos modellezni írásban is, természetesen a gyakorlati szempontokat figyelembe véve.
Több módszer alkalmazása esetén előfordulhat, hogy több, egymástól eltérő értéktartomány lesz a vizsgálat végeredménye. Az OECD irányelvek szerint potenciális mindkét különálló tartomány felhasználható a szokásos piaci á bizonyításához. A több eltérő értéktartományt tovább lehet vizsgálni. Például, ha átfedés van a tartományok között, akkor az átfedést tartalmazó adatokat még részletesebb vizsgálat alá lehet vetni, vagy amennyiben egyáltalán nincs átfedés, szükséges lehet a módszerek pontosságát újra megvizsgálni. Általános szabály nem mondható ki, hogyan kell figyelembe venni a különböző tartományokat, mert ilyenkor vissza kell menni az eredeti forrás adatokig (azok megbízhatósága, minősége, alapossága megfelelő-e) és a módszer megbízhatóságáig. Nagy mértékben eltérő értéktartományok esetében szükséges vizsgálni, hogy miből adódik az eltérés, mert lehet, hogy az összemért jellemzők körét korrigálni kell, vagy a jellemzők eltérései miatt további helyesbítések válnak szükségessé.
A kérdést szakértőnk, Lakatos Zsuzsa válaszolta meg. További kérdéseket és válaszokat itt talál.
