A kerekítés szabályai és könyvelése – tanácsokkal


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kerekítés témaköre a közérdeklődés fókuszába került, tekintve, hogy március elsejével bevonták az és 2 forintos pénzérméket. Törvény született a kerekítésről, amely nem teljesen egyezik az általános kerekítési szabályokkal. Az Adó Szaklap 2008/11-12 számában megjelent cikk a fenti előírásokon túl áttekinti a kerekítés általános, adózási és számviteli szabályait, könyvviteli elszámolását, elsősorban a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozók szemszögéből.

Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása csak azokat a bevallásokat érinti, amelyekben az adatokat forintra feltüntetve kell benyújtani. A vállalkozók tekintetében ilyen bevallás a „0808A” Havi bevallás a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adóról, járulékokról és egyéb adatokról és a „0808M” Magánszemélyenkénti összesítő a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adóról, járulékokról és egyéb adókról.

Az írás alapvetően a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozókról szól, de kiemeli, hogy a magánszemélynek is vannak olyan bevallásai, amelyben az adatokat forintra feltüntetve kell benyújtani (magánszemélynek a jövedelemadójáról, különadójáról, egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról, egészségügyi hozzájárulásról, egészségügyi járulékáról beadott bevallás). A kerekítési törvény az említett bevallásokban feltüntetendő adatokat nem érint. Ebből következően az említett adóbevallások adatait továbbra is forintra pontosan kell feltüntetni, vagyis a kerekítési törvény szerinti kerekítési szabályokat nem kell alkalmazni!

Az adózás rendjéről szóló törvény szerint csak a magánszemélyt terhelő jövedelemadót, különadót, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást, egészségügyi hozzájárulást és járulékot, valamint a vagyonszerzési illetéket kell forintra pontosan megfizetni. A vállalkozókra az ezer forintos kerekítési szabály vonatkozik, így őket a kerekítési törvény az adófizetési szempontjából nem érinti.

Kerekítés és a pénztárgépek, taxaméterek
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal honlapján megjelent közlemény szerint a kerekítési szabály a pénztárgépek használatában nem okoz változást. Az a pénztárgép is változatlan módon tovább használható, amelynél a felhasználók nem tudják (nem akarják) a bizonylatokon (például a nyugtán, egyszerűsített adattartalmú számlán) feltüntetni a ténylegesen fizetendő összeget, csupán a bizonylat tételeinek számszaki végösszegét. Ebben az esetben a kerekítést a készpénz átvételekor a pénztáros végzi el.

Ha a vállalkozás a pénztárgépben szerepeltetni kívánja a bizonylatokon (például nyugta, egyszerűsített adattartalmú számla) a ténylegesen fizetendő összeget, az a pénztárgép működtető programjának módosításával valósítható meg, amelyre kizárólag a pénztárgép-forgalmazók a jogosultak. A kerekítést a pénztárgép működtető programjának a módosítás után a következők szerint kell elvégeznie. Az adóügyi bizonylat (nyugta, egyszerűsített számla) tétel sorai rögzítésének befejezése, az Összesen sor kinyomtatása után, a kerekítés irányának és mértékének (1, 2 forint vagy -1, -2 forint) meghatározását követően kell a kerekített fizetendő sort kiszámítani és kinyomtatni. A kerekítés értékét az általános forgalmi adó gyűjtőktől független gyűjtőben kell összegezni, amelynek értéke nem kerül be az adómemóriába.

A kerekítésekből adódó összeget a pénztárjelentésben kell feltüntetni a következő részletezésben: kerekítés nélküli fióktartalom, kerekítési korrekció (kerekítések összege), korrigált fióktartalom (kerekítéssel módosított fióktartalom).

Taxaméterek esetében a kerekítést programmódosítással vagy tarifabeállítással az alábbiak szerint lehet megvalósítani: az egységugrás értéke 5 forint vagy ennek egész számú többszöröse legyen, az egyes tarifák értékeit 0 vagy 5 forintra végződően kell kerekíteni.

A kerekítés bizonylatolása
A nem 5 forintra vagy annak egész számú többszörösére végződő fizetendő végösszeg és a kerekítés szabályainak figyelembevételével meghatározott készpénzben fizetendő összeg különbsége kerekítési különbözetnek minősül. A kerekítési különbözet nem minősül vagyoni előnynek, illetve hátránynak.

A kerekítési törvény az arról szóló bizonylat kiállításáról, illetve annak bizonylaton történő feltüntetéséről nem rendelkezett, így a bizonylatolásra vonatkozó követelményeket a számviteli törvényből kell levezetni. A kerekítésből adódó különbözetet – ilyen címen nevesítve – jellegétől függően, a konkrét gazdasági eseményekhez kapcsolódóan az egyéb ráfordítások vagy az egyéb bevételek között számolandó el a számvitelben. Az elszámoláshoz azonban bizonylatra van szükség, hiszen a számviteli törvény szerint a könyvviteli nyilvántartásokban rögzítendő adatokat tételesen bizonylatolni kell.

A gazdasági eseményeket a könyvviteli nyilvántartásokban akkor kell rögzíteni, amikor azok megtörténtek. A pénzeszközöket érintő gazdasági eseményeket pedig készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg. A számviteli előírásokból tehát az következik, hogy a pénzforgalmat naponta könyvelni kell. Ha több pénztárhely van, akkor pénztárhelyenként legalább naponta, ha egy pénztárgépet több pénztáros használ, akkor pénztárosonként naponta. A pénztárhelyek és a főkönyvi könyvelés között naponkénti közvetlen kapcsolat kell hogy legyen, a pénztárak ellenőrző szalagjának adatait naponta rögzíteni kell a főkönyvi számlákon.

A fentiekből következik, hogy bár a kerekítési törvény nem írja elő az egyedi tranzakcióknál a kerekített összeg, illetve a kerekítési különbözet bizonylaton való feltüntetését, a számviteli törvény alapján megkövetelhető, hogy mindennap, záráskor legalább egy darab bizonylat kibocsátásra kerüljön az egész napi kerekítési különbözetről. Ennek a bizonylatnak meg kell felelnie a számviteli bizonylatokkal szemben támasztott formai és tartalmi követelményeknek, amely alapján a számviteli elszámolás megvalósítható, dokumentálható.

A pénztárgép használata nélkül a kerekítési törvény előírása szerint megvalósított kerekítésekről (azon tevékenységnél, illetve üzlethelyiségen kívüli készpénzkezelésnél, ahol nem előírás a pénztárgép használata) is olyan számviteli bizonylatot kell készíteni, amely alapján a számviteli elszámolás megvalósítható, dokumentálható.

Ha a vállalkozó egyszerűsített adattartalmú számlát (továbbiakban: készpénzes számla) állít ki, és annak összege nem 5 forintra, illetve annak az egész számú többszörösére végződik, akkor a fizetéskor a kerekítési szabályokat alkalmazni kell. Mivel a különbözetet bizonylatolni is kell, célszerű magán a kibocsátott készpénzes számlán külön feltüntetni a kerekítésből adódó különbözetet. Ha a vállalkozó a készpénzes számlán nem tünteti fel a kerekítési különbözetet, akkor annak összegét a pénztárjelentésből (illetve annak a bizonylataiból) történő tételes kigyűjtéssel kell megállapítani.

Ha a vállalkozó átutalásos számlát állít ki, amelyet utóbb készpénzzel fizetnek ki, akkor külön pénztári bevételi bizonylatot kell kiállítani az átutalásos számlára hivatkozva és ahhoz mellékelten a tényleges befizetett összegről. A készpénzzel történő kiegyenlítés megváltozott szabályait ez esetben is alkalmazni kell, azaz a pénztári bevételi bizonylaton elkülönítetten kell e kerekítésből adódó különbözetet feltüntetni és a pénztárbizonylat alapján könyvelni.

Amennyiben a készpénzbevételről nem számla, hanem nyugta kerül kiállításra, az elszámolás bizonylata a pénztárgépben lévő bizonylat, illetve a pénztárjelentés azon pénztárgépek esetében, amelyek működtető programját úgy módosították, hogy a kerekítésből származó különbözetet kezelni tudja.

Ha a pénztárgép programját nem módosították ennek megfelelően, akkor a kerekítéseket fel kell jegyezni, és azt valamilyen számviteli bizonylaton (illetve a napi, időszaki pénztárjelentés részeként) rögzíteni kell. Ellenkező esetben a pénztár napi (időszaki) zárásakor a pénztárban lévő készpénz, valamint a beváltott utalványok (vásárlási utalvány, étkezési utalvány, kuponok), a bankkártyás, hitelkártyás fizetések együttes összege és a pénztárgép memóriájában szereplő napi (időszaki) bevétel különbözetéről, mint pénztárhiányról nem dönthető el, hogy az a kerekítésekből vagy más ok miatt keletkezett. Azt ajánljuk, hogy a vállalkozások állíttassák át pénztárgépeik működtető programját a kerekítések kezelésére, ezzel megelőzhetők a pénztáros többletadminisztrációból adódó nagyobb terhelése, illetve a kerekítési különbözetek és a pénztárhiány szétválasztásának nehézségei, ennek felelősségi kérdései.

Umenhoffer Ferenc írása foglalkozik továbbá a kerekítés könyvelésével, ismerteti a kerekítés általános és egyszeri szabályait, a kerekítés és az adóbevallások, illetve költségvetési kötelezettségek összefüggéseit.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 15.

Akkor is tud róla a NAV, ha külföldről származik a bevétel

Sokan azt hiszik, hogy a tőkepiaci ügyletekből és kriptovalutákból származó jövedelem, különösen, ha külföldről származik, könnyen elrejthető az adóhatóság elől. Érdemes azonban tudni, hogy a külföldi bankoknál és befektetési szolgáltatóknál vezetett értékpapírszámláról és pénzforgalmi számláról több mint 100 országból kap a NAV tájékoztatást információcsere keretében. Szintén érdemes mérlegelni, hogy az ellenőrzött tőkepiaci ügyletekből, és kriptovalutából jövedelmet szerzők a NAV ellenőrzések célkeresztjében vannak a NAV 2024-es ellenőrzési terve szerint – foglalja össze a Niveus Consulting Group.

2024. május 15.

Speciális szakkérdések adóeljárásnál

Az adóigazgatási eljárásról szóló törvény szerint szakvéleményt kell kérni, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges. Ismertetjük a szabályozást és bemutatunk egy érdekes példát a transzferárazás világából.