A kirendelt és a kölcsönzött dolgozók biztosítási jogviszonya


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2009/49. számú adózási kérdés az EU tagállambeli munkavállaló kirendelése, illetőleg ilyen munkavállalóra vonatkozó munkaerő-kölcsönzés esetén irányadó társadalombiztosítási szabályokat ismerteti.

A szociális biztonsági rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK Tanácsi rendelet a munkavégzés helye szerinti állam jogának az alkalmazása alól – egyebek mellett – kivételeket állapít meg a kiküldetés, a szokásosan két vagy több tagország területén történő foglalkoztatás esetében.

Amennyiben egy munkáltató a munkavállalóját egy másik tagállam területére küldi ki, akkor a másik tagállamban történő munkavégzés ellenére a dolgozó továbbra is a kiküldő állam jogszabályai szerint marad biztosított úgy, mintha továbbra is ennek a területén dolgozna. A kiküldetés lényege, hogy a kiküldő vállalkozás a számára teljesítendő munkavégzés céljából küldi ki munkavállalóját egy másik tagállam területére.

Kiküldetés azonban nem áll fenn akkor,ha az a vállalkozás, amelyhez a munkavállalót kiküldik, a vállalkozás helye szerinti tagállamban egy másik vállalkozás rendelkezésére bocsátja a munkavállalót; ha az egyik tagállamban kiküldetést teljesítő munkavállalót egy másik tagállam vállalkozásának rendelkezésére bocsátják; ha az egyik tagállamban egy másik tagállam vállalkozása annak érdekében toboroz munkavállalót, hogy egy harmadik tagállam vállalkozásához küldje dolgozni. A munkaerő-kölcsönzést tehát nem tekinthető olyan foglalkoztatási formának, amely a Közösségi rendelet szerinti kiküldetésnek minősül.

Az egyik tagállam területén alkalmazott személy ennek a tagállamnak a joghatósága alá tartozik akkor is, ha egy másik tagállamban lakik, vagy, ha az őt alkalmazó vállalkozás vagy magánszemély székhelye vagy lakóhelye egy másik tagállam területén található.

Mindezek alapján az E101-es jelű igazolással nem rendelkező kirendelt (vagyis nem a kirendelő munkáltató, hanem más vállalkozás számára munkát végző) munkavállaló, illetve a Magyarországon munkaerő-kölcsönzés keretében munkát végző személy biztosítási és járulékfizetési kötelezettségét a magyar jogszabályok szerint kell megállapítani. Társadalombiztosítási jogállás tekintetében a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 56/A. § (1) bekezdése, kirendelés esetén a hivatkozott rendelkezés (2) bekezdésében foglaltak is alkalmazandók.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 59. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezéseit az Európai Gazdasági Térség tagállamai tekintetében az Európai Közösségben migráns munkavállalókról, önálló vállalkozókról, diákokról, nyugdíjasokról és magukat önerőből eltartókról, valamint családtagjaikról szóló közösségi jogszabályok szerint kell alkalmazni. Mivel a közösségi rendelet tárgyi hatálya a munkanélküli ellátásokra és az annak fedezetét biztosító járulékfizetésre is kiterjed, Magyarországon munkaerő-kölcsönzés vagy kirendelés keretében munkát végző személy az Flt. szabályai szerint munkaadói és munkavállalói járulék fizetésére is köteles.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 21.

NAV: éjfélkor jár le az szja-bevallási határidő

Éjfélig lehet kiegészíteni, illetve elfogadni az szja-bevallási tervezetet, de nem éri meg az utolsó percekre hagyni hívta fel a figyelmet kedden a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV).