A kirendelt és a kölcsönzött dolgozók biztosítási jogviszonya


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2009/49. számú adózási kérdés az EU tagállambeli munkavállaló kirendelése, illetőleg ilyen munkavállalóra vonatkozó munkaerő-kölcsönzés esetén irányadó társadalombiztosítási szabályokat ismerteti.

A szociális biztonsági rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK Tanácsi rendelet a munkavégzés helye szerinti állam jogának az alkalmazása alól – egyebek mellett – kivételeket állapít meg a kiküldetés, a szokásosan két vagy több tagország területén történő foglalkoztatás esetében.

Amennyiben egy munkáltató a munkavállalóját egy másik tagállam területére küldi ki, akkor a másik tagállamban történő munkavégzés ellenére a dolgozó továbbra is a kiküldő állam jogszabályai szerint marad biztosított úgy, mintha továbbra is ennek a területén dolgozna. A kiküldetés lényege, hogy a kiküldő vállalkozás a számára teljesítendő munkavégzés céljából küldi ki munkavállalóját egy másik tagállam területére.

Kiküldetés azonban nem áll fenn akkor,ha az a vállalkozás, amelyhez a munkavállalót kiküldik, a vállalkozás helye szerinti tagállamban egy másik vállalkozás rendelkezésére bocsátja a munkavállalót; ha az egyik tagállamban kiküldetést teljesítő munkavállalót egy másik tagállam vállalkozásának rendelkezésére bocsátják; ha az egyik tagállamban egy másik tagállam vállalkozása annak érdekében toboroz munkavállalót, hogy egy harmadik tagállam vállalkozásához küldje dolgozni. A munkaerő-kölcsönzést tehát nem tekinthető olyan foglalkoztatási formának, amely a Közösségi rendelet szerinti kiküldetésnek minősül.

Az egyik tagállam területén alkalmazott személy ennek a tagállamnak a joghatósága alá tartozik akkor is, ha egy másik tagállamban lakik, vagy, ha az őt alkalmazó vállalkozás vagy magánszemély székhelye vagy lakóhelye egy másik tagállam területén található.

Mindezek alapján az E101-es jelű igazolással nem rendelkező kirendelt (vagyis nem a kirendelő munkáltató, hanem más vállalkozás számára munkát végző) munkavállaló, illetve a Magyarországon munkaerő-kölcsönzés keretében munkát végző személy biztosítási és járulékfizetési kötelezettségét a magyar jogszabályok szerint kell megállapítani. Társadalombiztosítási jogállás tekintetében a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 56/A. § (1) bekezdése, kirendelés esetén a hivatkozott rendelkezés (2) bekezdésében foglaltak is alkalmazandók.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 59. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezéseit az Európai Gazdasági Térség tagállamai tekintetében az Európai Közösségben migráns munkavállalókról, önálló vállalkozókról, diákokról, nyugdíjasokról és magukat önerőből eltartókról, valamint családtagjaikról szóló közösségi jogszabályok szerint kell alkalmazni. Mivel a közösségi rendelet tárgyi hatálya a munkanélküli ellátásokra és az annak fedezetét biztosító járulékfizetésre is kiterjed, Magyarországon munkaerő-kölcsönzés vagy kirendelés keretében munkát végző személy az Flt. szabályai szerint munkaadói és munkavállalói járulék fizetésére is köteles.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 26.

Ismételt adóellenőrzés

Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) lehetővé teszi az adózó számára, hogy ő maga kérje az ellenőrzés megismétlését, ha álláspontja szerint az általa feltárt új tények, körülmények a korábbi ellenőrzés eredményét megváltoztatnák.