A kockázatelemzés fejlődésének hatása az áfaellenőrzésekre

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az elmúlt évtized adóigazgatási célkitűzései között a gazdaság kifehérítése, az adócsalások számának visszaszorítása mindig kiemelt prioritást élvezett. A 2004-es EU-csatlakozásunkat követően az általános forgalmi adóban megjelenő visszaélések egyre jelentősebb károkat okoztak az állami költségvetésnek.

Az APEH, majd a jogutód NAV újabb és újabb eszközöket próbált bevetni a feketegazdaság visszaszorítására az áfacsalások felderítése érdekében, de azok a közelmúltig nem igazán hoztak kézzelfogható eredményt. Az adóellenőrzés módszertanának modernizálása mellett szervezeti megoldásokkal is megkísérelték az adóellenőrzési hatékonyságot növelni. Ilyen szervezeti válasz volt az egyre nagyobb költségvetési bevételkiesést jelentő adózói magatartások felderítésére és megakadályozására a 2007-ben létrehozott Központosított Ellenőrzési Szakterület (KESZ) felállítása is. A KESZ feladata koncentráltan az volt, hogy a határon átnyúló jogsértő szerződéses jogviszonyokat, az adóelkerülő értékesítési, illetve számlázási láncolatokat felderítse, felszámolja. 2013-ban a szakterület megszüntetésre került, mert a hozott eredmények nem voltak összhangban a felhasznált erőforrásokkal.

Szemléletváltás az adóellenőrzések terén

A legújabb szemléletváltás az informatikai háttértámogatás ellenőrzések során történő mind hatékonyabb igénybevételére épül. Érzékelhető, hogy az informatikai rendszerek fejlettsége az elmúlt évekre érte el azt a szintet, hogy az adó- és vámhatóság az adóügyi-, bevallási- és a végrehajtási területeken végrehajtott fejlesztéseket követően, végre az adóellenőrzést is mind hatékonyabban tudja ebből az irányból támogatni. Ma már nem csak az adatok összegyűjtése, hanem azok statisztikai elemzést meghaladó kiértékelése is megvalósul. Ez pedig már lehetőséget ad valós változásokra az adóellenőrzések területén. 

Az adó- és vámhatóság ellenőrzési gyakorlata az egyre fejlettebb informatikai háttértámogatással az utóbbi években jelentős változásokon ment keresztül. Ebben a cikksorozatban kiemeljük azokat a közelmúltban megvalósított, vagy megvalósítandó jogszabályi módosításokat, és az ezzel összefüggő informatikai újításokat, amelyek az adó- és vámhatóság az egyes gazdasági szereplők ellenőrzésre történő kiválasztása során hangsúlyosak, és amelyek elősegítik a megállapítások hatékony megtételét. 

Az informatikai háttérelemzések a hatékonyságot segítik elő

Minden gazdasági szereplő számára nyilvánvaló, hogy az utóbbi években szemléletváltás következett be az ellenőrzések során. Ez megmutatkozik abban, hogy a korábbi, az egyes kiemelt gazdasági szereplőket érintő, bizonyos időszakonként visszatérő „kötelező” ellenőrzések helyett, az adóellenőrzések kockázatos adózók, vagy kockázatosnak látszó gazdasági kapcsolatok feltárásának irányába történő koncentrálása figyelhető meg. A távoli múlt helyett a jelent, az átfogó – minden adónemet érintő – ellenőrzések helyett az egyes gazdasági eseményeket vizsgálja mind gyakrabban az adó- és vámhatóság. A jogi szabályozásban bekövetkező módosítások, nóvumok mind ezt az irányt testesítik meg, a legfontosabb helyen továbbra is az általános forgalmi adó vizsgálatok állnak, hiszen a legtöbb visszaélés itt jelenik, jelenhet meg.  

Nézzük meg, hogy milyen jelentős változások történtek az elmúlt években.

Összesítő jelentés bevezetése 

Sokan kételkedve és nem kis bosszúsággal fogadták a tényt, hogy az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) 2013. január 1-jétől kötelezővé tette a gazdasági szereplők számára, miszerint a benyújtott áfa bevallásaikban (az úgynevezett M-lapon) minden olyan értékesítésről kötelezően és tételesen az adatszolgáltatást kell adni, amelynek áfavonzata elérte a 2 millió forintot, illetve, beszerzések esetén, ha egy adott partnertől érkező számla tételesen, vagy adott elszámolási  időszaki  számlák együttesen már meghaladták a 2 millió forintos határértéket. Ez sok vállalkozás számára kezdetben jelentős adminisztratív terhet jelentett, bár később megfelelő informatikai fejlesztések után ez elfogadható mértékűvé vált. 

 

Ugyanakkor kezdetben nem nagyon látszódott, hogy az adóhatóság kezdene valamit a vállalkozásoktól érkező információval. Azután, amikor 2 évvel később 2015-től a 2 millió forintos határérték a felére csökkent, azaz a vállalkozásoktól várt adatmennyiség jelentős mértékben megnőtt, már érezni lehetett, hogy az adó- és vámhatóság elkészült azzal a kockázatelemzési és kiválasztási algoritmussal és módszertannal, amelynek segítségével a kapott adatokból képes volt olyan gazdasági összefonódásokat kimutatni, amivel hatékonyabban lehetett kiemelni azokat a cégeket, céghálókat, ahol az adatok alapján gyanítható volt az adókijátszás szándéka.

A partnerek is ellenőrizhetik egymást

Ma a rendszer ott tart, hogy látható a következő nagy ugrás, miszerint 2017. július 1-je után 100 ezer forintnál lesz meghúzva az adatszolgáltatási kötelezettség határa. Ez gyakorlatilag az a lényegességi küszöb, amit az adótanácsadói szakma is meg szokott húzni egy átvilágításkor. Az ennél kisebb értékű ügyletek ugyanis nem relevánsak, vizsgálatuk csak az ellenőrzési hatékonyságot rontaná. 

Nagyon fontos viszont azt is kiemelni, hogy az összesítő jelentések bevezetésével párhuzamosan 2013. július 1-jétől lehetővé vált a gazdasági szereplők számára az is, hogy az ügyfélkapun keresztül hozzáférjenek/lekérdezzék az általuk befogadott számlák tekintetében a partnereik által rájuk vonatkozóan teljesített áfa összesítő jelentés adatait. Ebből azonban nem csak az adóhatóság profitálhat.

Az áfa belföldi összesítő jelentések ügyfélkapun keresztül történő lekérdezést lehetővé tevő feldolgozásával az adóhatóság mindenki számára megteremtette annak lehetőségét, hogy a vállalkozások olyan üzleti ellenőrzési eljárásokat alakítsanak ki, amelynek alkalmazásával időben képesek reagálni arra, ha a másik – jellemzően az értékesítést végző – fél nem teljesíti az adatszolgáltatási kötelezettségét. Ebben az esetben ugyanis mindenkiben erős gyanú ébredhet, hogy a partner nem csak az adatszolgáltatással, hanem az adófizetési kötelezettsége teljesítésével is elmaradt. 

Ezzel megteremtődött a lehetősége annak is, hogy a partnerek egymás vonatkozásában bizonyos fokú utólagos ellenőrzéssel tudjanak élni, és ha kell, időben tudjanak reagálni arra, ha a másik – jellemzően az értékesítést végző – fél nem teljesíti az adatszolgáltatási kötelezettségét. 

A szabályozás bevezetésének célja tehát egyértelműen a fiktívszámla-felhasználások megelőzése és kiszűrése volt, továbbá az adatok feldolgozásával az állami adó- és vámhatóság a kockázatelemezési tevékenységét, illetve az ellenőrzésre történő kiválasztás folyamatának hatékonyságát kívánta elősegíteni, hiszen az egyes szereplőkről rendelkezésre álló adatok feldolgozásával a kockázatos számlázási láncolatok hatékonyan felderíthetőek.

Az összesítő jelentésre vonatkozó szabályozásban 2017. július 1-jén hatályba lépő módosítással összefüggésben külön kiemelést érdemel az, hogy míg a nyomdai úton előállított számlák esetében továbbra is megmarad az M lapon történő adatszolgáltatás, addig a számlázó programokkal kibocsátott számlák esetében ez már közvetlenül a számlázó programból fog megtörténni a külön jogszabályi rendelkezések alapján. A kapcsolódó törvényjavaslat – bár egyelőre nem került elfogadásra – egyebekben tartalmazta a számlázó programokhoz történő valós idejű adó- és vámhatósági hozzáférés lehetőségét is.

Cikksorozatunk következő részében az online pénztárgépek és az EKAER bevezetésének szerepét és jelentőségét elemezzük.

A bejegyzés szerzője dr. Fekete Zoltán Titusz, az RSM Hungary adómenedzsere. Az RSM Blog az Adó Online szakmai partnere. 

---