A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XIII. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ha a számlát hibás adózási mechanizmussal állították ki, a levonásnak nem csupán az alaki, hanem az anyagi feltételei sem teljesülnek maradéktalanul.

Anyagi feltételek: keletkezett-e egyáltalán levonási jog? (folyt.)

Hibás adózási mechanizmus

Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében abban az esetben, ha az ügylet fordított adózás alá esik, de a számlakibocsátó tévesen egyenes áfával állította ki a számlát, nem pusztán a számlára vonatkozó alaki követelmények sérülnek, hanem az adólevonási jog egyik anyagi jogi követelménye sem teljesül.

A C-424/12. sz. Fatorie ügyben kérdésként merült fel, hogy fordított adózási eljárás alá eső ügylet keretében ellentétes‑e a héairányelvvel és az adósemlegesség elvével, ha a szolgáltatás igénybevevőjét megfosztják levonási jogától azon héa tekintetében, amelyet egy hibásan kiállított számla alapján jogalap nélkül fizetett meg a szolgáltatásnyújtó részére, ideértve azt az esetet, ha e hiba kijavítása lehetetlen, mivel a kérdéses szolgáltatásnyújtó felszámolás alá került.

Az EUB emlékeztetett arra, hogy a fordított adózási eljárás alkalmazása esetén semmiféle héafizetésre nem kerül sor a szolgáltatást nyújtó és az azt igénybe vevő között, mivel a teljesített ügyletek után ez utóbbi kötelezett az előzetesen felszámított héa megfizetésére, egyúttal főszabályként levonhatja ugyanezt az adót oly módon, hogy semmiféle fizetési kötelezettsége nem keletkezik az adóhatóság felé.

Azon adóalanynak, aki valamely szolgáltatás igénybevevőjeként az e szolgáltatáshoz kapcsolódó héa megfizetésére kötelezett, nem kell a héairányelv formai követelményei szerint kiállított számlával rendelkeznie ahhoz, hogy adólevonási jogát gyakorolhassa, és kizárólag az érintett tagállam által a számára meghatározott formai követelményeknek kell eleget tennie.

Hirdetés

Töltse le ingyenesen „A 2022. évi őszi adóváltozások” című 3 részes összefoglaló írást!Szerezzen első kézből, a Pénzügyminisztérium szakembereitől információt a 2023. január 1-jén életbe lépett adóváltozásokkal kapcsolatban.Regisztráljon, és azonnal érkezik az anyag első része!

Az alapügyben azonban megállapítható volt, hogy a Fatorie tévesen fizette meg a számlán hibásan szerepeltetett héát a Megasal részére, jóllehet a fent hivatkozott eljárás alapján a szolgáltatás igénybevevőjeként a héairányelvnek megfelelően neki kellett volna megfizetnie a héát az adóhatóság felé. Így, túl azon, hogy a vitatott számla nem felel meg a nemzeti jogszabályokban előírt alaki követelményeknek, a fordított adózási eljárás egyik érdemi követelményét szintén nem tartották be. Ez a helyzet megakadályozta az adóhatóságot abban, hogy ellenőrizze a fordított adózási eljárás alkalmazását, és adóbevétel‑kiesés veszélyét eredményezte az érintett tagállam számára.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint továbbá a levonási jog gyakorlása kizárólag a fizetendő adóra korlátozódik, azaz a héaköteles ügylethez kapcsolódó adóra, illetve arra az adóra, amelyet mint fizetendő adót már leróttak. Így, mivel a Fatorie nem volt köteles a héa Megasal részére történő megfizetésére, és mivel ezen adó megfizetésével nem tartották tiszteletben a fordított adózási eljárás egyik érdemi követelményét, a Fatorie nem élhet levonási jogával e héa tekintetében.

E tekintetben a Megasal felszámolása nem kérdőjelezheti meg a héalevonási jog elutasítását, amely annak tudható be, hogy a Fatorie nem tett eleget a fordított adózási eljárás alkalmazása alapvető követelményeinek. Azonban a szolgáltatás igénybevevője, aki jogalap nélkül fizette meg a héát a fent hivatkozott szolgáltatások nyújtója részére, a nemzeti jognak megfelelően kérheti tőle az összeg visszafizetését.

A fentiek alapján az EUB kimondta, hogy fordított adózási eljárás alá eső ügylet keretében, az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között nem ellentétes a héairányelvvel és az adósemlegesség elvével, ha a szolgáltatás igénybevevőjét megfosztják levonási jogától azon héa tekintetében, amelyet hibásan kiállított számla alapján jogalap nélkül fizetett meg a szolgáltatásnyújtó részére, ideértve azt az esetet, ha e hiba kijavítása lehetetlen, mivel a kérdéses szolgátatásnyújtó felszámolás alá került.

A magyar vonatkozású C-564/15. sz. Farkas ügyben az EUB megállapította, hogy ügylet tartalmilag ingóértékesítés volt. A héairányelv 193. cikke (1) bekezdésének g) pontja – amelyet az Áfa tv.-nek az ügyben hivatkozott 142. § (1) bekezdés g) pontja átültetett – csupán ingatlanokra, nem pedig ingóságokra vonatkozik, ingó vagyontárgy olyan árverés keretében való értékesítése, mint amely az alapügy tárgyát képezi, nem tartozik a hatálya alá. Magyarország a héairányelv 395. cikke alapján sem kapott derogációs felhatalmazást a héairányelv 193. cikke (1) bekezdésének g) pontja tekintetében. (Az eltérésre egyébként az ítélet nyomán a magyar kormány a későbbiekben megkérte és meg is kapta a felhatalmazást, majd annak meghosszabbítását.) A fordított adózásra vonatkozó szabályozás alkalmazása és az alapügy tárgyát képező adóbírság kiszabása ezen irányelvvel összeegyeztethetetlen, ha az alapügybeli árverés ingóvagyontárgyra vonatkozott.

Mindazonáltal az Áfa tv. 142. § (1) bekezdése g) pontjának a héairányelv 193. cikke (1) bekezdésének g) pontjával való összeegyeztethetőségére az alapeljárás keretében nem hivatkoztak. E tekintetben az EUB emlékeztetett arra, hogy állandó ítélkezési gyakorlata szerint az eljárási kérdésre vonatkozó uniós szabályozás hiányában az ilyen szabályok meghozatala az eljárási autonómia elve alapján az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy e szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).

A nemzeti bíróság kérdésére az EUB azt a választ adta, hogy a héairányelv rendelkezéseit, valamint az adósemlegesség, a tényleges érvényesülés és az arányosság elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha a termék beszerzője nem élhet az olyan számla alapján az értékesítőnek jogalap nélkül megfizetett héa levonására vonatkozó jogával, amelyet az általános héarendszerre vonatkozó szabályok szerint állítottak ki, jóllehet a releváns ügylet a fordított adózás hatálya alá tartozott, akkor, ha az értékesítő befizette az említett adót az államkincstárba. Ezen elvek azonban megkövetelik, hogy – amennyiben a jogalap nélkül felszámított héának az értékesítő által a beszerzőnek való visszatérítése lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé válik többek között az értékesítő fizetésképtelensége miatt – a beszerző közvetlenül az adóhatóságtól kérhesse a visszatérítést.

A szintén magyar vonatkozású C‑691/17. sz. PORR ügyben a fentiekkel összhangban az EUB kimondta, hogy mivel a PORR nem tartotta tiszteletben a fordított adózási eljárás egyik anyagi jogi követelményét, és az általa a szolgáltatásnyújtók részére megfizetett áfa nem minősült fizetendő adónak, e társaság nem hivatkozhat az említett áfa levonásához való jogra.

A héairányelvet, valamint az adósemlegesség és a tényleges érvényesülés elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan adóhatósági gyakorlat, amely szerint ezen adóhatóság – úgy, hogy nem merül fel adócsalás gyanúja – megtagadja valamely vállalkozástól a levonási jogot azon hozzádottérték‑adó (héa) tekintetében, amelyet e vállalkozás mint szolgáltatást igénybe vevő jogalap nélkül fizetett meg e szolgáltatások nyújtója részére valamely olyan számla alapján, amelyet ez utóbbi az általános héarendszerre vonatkozó szabályok alapján állított ki, jóllehet a releváns ügylet a fordított adózás hatálya alá tartozott, anélkül, hogy az adóhatóság

• az adólevonás megtagadását megelőzően megvizsgálná, hogy ezen hibás számla kibocsátója vissza tudja‑e téríteni e számla címzettjének a jogalap nélkül megfizetett héa összegét, és hogy a vonatkozó nemzeti szabályozásnak megfelelően önrevízió keretében helyesbíteni tudja‑e az említett számlát a költségvetés részére jogalap nélkül megfizetett adó visszatérítése érdekében, vagy
• úgy határozna, hogy maga téríti vissza ugyanezen számla címzettje részére az e számla kiállítója részére jogalap nélkül megfizetett, ebből következően az ez utóbbi számlakibocsátó által a költségvetés részére jogalap nélkül megfizetett adót.

Ezen elvek ugyanakkor megkövetelik, hogy – amennyiben a jogalap nélkül felszámított héának a szolgátatásnyújtó által a szolgáltatás igénybe vevője részére való visszatérítése lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé válik, különösen az értékesítő fizetésképtelensége esetén – a szolgáltatás igénybe vevője közvetlenül az adóhatóságtól kérhesse a visszatérítést.

---