A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XLVIII. rész)
A cikksorozat záró része az adóhatóság által kiszabható szankciókkal foglalkozik.
A cikksorozat záró része az adóhatóság által kiszabható szankciókkal foglalkozik.
A cikksorozat ezen része a bizonyítási teher mellett az adóhatóság által kiszabható szankciók kérdéskörét tárgyalja.
Az EUB elé terjesztett ügyekben ismételten megjelent az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettségnek, illetve a nem a számla kibocsátója által teljesített ügyleteknek a kérdésköre.
Az EUB számos alkalommal állást foglalt a tekintetben, hogy héaügyekben az adóhatóságot milyen körben terheli bizonyítási kötelezettség.
A cikksorozat ezen részében az alaki követelmények szándékos elmulasztásáról, valamint a bizonyítási teherről lesz szó
A cikksorozat ezen részében az EUB további, az adócsaláshoz kapcsolódó megállapításairól lesz szó.
Habár az EUB ítélkezési gyakorlata következetes a tekintetben, hogy az adóhatóság csak korlátozott körben követelhet meg ellenőrzéseket a számla befogadójától, az utóbbi évek döntéseiben már szigorodás is megfigyelhető az adóalanytól elvárható intézkedések témakörében.
Cikksorozatunk aktuális részében további, az adóalanytól elvárható intézkedésekkel foglalkozó EUB-ítéletekről lesz szó.
Az adóalany tudattartalmához kapcsolódóan számos ügyben kérdésként merült fel, hogy milyen intézkedéseket kell megtenniük az adóalanyoknak annak megelőzése érdekében, hogy adókijátszásban vegyenek részt.
Rendeltetésellenes joggyakorlás esetén adólevonási jog nem érvényesíthető. A visszaélésszerű magatartás megállapítására az EUB Halifax ügyben felállított háromlépcsős tesztje szolgál.
Fiktív ügyletek kapcsán az EUB kimondta, hogy a levonási jog szempontjából nincs jelentősége annak, érte-e kár az államkincstárt, mint ahogy önmagában annak sem, hogy a nemzeti polgári jog értelmében színleltnek minősül-e az adott ügylet.
Az adóhatóságok a levonási jogot az ügyek jelentős részében arra hivatkozva tagadják meg, hogy az ügylet fiktív volt, vagy adókijátszás, illetve joggal való visszaélés valósult meg.
Annak megítéléséhez, hogy a határidő elmulasztása miatt elvitatható-e a levonási jog, figyelembe kell venni a héarendszer alapelveit.
A határidő elmulasztásánál jelentősége van annak, hogy az adóalany csalárd módon járt-e el.
Az adólevonási jog megtagadásához elegendő, ha bizonyított, hogy a számlán szereplő szolgáltatást a felperes nem vette igénybe.
A levonási jog megtagadására a jogszabályban előírt határidő elmulasztása miatt is sor kerülhet.
Az EUB azzal a kérdéssel is foglalkozott, hogy Közösségen belüli termékbeszerzésnél hogy kell eljárni, ha a fizetendő áfa megállapításának időszakában nem áll rendelkezésre az ügyletről kiállított számla.
Fordított adózás esetén is előfordulhatnak olyan esetek, amikor az alaki követelmények megsértésének eredményeként olyan helyzet áll elő, amelyben a héa már nem lesz levonható.
Fordított adózás esetén az adólevonáshoz az egyes tagállamok által előírt alaki követelményeknek kell megfelelni. Az EUB több ítéletében is foglalkozott azzal, hogy ezen követelmények megsértése vezethet-e a levonási jog megtagadásához.
Fordított adózás esetén a tagállamok nem követelhetik meg számla rendelkezésre állását a levonási jog gyakorlásához.