A magyar áfa-bevallás sajátosságai (3. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A magyar áfabevallás progresszívnek tekinthető abból a szempontból, hogy az adóalanyoknak lehetőségük van kezdeményezni a bevallásuk alapján képződött követelésük faktorálását.

Mielőtt belemennénk a szabályokba érdemes rövid kitérőt tenni magának a faktorálásnak a bemutatására, lényegének megragadására.

A faktorálás hosszú múltra visszatekintő pénzügyi művelet, amelynek a lényege, hogy halasztott fizetésű számla-, vagy egyéb követelések fizetési esedékesség előtti megvásárlását / eladását jelenti, amelynek nyilvánvalóan a legnagyobb előnye, hogy likviditást nyújt a követelés értékesítője számára. Ez a művelet is, mint megannyi társa, az Egyesült Államokból indult hódító útjára még az 1950-es években, amely térségünkbe a 1990-es években érkezett meg, de igazi fejlődésnek az ezredfordulót követően indult.

A faktorálás egy keretjellegű megállapodás alapján szokott létrejönni, amelynek során a faktor megvásárolja a szállító számla vagy egyéb követelését, nyilvántartja és kezeli a követeléseket, gondoskodik azok beszedéséről, illetve behajtási tevékenységet végez, valamint védelmet nyújt az adósok fizetési késedelme, mulasztása ellen.

A faktor jellemzően a követelés 80%-át azonnal kifizeti a szállítónak, aki így azonnal újra tudja indítani a termelési vagy szolgáltatási folyamatát a nagyon hosszú 30, 60 vagy akár 90 napos fizetési határidő lejárta előtt. Jellemzően a kis-, közepes vállalkozások élnek ezzel a lehetőséggel, akik gyakran vívnak élet-halál harcot a mindennapi fizetőképesség fenntartása érdekében.

Ennyi bevezető után térjünk rá az áfa-bevallás keretében történő faktorálásra. Az áfa-követelés faktorálásának igazolására mindig csatolni kell a faktorálási szerződést. Természetesen, ha az adóalanynak hosszabb távra szóló megállapodása van, akkor elég csak egyszer bemutatni a NAV felé a szerződést, a későbbiekben elég a bevallás megfelelő blokkjában jelölni, hogy faktorálási szerződés bemutatására már sor került. A szerződés bemutatása lehetséges elektronikus úton, azonban a bevallás és a szerződés maximális mérete együttesen nem haladhatja meg az 50 MB-t.

A faktorálási szerződésnek tartalmaznia kell a faktorálási szerződés számát, dátumát, a faktoráló pénzügyi intézmény nevét, a faktorálási számlaszámot, adónemet, valamint a faktorált összeget, ezer forintra kerekítve. A bevallás lehetővé teszi a teljes követelés teljes faktorálását, de ha ezen felül keletkezve az adóalanynak visszajáró összeg, akkor a NAV tudja kezelni a követelés szétosztását a felek között.

Az ügyfelek részéről a leggyakrabban felmerülő kérdés jellemzően arra irányul, hogy a NAV miként érvényesíti a visszatartási jogát, amikor faktorálási megállapodás van érvényben. Mindenki által ismert alapszabály, ha az adóalanynak köztartozása van, akkor az adóhatóság él a visszatartási jogával, és a visszatartott összeg erejéig a tartozás megfizetettnek fog minősülni. A NAV csak abban az esetben mellőzi a visszatartást, amennyiben a visszatartási jog érvényesítése az adózó gazdálkodását lehetetlenítené el.

A rossz hír az, hogy adózó hiába köt faktorálási szerződést, a NAV ilyen esetben is élni fog a visszatartási jogával. Ha van köztartozása, akkor a NAV a kiutalni (faktorálni) kért összeget először a nála nyilvántartott tartozásra számolja el és utána teljesíti a más hatóságnak a köztartozások utalását.

Ha a kiutalni kért összeg valamennyi tartozásra fedezetet nyújt, akkor a fennmaradó összeget a NAV az adózónak (faktornak) kiutalja.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.

---