A munkaerő-piaci járulék hatása a járulékfizetésre

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2010. január 1-jétől a foglalkoztatók és a biztosítottak is – ideértve az egyéni vállalkozói és társas vállalkozói kört is – a munkanélkülivé válás esetére járó ellátás fedezetére munkaerő-piaci járulékot fizetnek.

A munkaadói és munkaerő-piaci járulék

A munkaadói járulékot a munkaadó a vele munkaviszonyban álló munkavállaló után a társadalombiztosítási járulékalap alapulvételével volt köteles megfizetni.A munkaadói járulék fizetési kötelezettség mértékét befolyásolta a járulékalapot képező jövedelem összege is. A munkaadó a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalapig 1 százalék, a járulékalap minimálbér kétszeresét meghaladó része után 3 százalék munkaadói járulékot volt köteles fizetni.

Nem kellett munkaadói járulékot fizetni például a Polgári törvénykönyv hatálya alá tartozó megbízási, valamint vállalkozási jogviszonyból származó jövedelmek után sem, vagy a gazdasági társaságok személyesen közreműködő tagjainak kifizetett jövedelme után, ha a személyes közreműködés nem munkaviszony keretében történt. Nem kellett munkaadói járulékot fizetnie az egyéni vállalkozónak sem, saját maga után és a segítő családtagként foglalkoztatott közeli hozzátartozója után, de meg kell fizetnie a munkaviszony keretében foglalkoztatottak után.

Tehát a munkaadói járulék megállapítása során minden esetben vizsgálni kellett, hogy a biztosított milyen jogviszonyban állt, hiszen csak a munkaviszonynak minősülő jogviszonyban állók után merült fel a munkaadói járulék fizetési kötelezettség. Vizsgálandó szempont volt továbbá a járulékalapot képező jövedelem nagysága, ugyanis ez alapvetően meghatározta a fizetési kötelezettség mértékét is.

A foglalkoztató által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 2010. január 1-jétől 27 százalék, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék 3 százalék. Az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1 százalék.

A foglalkoztató a juttatott jövedelem összegétől függetlenül 1 százalék rögzített mértékű munkaerő-piaci járulékot fizet. A foglalkoztató társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettsége nem csak a munkavállalói után áll fenn. A társadalombiztosítási járulékot minden biztosított után meg kell fizetni. Biztosítottnak minősül a munkaviszonyban vagy azzal egy tekintett alá eső jogviszonyban álló személy, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló és a választott tisztségviselő abban az esetben, ha járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegének a 30 százalékát, illetve naptári napokra annak Nem beszélhetünk munkaviszonyról abban az esetben sem, ha a foglalkoztató a biztosítottnak más foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyára tekintettel juttat járulékalapot képező jövedelmet. Ebben az esetben a magánszemélyt terheli a fizetendő járulékok megállapítása és megfizetése, amely kötelezettséget a biztosítási jogviszony szerinti foglalkoztatója átvállalhatja. Ez a kötelezettség magában foglalja a társadalombiztosítási járulék megfizetésének kötelezettségét is.

Az előzőekből is kitűnik, hogy a foglalkoztatót terhelő munkaerő-piaci járulék már nem kizárólag a munkaviszonyhoz kötődik.

A vállalkozói kör esetében

2009. december 31-éig az egyéni és társas vállalkozó az egészségbiztosítási járulékalap után a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalapig 2,5 százalék, a járulékalap minimálbér kétszeresét meghaladó része után 4 százalék vállalkozói járulékot fizetett.

Nem kellett vállalkozói járulékot fizetnie annak a személynek, aki öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, vagy arra jogosulttá vált. Szintén nem terhelte a vállalkozói járulék megfizetésének kötelezettsége azt az egyéni és társas vállalkozót, aki a vállalkozói tevékenysége folytatásával egyidejűleg munkaviszonyban is állt, vagy oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytatott.

Ha az egyéni vállalkozó társas vállalkozóként is biztosított volt, a vállalkozói járulékot csak az egyéni vállalkozásában kellett megfizetnie. Ha az egyéni vállalkozó a Tbj. 31. §-ának (6) bekezdésében foglaltak szerint nyilatkozatot tett a társas vállalkozás részére, a vállalkozói járulékfizetési kötelezettségét társas vállalkozóként teljesítette. Ha a biztosított társas vállalkozó egyidejűleg több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja volt, a vállalkozói járulékot abban a vállalkozásában kell megfizetnie, amelyben a Tbj. 31. §-ának (5) bekezdése szerint volt járulékfizetésre kötelezett.

A 2010. január 1-jétől hatályos szabályok szerint a vállalkozói kör is munkaerő-piaci járulékot fizet.

Az úgynevezett többes jogviszonyban állók esetében markáns a változás. (Többes jogviszonyban állónak nevezzük azt a vállalkozót, aki vállalkozása mellett heti 36 órát elérő foglalkoztatásban is áll, illetve a nappali tagozatos tanulókat, hallgatókat.) A 1,5 százalékos munkaerő-piaci járulék megfizetésére nem kötelezett :

• az az egyéni és társas vállalkozó, aki közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat, vagy a vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik,
• az az egyéni és társas vállalkozó, aki saját jogú nyugdíjas vagy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályban meghatározott reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A Tbj. végrehajtására kiadott 195/1997. (IX. 5. ) kormányrendelet 5/G. §-a szerint a munkaerő-piaci járulékfizetési kötelezettség alóli mentesítés tekintetében nem minősül munkaviszonnyal rendelkezőnek a munkavállaló, ha fizetés nélküli szabadságon van.

Matlné Kisari Erika cikke teljes terjedelemben az Adó szaklap 2010/4. számában olvasható

---