A nyugdíjasok utazási igazolványa közokirat

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A legfelsőbb bíróság 1/2010. (VII. 16.) Büntető-közigazgatási-polgári jogegységi határozatában kimondta, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által jogszabály alapján kiállított, a jogosult nevét, lakcímét, nyugdíjas törzsszámát tartalmazó, egyedi sorszámozással ellátott, a jogszabályban meghatározott utazási kedvezmény igénybevételére jogosító „Nyugdíjasok utazási utalványa” közokirat.

A Btk. 275. §-a alkalmazása szempontjából a közokirat fogalmára nézve a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése az irányadó. Ekként okirat az olyan papíralapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, s amely teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.
A közforgalmú személyszállítási kedvezményekről szóló 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet 4. §-a értelmében a nyugdíjfolyósító szerv által kiállított „Nyugdíjasok utazási utalványa” olyan okirat, amely az abban megjelölt személyt a jogszabályban meghatározott számú és mértékű utazási kedvezmény igénybevételére jogosítja fel. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságról szóló 289/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdéséből kitűnően az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) központi hivatal, amelynek – a 2. § (1) bekezdése értelmében – igazgatási szervei a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságok, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság.

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, mint közigazgatási szerv az ellátás folyósításának megkezdésekor igazolást ad ki a nyugdíjfolyósítási törzsszámról [Tny. 79. § (1) bekezdés], kiadhat igazolást a folyósított ellátás összegéről, arról, hogy az ellátásban részesülő jogosult-e alanyi jogon közgyógyellátásra, mulasztási bírságot szabhat ki, méltányossági döntést hozhat. Ugyanúgy hatósági hatáskörben ügykörén belül állítja ki az egyedi sorszámmal ellátott „Nyugdíjasok utazási utalványát” is, amely a név, lakcím, törzsszám feltüntetésével tényt igazol, nevezetesen azt tanúsítja közhitelesen, hogy az azon szereplő személy nyugdíjas, s ilyenként az utazási kedvezmény igénybevételére jogosult.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 82. §-ának (2) bekezdése értelmében a hatóság által valamely tény, adat, jogosultság vagy állapot igazolására kiállított okiratot, mindezek más hasonló módon történő igazolását, valamint a hatósági nyilvántartásba történt bejegyzést határozatnak kell tekinteni.

Az említett utalvány tehát közokirat, melynek nem mond ellent az, hogy azon a kedvezmény igénybevételének tényét (amely értelemszerűen nem közhiteles adat) a közforgalmú közlekedési vállalat alkalmazottja jegyzi fel, továbbá az sem, hogy – nem arcképes okiratról lévén szó – a személyazonosság igazolásához (akárcsak a TAJ-kártya esetében) fényképpel ellátott közokirat felmutatása szükséges. A közokirati minőség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a „Nyugdíjasok utazási utalványa” megjelenési formáját a jogszabály nem írja elő. A 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet 7. §-ának (1) bekezdésén alapuló „utazási utalvány” viszont értelemszerűen nem köz-, hanem magánokirat, minthogy azt a kibocsátó akkor is munkáltatóként (közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszony, vagy munkaviszony keretében) állítja ki, ha egyébként hatósági hatáskört gyakorol.

---