Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikkünkben a reklámadózással összefüggő 2015-ös évközi törvényi változások jogalkalmazásához nyújtunk támpontot a normaszöveg magyarázatával, a korábbi szabályok és az új előírások összevetésével, valamint gyakorlati példákkal a helyes adózói magatartás elősegítése érdekében – részlet az Adó szaklap cikkéből.
Az Országgyűlés által 2015. május 27-én, kivételes tárgyalással elfogadott, majd 2015. június 4-én kihirdetett, a reklámadóhoz kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2015. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Mód tv.) több reklámadóztatással összefüggő törvényi szabályt is megváltoztatott. A törvénymódosítások keretében egyrészt a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Rtv.), másrészt a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) is módosult. A Rtv.-t érintő változások a módosítás kihirdetését követő 31. naptól, vagyis 2015. július 5-étől (illetve a rendelkezések többsége visszamenőlegesen, a korábbi adóévek vonatkozásában is) alkalmazhatók, a Tao tv. új előírása ugyanakkor a törvénymódosítás kihirdetését követő napon, azaz már 2015. június 5-én hatályba lépett.
1. A módosítások előzménye, háttere
Szemügyre véve az utóbbi évek hazai adópolitikáját, megállapítható, hogy a munkát terhelő adók, élőmunkaterhek közfinanszírozásban betöltött szerepe csökkent, az adórendszer súlypontja egyre inkább a forgalmi-fogyasztási adókra helyeződött át. Ezért több olyan specifikus forgalmi adó jött létre, amely a gazdaság egy-egy szegmensét érintette, míg jelentősen csökkent az szja-terhelés.
A reklámadó 2014. augusztus 15-étől része az adórendszernek. A kormányzati adópolitikába is illeszkedő forgalmi-fogyasztási jellegű közteher célja a Magyarországon megvalósuló, a magyar piacot célzó reklámtevékenység adókötelessé tétele az arányos közteherviselés jegyében és az ágazat teherviselő képességéhez igazodva.
Az Rtv. alapján adóköteles tevékenységnek minősül a reklámok Rtv.-ben meghatározott platformokon történő közzététele, illetve kivételes esetben azok megrendelése. A mostani módosításokat megelőzően a reklám-közzétételi tevékenységből származó nettó árbevétel után egy, az árbevétel emelkedésével arányosan növekvő, sávosan progresszív mértékrendszer alkalmazásával kellett fizetni a reklámadót, ezáltal az adófizetési kötelezettség az erőteljesebb teherviselő képességgel rendelkező társaságokat érintette súlyosabban. Az adómértéktábla tehát voltaképp azon a – társadalmi igazságossággal és felelősségvállalással összefüggő – szemléleten alapult, miszerint az adott ágazatba tartozó személyek közül az fizessen progresszív módon magasabb adót, akinek az adóköteles tevékenységből származó nettó árbevétele magasabb. Ezen elgondolás alapja tehát az, hogy minél nagyobb reklámbevételre tett szert az adóalany, annál nagyobb a teherviselő képessége, és így – a kisebb bevételt elérő adóalanyokhoz képest – a bevétele nagyobb hányadával képes hozzájárulni a társadalmi közös kiadások fedezetéhez.
Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) ugyanakkor bevezetése óta vizsgálja a reklámadó-szabályozás egyes rendelkezéseinek uniós joggal való összeegyeztethetőségét, annak vélelmezett piactorzító hatására hivatkozással. A Bizottság vélekedése szerint az adókulcsok progresszív jellege (0–50 százalék) nincs összhangban az uniós állami támogatási szabályokkal, ugyanis szelektív előnyt biztosít egyes médiavállalatoknak. Érvelése szerint az alacsony reklámbevétellel rendelkező vállalatok jóval kevesebb reklámadót fizetnek, mint a magasabb reklámbevételt realizáló társaságok, tehát az árbevételen alapuló progresszív adózás hátrányt jelent a nagyobb piaci szereplők számára.
Mindezek okán a 2015. március 12-én kelt, C(2015) 1520 final számú határozatában a Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikk (2) bekezdésében rögzített, ún. hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról döntött.
Elkerülvén egy évekig elhúzódó, Bizottsággal folytatott jogvitát, és így a reklámadó-kötelezettséget befolyásoló egyes szabályok körül kialakuló, akár hosszú éveken át tartó jogbizonytalan helyzetet, az Országgyűlés – a szabályok egyértelműsítése és a Bizottság aggályainak eloszlatása érdekében – a reklámadó szabályozásának módosításáról döntött. Az Rtv. célzott módosításának legfontosabb eleme a sávosan progresszív adómértékrendszer megváltoztatása volt.
A Mód tv.-hez fűzött indokolás szerint a Kormány a módosítások előkészítésekor kiemelt figyelmet fordított arra, hogy azok ne veszélyeztessék a reklámadó eredeti céljainak megvalósulását, és hogy az új törvényi szabályok legalább ugyanakkora nagyságú államháztartási forrást biztosítsanak a reklám-közzétételi tevékenység adóztatásával, mint a 2014-ben elfogadott szabályozás.
2. A reklámközzétevőket érintő változások
2.1. Adókötelezettség, adóalap és bevallás
A reklámadó-kötelezettség két jogcímen állhat elő. Egyrészt adóköteles tényállásnak minősül az Rtv. 2. § (1) bekezdés a)–e) pontjai szerinti platformokon, tehát különböző médiafelületeken – így a médiaszolgáltatásban, a Magyarországon kiadott vagy Magyarországon terjesztett, túlnyomórészt magyar nyelvű sajtótermékben, a szabadtéri reklámhordozón, bármely járművön, nyomtatott anyagon, ingatlanon, valamint az interneten, túlnyomórészt magyar nyelven vagy túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon – történő reklámközzététel.
A fenti esetekben a reklámadó alanyának – illetőségétől függetlenül – a reklám közzétevője tekintendő. Azt, hogy egy-egy adóköteles tényállás megvalósulásakor ki minősül közzétevőnek, az Rtv. 3. § (1) bekezdés a)–e) pontjai tartalmazzák (médiatartalom-szolgáltató, médiaszolgáltató, sajtótermék kiadója, a szabadtéri reklámhordozót, a reklám elhelyezésére szolgáló járművet, nyomtatott anyagot, ingatlant reklám céljára hasznosító személy vagy szervezet).
Az Rtv. 4. § (1)–(2) bekezdései szerint a reklámadó alapját a reklámközzétételhez kapcsolódó adókötelezettség esetén – főszabály szerint – az adóköteles közzétételi tevékenységből származó adóévi nettó árbevétel és a saját célú reklámok adóévi összes közvetlen önköltségének együttes összege alkotja. [A saját célú reklám a reklám-közzétevő saját termékére, árujára, szolgáltatására, tevékenységére, nevére, megjelenésére vonatkozó reklám (Rtv. 1. § 10. pont).]
A reklám közzétevőjének az adófizetési kötelezettségét adóévenként kell teljesítenie. Az adóév azonban nem feltétlenül azonos a naptári évvel. Az Rtv. 7. § (10) bekezdése szerint ugyanis az Rtv.-ben nem szabályozott eljárási kérdésekben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) előírásai az irányadók. Az Art. 178. § 2. pontja értelmében adóév alatt azt a naptári évet kell érteni, amelyre az adókötelezettség vonatkozik, azonban a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben (a továbbiakban: Szt.) meghatározott beszámoló adataira épülő adó (ilyen adónak tekinthető a reklámadó is) esetében a számvitelről szóló törvény szerinti üzleti év. Az Szt. 11. § (1) bekezdése szerint az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni, annak időtartama – főszabály szerint – megegyezik a naptári évvel. A törvény ezen főszabály alól kivételeket is ismer, melyeket az Szt. 11. § (2)–(13) bekezdéseiben rögzít. Így például az Szt. 11. § (6) bekezdése alapján az üzleti év 12 naptári hónapnál rövidebb időtartamú lehet az előtársasági időszak, valamint az azt követő üzleti év esetében, továbbá a naptári évről a naptári évtől eltérő üzleti évre, illetve az üzleti évről új üzleti évre történő áttéréskor is.
A 2015. január 1-jétől hatályos Rtv. 5. § (3) bekezdés értelmében a 12 hónapnál rövidebb adóév után fizetendő reklámadó összegét akként kell kiszámítani, hogy először az adóév adóalapját arányosítani kell 12 hónapra (vagyis az adóalapot el kell osztani az adóév naptári napjainak számával, majd ezt a hányadost szorozni kell 365-tel), majd az évesített adóalap vonatkozásában – az Rtv. 5. § (1) bekezdése szerinti adómértéktábla alkalmazása mellett – meg kell határozni az évesített adóösszeget. Az így kapott összegnek a 12 hónapnál rövidebb adóév naptári napjaival arányos része lesz a közzétevő adóalany által fizetendő reklámadó összege.
Az Rtv. 7. §-a alapján a reklámközzétevő önadózás útján tesz eleget az adóbevallási és adófizetési kötelezettségének az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig. Emellett minden adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig (kivéve az adóköteles tevékenységet az adóévben jogelőd nélkül kezdő és az átalakulással, egyesüléssel, szétválással létrejött adóalany esetét) adóelőleget kell bevallani. Az adóelőleg-fizetési kötelezettséget – főszabály szerint – két egyenlő részletben, az adóév hetedik hónapjának 20. napjáig és tizedik hónapjának 20. napjáig kell teljesíteni. Az adóelőleget az adóévi várható fizetendő adó összegére kell kiegészíteni, az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig.
2.2. Az adómérték változása
2.2.1. A 2015. július 4-éig hatályos adómértékek
A reklámadó mértékét 2015. július 4-éig egy sávosan progresszív adómértékrendszert előíró adótábla tartalmazta. Eszerint az adó mértéke valamennyi közzétevő esetében az adóalap 0,5 milliárd forintot meg nem haladó része után az adóalap 0 százaléka; az adóalap 0,5 milliárd forintot meghaladó, de 5 milliárd forintot meg nem haladó része után az adóalap 1 százaléka; az adóalap 5 milliárd forintot meghaladó, de 10 milliárd forintot meg nem haladó része után az adóalap 10 százaléka; az adóalap 10 milliárd forintot meghaladó, de 15 milliárd forintot meg nem haladó része után az adóalap 20 százaléka; az adóalap 15 milliárd forintot meghaladó, de 20 milliárd forintot meg nem haladó része után az adóalap 30 százaléka, az adóalap 20 milliárd forintot meghaladó része után pedig az adóalap 50 százaléka volt.
Mindezekből látható, hogy az Rtv. egy meghatározott matematikai törvényszerűség alapján megalkotott, progresszív adómértékrendszert tartalmazott. E struktúrában az egyes mértékekhez tartozó sávok következetesen 5 milliárd forintonként emelkedtek (ez alól kivételt jelentett az első sáv felső, egyben a második sáv alsó határa az „adómentességre” tekintettel), mellyel párhuzamosan az adó mértéke közel 10 százalékponttal emelkedett (kivétel volt az első két sávhoz tartozó mérték, melyet a „mentesség” indokolt). Megjegyzendő, hogy az utolsó adósávhoz tartozó 50 százalékos kulcs 2015. január 1-jétől volt hatályos, a 2014. (adó)évben 40 százalékos adómérték érvényesült a 20 milliárd forint fölötti adóalapra.
Emellett fontos összefüggés az is, hogy a fenti mértéktábla alapján minden adóalany ugyanazon adóalaprész, vagyis azonos árbevételnagyság elérése után azonos adóterhet viselt, azaz az adó minden adóalanyt egyformán terhelt. Ha például az adóalanynak 7 milliárd forint adóköteles bevétele keletkezett a 12 hónapos adóévben, az 1 százalékos és a 10 százalékos adómértékeket kizárólag az adóalap Rtv. által meghatározott, az egyes mértékekhez rendelt sávjaiban kellett alkalmazni.
PÉLDA
A fenti példa alapján a 7 milliárd forint adóévi adóalap esetében 0,5 milliárd forint adóalapig nem állt fenn adófizetési kötelezettség, 0,5 és 5 milliárd forint közötti adóalaprész után az 1 százalékos kulccsal számolva 45 millió forint, az 5 és 7 milliárd forint közötti adóalaprész után pedig a 10 százalékos mértékkel kalkulálva 200 millió forint, azaz összesen 245 millió forint volt a fizetendő reklámadó összege.
2.2.1. A módosítás utáni mértékrendszer
A Mód tv. a reklámközzétevő adóalanyok által fizetendő reklámadó összegének megállapításához egy új mértékrendszert vezet be 2015. július 5-étől. Indokolása szerint a módosítások előkészítésekor fontos szempont volt, hogy az adózással összefüggő adóadminisztrációs költségek a lehető legalacsonyabbak legyenek. Éppen ezért a 100 millió forintot meg nem haladó adóalaprész után az adó mértéke változatlanul 0 százalék marad a jövőben is, valamennyi közzétevő esetében, tehát az ezen sávhatárt el nem érő adóalaprész után továbbra sem kell fizetni reklámadót. Sőt, ha a teljes, 12 hónapos adóévi adóalap nem haladja meg a 100 millió forintot, az Rtv. 7. § (6) bekezdése alapján az adófizetésre nem kötelezett közzétevőnek bevallási kötelezettsége sem keletkezik. A 100 millió forint fölötti adóalaprész után ugyanakkor valamennyi adóalany egységesen 5,3 százalékos kulcs alkalmazásával fizeti meg a reklámadót.
A fenti sávhatár 100 millió forintban történő meghatározása – összhangban a Mód tv. indokolásában írtakkal – az adózási, vagyis az adózással összefüggő adóadminisztrációs költségek minimalizálását célozza. Ilyen költségnek tekinthetők az adó adóhatóság általi ellenőrzésének, beszedésének költségei mellett mindazon költségek is, melyek az egyes adóalanyoknál merülnek fel az adókötelezettség teljesítése kapcsán. Az adó alapjának megállapításához ugyanis vagy megfelelő nyilvántartás kialakítása és folyamatos vezetése, vagy a meglévő nyilvántartásokban lévő információk időigényes leválogatása szükséges minden adóalany esetében. Ennél fogva a kis- és közepes méretű vállalkozásoknál az esetek többségében az adókötelezettség teljesítése (szükséges adatok összegyűjtése, az adóalap és adó kiszámítása, a bevallás benyújtása, az adó megfizetése) során felmerülő költségek magasabbak, mint a reklám-közzétételi tevékenységhez – így a saját célú reklámokhoz is kapcsolódó – költségeinek (mint az adó alapjának) az 5,3 százaléka. E költség arányaiban annál nagyobb, minél kisebb az adózó (a kisebb méretű adózó ugyanis nem feltétlenül rendelkezik korszerű informatikai háttérrel és megfelelő szakemberállománnyal).
A számvitel nagy kézikönyve 2015 |
|---|
|
Részletezi az év közbeni és év végi számviteli teendőket; tippeket ad a jogszabályok kreatív alkalmazásához, egy-egy feladat alternatív megoldásához; számos ábrát, példát, összefoglaló táblázatot tartalmaz A könyv áráért most megkapja az 57 számviteli eset megoldása c. kiadványt |
Mindezek okán a jogalkotó 100 millió forintban állapította meg azt az adóalaphatárt, amelyet meg nem haladó adóköteles nettó árbevétel még nem vált ki reklámadó-fizetési kötelezettséget, ugyanis az ezen határ alatti adóalap(rész) után fizetendő adó összege (az új kulccsal számolva maximum 5 millió 300 ezer forint lenne) arányos azokkal az adóadminisztrációs költségekkel, melyek minden adóalanyt egyformán terhelnek az adókötelezettség teljesítése során.
PÉLDÁK
1. A fenti, a régi adómértéktábla kapcsán említett példa szerinti esetben az adóalanynak 7 milliárd forint adóköteles bevétele keletkezett a 12 hónapos, 2015. július 4-e után kezdődő adóévében. Az új mértéktáblával az adóalap 100 millió forintot meg nem haladó részéig nincs adófizetési kötelezettsége, az ezen határt meghaladó adóalaprész (6,9 milliárd forint) után fizetendő adó összegének meghatározásakor pedig az 5,3 százalékos mértéket kell alkalmaznia. Tehát 6 900 000 000 forint × 5,3% = 365 700 000 forint reklámadó-fizetési kötelezettsége keletkezik az adóév után. (A régi mértéktábla mellett 245 000 000 forintot fizetett volna.)
2. A közzétevő adóalany a 2015. július 4-e után kezdődő 12 hónapos adóévében 25 milliárd forint adóalappal rendelkezik. Az adóalap 100 millió forintjáig nincs fizetési kötelezettsége, a sávhatár fölötti adóalaprésze után azonban 24 900 000 000 forint × 5,3% = 1 319 700 000 forintot kell fizetnie.
Összehasonlításként: a régi mértéktábla alapján 500 millió forintig nem állt fenn fizetési kötelezettsége, efölött pedig a fizetendő adó összege a következők szerint alakult: 0,5 és 5 milliárd forint adóalaprész között (1 százalékos mértékkel számítva) 45 millió forint; 5 és 10 milliárd forint adóalaprész között (10 százalékos mértékkel számítva) 500 millió forint; 10 és 15 milliárd forint adóalaprész között (20 százalékos mértékkel számítva) 1 milliárd forint; 15 és 20 milliárd forint adóalaprész között (30 százalékos mértékkel számítva) 1,5 milliárd forint; a 20 milliárd forint adóalaprész fölött (50 százalékos mértékkel számítva) pedig 2,5 milliárd forint, azaz összesen 5 milliárd 545 millió forint.
A fenti két példából jól látszik, hogy az alacsonyabb reklámbevétellel rendelkező adóalanyok kevésbé járnak jól az új mértékekkel, minél magasabb reklámbevételt realizál ugyanis az adóalany az adóévében, annál kedvezőbb számára az új mértéktábla.
Fontos hangsúlyozni, hogy az Rtv. 5. § (1) bekezdésében rögzített új mértéktábla (ahogy 2015. január 1-jétől a régi tábla is) 12 hónapos adóév vonatkozásában alkalmazandó. Ahogy arra a 2.1. pontban írtak is felhívják a figyelmet, ha az adóalany adóéve 12 hónapnál rövidebb, az Rtv. 5. § (3) bekezdése értelmében az adóalapot évesíteni kell, majd ezen évesített adóalap vonatkozásában kell meghatározni az ún. éves adó összegét az új adómértéktábla segítségével. A fizetendő reklámadó összege az előzőek szerint kapott eredménynek a tényleges, 12 hónapnál rövidebb adóév naptári napjai arányos részével fog megegyezni.
PÉLDA
Az adóalany adóéve 2015. augusztus 1-jétől 2015. december 31-éig tart. Adóévi adóalapja 50 millió forint.
Először évesítenie kell az adóalapját: 50 000 000 / 153 (a tényleges adóév naptári napjainak száma) × 365 = 119 281 045 forint (évesített adóalap).
Erre az összegre kell kiszámolni az éves adó összegét: 100 000 000 × 0% + 19 281 045 × 5,3% = 1 021 895 forint.
A fizetendő reklámadó meghatározásához ezt az összeget kell a tényleges adóév naptári napjaival arányosítani: 1 021 895 / 365 ×153 = 428 356 forint.
Dr. Kovács Attila az Adó szaklap 2015/11 számában megjelent cikkéből mindent megtudhat az átmeneti szabályokról, és a megrendelőket érintő változásokról is.
