A szerencse fiai (2. rész)

A szerencsejáték sokaknak szórakozás, másoknak pedig a szenvedélyévé válik. Erről világnézet szerint számos megítélés, vélemény született, művészek is gyakran választják alkotásaik tárgyául. A kormányzatok viszont alapvetően könnyen és olcsón megszerezhető pénzforrást látnak ebben, ezért nem fogják vissza magukat az adóztatásban, illetve az ellenőrzési tevékenységet is ennek érdekében fejtik ki.

„macska: 85, felleg: 73, túrós derelye: 39, ökör: 45… No, valami kimaradt: az ám, a víz… 22… „

(részlet Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig c regényéből)

A szerencsejátékokról szóló cikkünk első részében meghatároztuk, hogy mit értünk szerencsejátékon, áttekintettük a legfontosabb fajtáit, illetve rövid epizódokat mutattunk be a lottó történetéből.

Most a vallási, egyházi véleményekről, néhány irodalmi hivatkozásról, illetve a szerencsejátékok állami intézményrendszeréről szólunk.

Vallások, egyházak véleménye a szerencsejátékokról

Hinduizmus

A Kr.e. IV-III. században összeállított Arthaśāstra az állami működésről, gazdaságpolitikáról és katonai stratégiáról szól. Szerzőjeként Kauṭilyát (Kr.e. 375-283) szokás feltüntetni, de egyes források, utalások Chanakya vagy Vishnugupta szerzőségét is megjelölik. Minden bizonnyal – erre a hatalmas mű egyes részeinek stílusa alapján lehet következtetni – több forrásból állíthatta össze a művét Kauṭilya. A szanszkrit nyelvű mű a XII. századig bírt jelentős befolyással a hinduizmusra és a buddhizmusra a mai India területén, azt követően a homályba veszett, és csak a XX. században találták meg újra (erre a műre a későbbiekben még visszatérünk).

A szerencsejátékokra önálló fejezet vonatkozik a műben, a III. rész utolsó, 20. fejezete szól a szerencsejátékokról, fogadásokról és egyéb bűncselekményekről. Tehát a szerencsejátékokat a bűncselekmények közé sorolja Kauṭilya, és fontosnak tartotta az ezt elkövetőeket felderíteni és szankcionálni (általában pénzbüntetéssel). A szerencsejátékok és fogadások esetében a csalás lehetősége, és minden bizonnyal gyakorlata is, volt az, ami miatt ezek szervezését, illetőleg a részvételt is szankcionálni rendelte.

Nem tiltotta ugyanakkor az állam által, állami felügyelettel való szervezést, de itt is szigorú ellenőrzést, illetve a tétek és nyeremények adóztatását tartotta fontosnak.

Játékosok és udvarhölgyek egy sátor alatt (Cornelis de Vos (1584-1651) festménye)

Iszlám

A szerencsejátékokkal kapcsolatban a legszigorúbb és legkövetkezetesebb hozzáállást az iszlám, és alapműve, a Korán nyilvánítja ki. Általánosan tiltja (haram) a szerencsejáték minden formáját, mivel munka nélküli gazdagodást tesz lehetővé. Ez a gazdagodás a szerencsés játékosnak ugyan jó, de a társadalom számára a veszteség meghaladja az egyén nyereségét, ezért van rá általános tiltás. A szerencsejáték a Sátán egyik eszköze ahhoz, hogy a kontrollt magunk felett elveszítsük, kárt okozzunk magunknak, családunknak és a társadalomnak.

A korán két szúrája is foglalkozik a szerencsejátékokkal:

2. szúra 219. Kérdeznek a mámoros italról és szerencsejátékról. Mondd: „Bennük nagy bűn van, de haszon is az embereknek. A (bennük lévő) bűn nagyobb, mint hasznuk.” Kérdeznek, mire áldozzanak? Mondd: „(saját maguk) feloldozására.” Ekképpen nyilvánítja ki Allah nektek az ayákat, hátha tán elgondolkodtok-

5. szúra 90-91. Ó, kik hisznek! A mámort keltő italok (szerek), szerencsejáték, fétisek és sorshúzás (mágia), a Sátán művéből eredő undor, hát kerüljétek el, hátha tán boldogultok!

A Sátán mámort keltő itallal, szerencsejátékkal akarja közétek vetni az ellenségeskedést, a haragot, majd akadályt állít az Allahra való megemlékezés és ima útjába. Nem végzitek-e be?

 Biblia

A Biblia nem szól a szerencsejátékokról, fogadásokról, se a szervezéséről, sem a résztvevő játékosokról. Legfeljebb utalásokat lehet benne találni, és elítéli (az Újszövetség) azokat, akiket a pénz a rabjává tett, erre való figyelmeztetést találunk például Timóteus első könyvének 6,10 és a Zsidók könyvének 13,5 verseiben. A gyors meggazdagodás egyébként is veszélyes a Biblia szerint (Példabeszédek könyve 13,11; 23,5; Prédikátor könyve 5,10).

A Biblia ugyan nem említi kifejezetten a szerencsejátékot, de szól a szerencsével vagy esélyekkel kapcsolatos szokásokról. Például ilyen a sorsvetés, amit a Mózes 3. könyvében az áldozati kecske kiválasztására használtak. Józsué sorsvetéssel döntötte el a törzsek helyét az új országukban. Nehémiás sorsvetéssel döntött arról, hogy ki éljen Jeruzsálem falai között és ki ne. Az apostolok is sorsvetéssel választották ki Júdás utódját. Példabeszédek 16,33 – “Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.” A Bibliában a szerencsejáték vagy sorsolás soha nem szolgálta a szórakoztatást, nem jelentett elfogadható gyakorlatot Isten követői számára.

Egyes rabbinikus értelmezések a szerencsejátékok rabjává vált embert alkalmatlannak tartják a tanúskodásra, nem tartják őket szavahihetőnek.

Kereszténység

A kereszténység kortól és irányzattól (felekezettől) függően nagyon eltérő hozzáállást tanúsított a szerencsejátékokkal kapcsolatban.

Aquinói Szent Tamás azt írta, hogy a szerencsejátékokat különösen meg kell tiltani, ha a fogadó kiskorú.

A pápák hol tiltották, hol engedélyezték a szerencsejátékokat. Volt idő, mikor még a sakkot is betiltották. Mint az Index cikke írja:

A sakkot az arab világból a mórok hozták be Európába a 8.-9. században. A játék hamar elterjedt az egész kontinensen, a 10. században már könyveket írtak a különféle trükkökről a korabeli nagymesterek. Így jutunk el 1061-ig, amikor is Ostia püspöke levélben jelentette egyenesen II. Sándor pápának, hogy kollégája, a firenzei püspök folyton sakkozik, és a bűnös játék eltereli a gondolatait az egyházi munkájáról. A pápa nem sokat teketóriázott, és a sakkot belevette az Index Librorum Prohibitorumba – magyarán betiltotta. A tiltást később egy 1215-ös, majd egy 1245-ös egyházi okirat is megerősítette, és csak 1300-ban enyhítettek rajta, és meghatározott szerencsejáték-házakban újra engedélyezték – ezek gyakorlatilag a mai kaszinók elődei voltak.

Sakkozó templomosok – volt idő, mikor még a sakkot is betiltották a pápák

A lottójátékokkal kapcsolatos hozzáállás jól mutatja, hogy akár napi politikai, gazdasági érdekek is befolyásolhatták a pápák döntéseit:

– XI. Ince pápa (pontifikátusa: 1676-1689) megpróbálta korlátozni a lottójáték elterjedését (1679. február 12.).

– XI. Kelemen pápa (pontifikátusa: 1700-1721) engedélyezte a lottójátékokat Rómában.

– XIII. Benedek pápa (pontifikátusa: 1724-1730) megerősítette az XI. Ince pápa rendelkezéseit, értesítéseit, amelyek megtiltották a lottójátékokat. A pápa mindenkitől megtagadta az áldást, akik részt vettek a játékokban.

– XII. Kelemen pápa (pontifikátusa: 1730-1740) 1731-ben helyreállította a lottójátékok rendezésének lehetőségét, eltörölte az elődje, XIII. Benedek pápa által kiadott tilalmat. Azoknak, akik emiatt szemrehányást tettek neki, azt válaszolta, hogy a bevételt közmunkára és jótékonysági tevékenységre fordítják. A játékot a pápai állam határain belül legálissá tették, míg azon kívül tiltották. A pápai kincstárnak jelentős bevétele származott ebből, ez elősegítette a pápai pénzügyek helyreállítását.

Nem csak a pápák tiltották a szerencsejátékokat. Mikor Savonarola hatalomra került Firenzében (1494), betiltotta a szerencsejátékokat, máglyára dobatta a kockajátékokat, igazságosabbá tette az adókat, az uzsorát; üldözte a prostitúciót és a fényűzést, a Messiás közeli eljövetelét hirdetve, a máglyákon hamvadtak el a női szépítőszerek, a gyerekjátékok, de számtalan könyv és festmény is. Savonarola hatalomra kerülése a korrupt és túlköltekező államnak volt a következménye. Túlzásait megpróbálta VI. Sándor pápa utasításokkal, bíborosi stallum ígéretével enyhíteni, de ez inkább olaj volt a tűzre, az egyház és a pápai udvar visszaéléseit is elkezdte ostorozni. Meggondolatlan intézkedései végül visszahullottak Savonarolára, a pápa kiközösítette, elfogták, inkvizíciós törvényszék elé állították, majd 1498-ban felakasztották és máglyán elégették.

A pápa sem tudta azonban megakadályozni a reformációs folyamat megindulását. Alig két évtized múlva (1517-ben) fellépett Luther a római egyház visszaélései ellen. Kálvin a maga szigorúságával csatlakozott a reformációs folyamathoz. Kálvin is betiltotta a szerencsejátékokat, a hivalkodó, fényűző életmódot, a táncmulatságokat, bezáratta a színházakat és a kocsmákat. Még az öltözködés és az étkezés szabályait is meghatározta. Ezek megszegéséért szigorú büntetéseket helyezett kilátásba.

Manapság néhány kisebb keresztény egyház, felekezet továbbra is tiltja a szerencsejátékokat, így például a Jehova Tanúi vagy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza.

Parnasszus

Az irodalomban is sokszor megjelenik a szerencsejáték. Mielőtt két konkrét műre rátérnénk, egy érdekességet említünk meg.

Albrecht Dürer – Szerencsekerék (fametszet, Sebastian Brant Bolondok hajójának illusztrációja, 1494)

Daniel Defoe (~1660-1731), a Robinson Crusoe (és még félezer (sic!) regény) szerzője igen erőteljesen bekapcsolódott korának politikai életébe is. Ennek következményeként volt mikor elítélték, máskor meg jó állásokhoz juttatták. Egy alkalommal kinevezték a királyi lottéria megbízott igazgatójának, a lottójátékok megszervezése Angliában Defoe „műve” volt, nem mellékesen ez jelentős jövedelemhez is juttatta (megjegyzem a XIX. század közepén Angliában betiltották a lottójátékokat a mérhetetlen korrupció miatt, és csak 1960-ban engedélyezték újra lottójátékok szervezését).

Dosztojevszkij legolvasottabb regénye A játékos (1866), népszerűbb, mint a Bűn és bűnhődés, A Karamazov testvérek vagy A félkegyelmű. A művet mindössze 25 nap alatt írta meg, ebben saját ’élményanyagát’ is feldolgozta, a rulett asztal mellett lett szenvedélye a szerencse. A műnek legalább három magyar fordítása is van. A játékost többször is megfilmesítették, egy 1958-as adaptációjában Gérard Philipe játszotta a főszerepet.

A magyar irodalomból a legismertebb Móricz Zsigmond 1920-ban megjelent regénye, a Légy jó mindhalálig. A főszereplő, Nyilas Misi, a debreceni kollégium diákja, aki szerencsétlen kalandokba keveredik egy elvesztett lottó-igazolószelvény (reskontó) miatt. A regényből erre vonatkozó két rövid részletet idézünk:

De az öregnek nem volt kedve hallgatni, nyugtalanul mozdult ültében.

– Az íccaka má megint valami bolondot álmodnék tülle, mint a múlt íccaka.

– Mit tetszett álmodni?

Az öreg fejcsóválva, derűsen mosolyogva nyugodott vissza.

– Azt álmodtam, hogy egy nagy macska megfogott, oszt én egy kis fíreg vótam a szájába, egér, oszt átúszott a vízen, osztán akkor egy nagy felleg lett belűle, úgy níztem utána. Aztán meg túrós derelyét ettem, oszt láttam a Hortobágyot bevetve borsóval vígestelen-vígig, oszt én egy nagy ökör vótam, oszt ott kellett hagyni a derelyét, oszt legelni a borsót, aztat meg én sose állhattam ki íletembe, a borsót, hát ijet álmottam, oszt nem felejtettem el reggelre… mer megnyomta a gyomrom.

A kisfiú jóízűen nevetett.

– Má a takarítónénak is elmondtam – nevetett az öregúr is -, a meg megfejtette, hogy aszongya: macska: 85, felleg: 73, túrós derelye: 39, ökör: 45… No, valami kimaradt: az ám, a víz… 22… Rossz szám; fuccs! – de rossz is vízzel álmodni, mert halált jelent a családba.

A gyerek nevetett, de hang nélkül:

– Számja van mindennek?

– Igen, a kislutrira.

Ja, a kislutri! Már hallott a kislutriról, otthon a parasztok mindig azt szokták mondani: kijött a lutrid.

– Nízze csak, mondok egyet – szólt az öreg -, tegyük meg. Isten neki, legfeljebb oda lesz egy hatos. Ott van az asztal sarkán egy ezüst hatos, írja le ezeket a számokat, hónap mennyen el a nagytrafikba, osztán tegye meg lutrira. Ha nyerünk, fele a magáé. Hadd legyünk gazdag emberek. Hogy is mondta maga: nagyurak! Nagyurak!

– Majd nyerek a lutrin!… – mondta hetykén, de mindjárt röstelkedve tette hozzá: – Az öreg Pósalaky úr álmodott egyet, s megtétette velem a lutrin, ha nyerünk, akkor fele az enyém.

Ilonka kisasszony nem értette meg, de borzasztó nagyot nézett:

– Lutri!! No csak a van hátra!… Már ez is lutri!… Szégyelld magad… Már te se vagy tisztességes ember… – kiáltotta.

De János nagyot kacagott.

– Inkább ez az okos beszéd! Megvan a reskontó? Mutasd!

– Hiszen csak őtőle kérj tanácsot, akkor osztán majd nézhet apád a fia keresete után.

Misi zavarba jött, s homályosan most már emlékezett, hogy tavaly hallott valami sírást, hogy lutri… Biztosan János is lutriz… És most már szégyellte magát a lutri miatt, sokért nem adta volna, ha nem volna reskontó a zsebében.

(részletek Móricz Zsigmond ’Légy jó mindhalálig’ c. regényéből)

Gloria Mundi, avagy az ördög – a szerencsejáték kiüríti a zsebeket

Állami szervezés, felügyelet, pénzügyek, adók

Magyarországon – jelenleg is – a szerencsejátékok szervezése állami monopólium. A tevékenységre a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény vonatkozik.

A legjelentősebb szervező a Szerencsejáték Zrt., amely az ötöslottón és a totón kívül jó néhány játékot szervez. Az ebből származó adóbevétel évente néhány tízmilliárd forint, amely a játékadóból és a nyereményekből levont játékadóból áll, a játékadó 2022-es tervezett összege 33,9 milliárd forint.

A rendszerváltást követően volt olyan parlamenti párt, amely privatizálni szerette volta a 100% állami tulajdonban lévő állami vállalatot. Szerencsére az aktuális pénzügyminiszternek helyén volt az esze, és elutasította az ’aranytojást tojó tyúkocska’ magánosítását. A Szerencsejáték Zrt. igen jelentős ún. társadalmi felelősségvállalást is teljesít – erre fedezetet biztosít a kivételesen magas eredményessége –, például a művészetek területén. Mivel itt 100% állami tulajdonról van szó, a kormányzat ezt a kinevezett és delegált vezető tisztségviselőkön keresztül képes befolyásolni.

Kívül esik a Szerencsejáték Zrt. illetékességi területén a lóversenyfogadás, a játékkaszinók üzemeltetése, illetve az ún. ajándéksorsolás.

Lóversenyfogadást kizárólag a 100%-ban a magyar állam tulajdonában álló Magyar Lóversenyfogadást-szervező Kft. szervezhet.

A kaszinók koncessziós jog alapján működnek, tulajdonképpen meghatározott időszakra (általában öt év) jogot szerezhetnek a pályázók játékkaszinó üzemeltetésére, a koncessziós díj – amelyet általában előre meg kell fizetni – tartalmazza a későbbi játékszervezéssel és nyereményekkel kapcsolatos adókötelezettségeket is. Tehát tévhit az, hogy a kaszinók nem fizetnek adót a nyeremények után.

Az ajándéksorsolásra a Szerencsejáték törvény 23. § (1) bekezdése vonatkozik: „Aki rendszeresen, saját nevében áruk, szolgáltatások értékesítését végzi, engedély nélkül rendezhet és bonyolíthat le vásárlással vagy szolgáltatás igénybevételével egybekötött ajándéksorsolásos akciót (a továbbiakban: ajándéksorsolás), amelyben a vásárlónak a meghatározott értékű, mennyiségű vagy fajtájú áru megvételekor vagy szolgáltatás igénybevételekor kapott sorsjegy nyilvános kihúzása esetén áru vagy szolgáltatás formájában nyereményt kell adni.” Az ajándéksorsolás nem kötött engedélyezéshez, elegendő azt előzetesen bejelenteni a felügyelő hatóságnak. Az általános mértékű személyi jövedelemadót kell a játék szervezőjének megfizetni a nyereményekből (annak teljes összege szja-köteles bevételnek minősül).

Sorsjegyárusító (Philipp Schmitz festménye, 1887)

A szerencsejátékokat az állam ellenőrzi. Az ellenőrzési tevékenységet a Szerencsejáték Felügyelet látja el a rá vonatkozó 183/2017. (VII. 5.) kormányrendelet szerint.

Irodalom:

Gálfalvi István – Sz. Kiss János: 50 éves a magyar ötöslottó; 60 éves a magyarországi totófogadás (A Szerencsejáték Zrt. alkalmi kiadványa, Budapest, 2007)

Hanula Zsolt: A sakk egy bűnös játék

Kautilya: Arthashastra (R. Shamasastry angol fordítása)

Korán (Mihálffy Balázs (Abdel Rahman Mihálffy) fordítása és kommentárjai), illetve egy másik változatban

Mit mond a Biblia a szerencsejátékról? Szerencsejátékozni bűn?


Kapcsolódó cikkek:


A szerencse fiai (1. rész)
2021. június 4.

Az ember játékos lény. Homo ludens. A játékosság gyakran párosul a szerencsével, ekkor beszélhetünk szerencsejátékról. Sokaknak ez szenvedélye, olyannyira, hogy akár szélsőséges helyzetekben betegséggé is válhat. A szerencsejátékokat gyakran pénzre játsszák, ez pedig lehetőséget teremthet arra, hogy a szenvedély adózás tárgya is legyen.