Az Újszövetség a vagyonról, gazdagodásról – 3.1. rész

Az Újtestamentum tanítása szembehelyezkedik az Ótestamentum vagyonról, gazdagodásról írt nézeteivel. A szegénység, a szeretet, az örök élet hirdetése Jézus tanításai között központi helyet foglalnak el. A gazdagság ugyan nem bűnös dolog, de az arra való törekvés már igen, akit a pénz hatalmába kerít, az nem tudja Istent szolgálni.

Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.

(A két úr szolgálata – Mt 6,24)

Az Újszövetség tanításai és műfaja alapvetően különböznek az Ószövetség tanításaitól. Az Ószövetség vagyonnal, adózással kapcsolatos nézeteivel részletesen foglalkoztunk korábban (1. rész, 2. rész, 3. rész).

Az Ótestamentum rengeteg aktív szereplőt tartalmaz, a tanítások általában parancsolatokban fogalmazódnak meg, csak Mózes könyveiben több, mint hatszáz parancsolat van.

Az Újtestamentumnak kevés az aktív szereplője (Keresztelő Szent János, Jézus Krisztus, Mária, apostolok), a leírt történések alapvetően róluk szólnak, és az üzenetközvetítés legfőbb műfaja a példabeszéd.

A példabeszédeknek oly nagy jelentőséget tulajdonítanak az evangéliumok, hogy két helyen is elmagyarázzák, hogy miért példabeszédek fogalmazzák meg a mondanivalót. Az első ilyen hely Máté evangéliumában található, a második Márk evangéliumában. Lássuk mit ír erről Máté:

Miért beszél Jézus példabeszédekben?

Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?”

Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait – felelte -, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok.

Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

(Mt 13,10-17)

A hegyi beszéd (Carl Bloch festménye – 1877)

Márk már sokkal sarkosabban fogalmaz:

Miért beszél Jézus példabeszédekben?

Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszédek értelme.

Ezt felelte nekik: „Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak, hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek.”

(Mk 4,10-12)

Az apostolok beavatottak lettek, a kívülállók viszont nem részesülhetnek ebben a kegyben.

Írásainkban nem minősítünk hitbéli kérdéseket, amennyire lehet, a Szentírásban leírtakra szorítkozunk.

A földi gazdagság elítélése, a szegénység üdvözítő ereje

Az Újszövetséget szinte közgazdasági alapműnek minősíti Tomáš Sedláček sztárközgazdász ’A jó és a rossz közgazdaságtana’ (HVG Kiadó, Budapest, 2012) c. művében. Ezt azzal is alátámasztja, hogy Jézus 30 újtestamentumi példázatából 19-nek van valamilyen gazdasági vagy társadalmi kontextusa is.

Bibliakutatók számításai szerint az Újszövetségnek átlagosan minden 16. sora bír gazdasági tartalommal, Lukács evangéliumában még ennél is gyakrabban, átlagosan minden 7. sorában van gazdasági jellegű utalás.

Maga az evangélium szó is gazdasági tartalmú, eredetileg a jó hír hozójának fizetett kisebb összeget, borravalót jelentett.

Jézus szegénységet, a csapások elviselését, megbocsátást hirdet. Több példabeszédben is azt üzeni, hogy a földi szegénység megkönnyíti az utat a mennyei gazdagsághoz, illetve a gazdag nehezebben jut az égbe, az örök élethez. Ezért is biztatja a gazdagokat, hogy váljanak meg vagyonuktól, osszák szét azt a szegények között. Ne csak egy részét, hanem a teljes egészét.

Ha mindezt közgazdaságtannak tekintjük, akkor itt a földi és az égi javak egy sajátos egységéről, egyensúlyáról lehet szó.

A kincsgyűjtés feleslegességét mondja ki Máté evangéliumának következő részlete:

A kincsgyűjtés

Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok!

Ahol a kincsed, ott a szíved is.

(Mt 6,19-21)

Hasonló tanácsot tartalmaznak Lukács evangéliumának 12,33-34 sorai is.

Mammon imádata (Evelyn de Morgan, 1909 körül)

A földi gazdagságra való törekvés (Mammon szolgálata) azért is veszélyes, mert eltántorítja a hívő embert Isten szolgálatától (lásd a cikk mottóját illetve a pénz helyes használatáról a Lk 16,9-13 verseket). A gazdagság veszélyeire figyelmeztetnek még Mt 19,23-26, Mk 10,23-27 és Lk 18, 24-27 versei is. Ezek közül talán a legismertebb mondás az, hogy „könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába” (Mt 19,24).

Az égi javak földi gazdagságért nem megszerezhetőek. Ezt fejezi ki az Apostolok Cselekedeteinek 8,14-25 sorai is, amely szerint egy Simon nevű ember pénzért akarja megvásárolni a kézrátétellel való áldás tudományát. Péter apostol ezen felháborodott, és így utasította el Simont: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát, pénzen meg lehet venni. Semmi részed benne és semmi közöd hozzá, mert szíved nem tiszta az Isten előtt. Térj meg hát gonoszságodból, és kérd az Istent, hogy bocsássa meg szíved szándékát! Úgy látom, elöntött a keserű epe, és fogva tart a gonoszság.”

Pál apostol Timóteusnak írt első levelében egyenesen a pénzt tartja minden rossz okozójának: „Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.” (1Tim 6,9-10)

Az alamizsnálkodás szükségességére, a gazdagság elítélésére, a pénz szétosztására vonatkozóan számos további részlet is található az Újszövetségben, ezek kifejtését – már csak terjedelmi okok miatt is – mellőzzük, helyette a legfontosabbakat egy rövid felsorolásban részletezzük:

A szegény asszony két fillérje (Basilica di Sant’Apollinare Nuovo. Ravenna, Olaszország. 6. század)

– Az alamizsnálkodásról: Mt 6,1-4.

– A gazdag ifjú: Mt 19,16-22; Mk 10,17-22; Lk 18,18-23.

– A szegény asszony két fillérje: Mk 12,41-44; Lk 21, 1-4.

– A hűtlen intéző: Lk 16,1-8.

– Ananiás és Szafira: ApCsel 5,1-11.

– A hitetlen gazdagok: Jak 5,1-6.

A hűtlen intéző eltékozolja gazdája vagyonát, és ezt Jézus mégis üdvös cselekedetnek tartja, mert ezáltal barátokat szerez magának az ínséges időre. Ennek a példázatnak némileg ellentmondanak a talentomokról, illetve a minákról szóló példabeszédek, amelyek szerint a gazda vagyonát szaporítani kötelességük a szolgáknak (Mt 25,14-31, illetve Lk 09,11-27).

Példabeszéd a hűtlen intézőről (Marinus van Reymerswaele festménye, 1540 körül)

A tudás, a hatalom gyarlóvá tehet

Jézus több példabeszédében kikel az írástudók és a farizeusok ellen, mintha a farizeus lét és az írástudás szorosan egybekapcsolódna. E kettő Jézus korában valóban sokszor egybeesett. A farizeusok írástudók voltak, és emiatt is töltöttek be magas hivatalokat. A magas hivatal lehetőséget adott a gazdagodásra, és ezt gyakran korrupcióval, csalással érték el. A farizeusok képmutatása mindennek már csak következménye volt, amellyel saját cselekedeteiket kívánták alátámasztani, magyarázni.

Máté (Mt 23,1–36), Márk (Mk 12,38–40) és Lukács (Lk 20,45–47) evangéliumai is tartalmaznak erre vonatkozó példabeszédeket, itt most Márk evangéliumnak vonatkozó részét mutatjuk be:

Beszéd a farizeusok és írástudók ellen

Tanítás közben ezt a figyelmeztetést adta: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk.”

Fontos megjegyezni, hogy Jézus nem a tudás, és az írásbeli képességek ellen emelte fel szavát, hanem az ellen, hogy ezzel a tudással vissza lehetett élni, és ne legyenek kétségeink, a vagyon és a tudás ma is alkalmas a hatalom megszerzésére, és a hatalom birtokosai ma sem mentesek a képmutatás bűnétől.

Jaj nektek, írástudók és farizeusok (James Tissot festménye, 1886 és 1894 között, Brooklyn Múzeum)

El kell fogadni a fennálló társadalmi rendet

Gyakran hivatkozott szövegrészei voltak az Újtestamentumnak a fennálló társadalmi rend elfogadására vonatkozó sorai. Ezek Pál és Péter leveleiben jelennek meg (1Kor 7,17-24; Eféz 4,1-2; 6,5-9; 1Tim 6,1-2; 1Pét 2,13-25), talán a legkifejezőbb módon Pál apostol Korinthusiaknak írt első levelében:

A keresztények társadalmi helyzete

Különben mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, s ahogy az Isten hívta. Így rendelkezem minden egyházban. Aki körülmetélten kap meghívást, ne akarjon körülmetéletlennek látszani, aki viszont körülmetéletlen, ne metéltesse körül magát. A körülmetéltség nem ér semmit, hasonlóképpen a körülmetéletlenség sem ér semmit, hanem csak az Isten parancsainak megtartása.

Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amelyet kapott. Ha rabszolga vagy, s úgy nyertél hivatást, ne bánkódj miatta. Még ha szabaddá lehetnél is, maradj meg benne. Aki ugyanis mint rabszolga nyert hivatást az Úrban, az Úrnak szabadosa. Viszont, aki szabad emberként kapta a hivatást, Krisztus rabszolgája. Nagy váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek azért emberek rabszolgáivá.

Maradjon meg tehát, testvérek, mindegyiktek abban a hivatásban az Isten előtt, amelyet kapott.

Péter apostol hasonlóan fogalmazza meg a feljebbvalók iránti tisztelet és hűség, illetve a saját helyzetbe való belenyugvás igényét:

Kötelességeink a feljebbvalók iránt

Engedelmeskedjetek az Úrért minden emberi hatalomnak, mind a királynak, a legfőbbnek, mind a helytartóknak, akiket ő küldött, hogy a gonoszokat megbüntessék, a jókat pedig kitüntessék. Mert az az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát. Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság takarójának használjátok, hanem mint Isten szolgái (úgy éljetek vele).

Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt.

A rabszolgák kötelességei

Szolgák, köteles tisztelettel vessétek alá magatokat uratoknak, nemcsak a jóknak és a szelídeknek, hanem a durváknak is. Mert érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel türelmesen elviseli a fájdalmat, még ha igazságtalanul szenvedi is el. Mert milyen dicsőség az, ha mint bűnösök, eltűritek az arculütést? Ha ellenben jót tesztek, és mégis türelmesen szenvedtek, az kedves az Isten előtt. Mert erre vagytok hivatva, hiszen Krisztus is értünk szenvedett, példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait.

Bűnt nem követett el, hamisság nem volt ajkán.”

Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra. Vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást. Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához.

A társadalmi határok átlépésének ezt a tilalmát a feudalizmus idején különös erővel hangsúlyozta az egyház. A király a hatalmát Istentől kapta, a nemes nemesnek született, a jobbágy jobbágynak, és az a leghelyesebb, ha ezt így fogadják el, az ellene való lázadás nem más, mint az Isten által elrendelt világrend ellen való lázadás.

A társadalmi rend elfogadtatása különösen olyan helyzetekben ütközött ellenállásba, amikor sokan ártatlanul és hívő keresztényként, szegénységben meghaltak. Ilyen volt számos középkori járvány (különösen a pestis végzett nagy pusztításokat), de a keresztes hadjáratokhoz csatlakozók halála is megmagyarázhatatlan volt, különösen gyermekek keresztes hadjárata 1212-ben, amikor fegyvertelen gyerekekkel szerették volna legyőzni a muszlimokat, természetesen a hit és Isten nevében. A mintegy ötvenezer francia és német gyermekből nagyon kevesen találtak vissza szülőföldjükre.

Ezt az eleve elrendeltséget még Luther is hangsúlyozta, bár a német parasztháború idején a parasztok (gazdasági) követeléseinek többségével egyetértett, de a lázadással már nem.

A társadalmi rend elfogadásának ezt a dogmáját – az előzőekben említetteken túl – a polgárosodás írta felül, mind a rabszolgaság, mind a jobbágysors a múlt részévé vált.

A hegyi beszéd (Kisboldogasszony-templom szószékének domborműve, Jászapáti, 1836)

Irodalom:

Az eddigiektől eltérően irodalomjegyzéket nem adunk meg, mivel a cikkben leírtak nagyon sok helyen megtalálhatóak, sokszor közismertek. A cikk legfeljebb abban ad többletet, hogy sajátos szempontok szerint szerkeszti ezeket egybe. Legfőbb forrás természetesen maga a Biblia (Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1976, Budapest). A szövegben néhány esetben hivatkozunk az Adó Online lapjain megjelent korábbi írásainkra.

A cikk megírásához felhasználtuk A Szentírás magyarázata: jubileumi kommentár (Kálvin Kiadó, Budapest, 1995) c. kiadványt.


Kapcsolódó cikkek:


A Biblia gyakorolta a legnagyobb hatást a történelemre – 1. rész
2020. október 2.

A történelmet meghatározó dokumentumok közül – nem lehet kétséges –, hogy a Biblia gyakorolta a legnagyobb hatást a világtörténelem alakulására. A mai nyugati világrend a könyvek könyvének előírásai, vagy az azokra való hivatkozással alakult ki. A Szentírás ma is meghatározó dokumentum, még akkor is, ha jóval kisebb a hatása, mint ötszáz vagy ezer évvel ezelőtt.

Bölcs Salamon gazdálkodási tanácsai – 2.3. rész
2020. november 6.

A bibliai Salamon gazdag volt és bölcs! A két tulajdonság összefügg, erről Salamon több tanácsa, példabeszéde is tanúbizonyságot ad. Útmutatásai kiterjedtek a tervezésre, a gazdagság megszerzésére, a vagyonnal kapcsolatos hibás elképzelésekre, illetve arra is, hogy mit kezdjünk a megszerzett vagyonunkkal.

Gazdaságra, adózásra vonatkozó rendelkezések az Ószövetségben – 2/1. rész
2020. október 16.

Az Ószövetségen belül Mózes öt könyve tartalmazza a legtöbb parancsolatot, így a gazdálkodásra, gazdasági tevékenységre és az adózásra vonatkozó parancsolatokat is. A tized, a templomadó, a zsengeáldozat a legjelentősebb adófajták, a kamat szedésének tilalma már a gazdasági tevékenységek szélesebb körében értelmezhető.

Gazdaságra, adózásra vonatkozó rendelkezések az Ószövetségben – 2/2. rész
2020. október 30.

Az Ótestamentum számos helyen szól gazdálkodásról, vagyonról. A gazdagságot az Ószövetség nem tartotta bűnös dolognak, sőt, sokkal inkább Istennek tetsző cselekedetként ír a gazdálkodásról, a vagyon gyarapításáról. A Teremtés könyvében József, miután megfejtette a fáraó álmát, megbízatást kap államgazdasági feladatok végzésére. Salamonnak 666 aranytalentum bevétele volt évente. A kamat szedésének tilalma kivételt képez, a pénzzel való gazdálkodás nem megengedett a zsidók között.