A tagi (kezesi) felelősség időbeli korlátai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Legfelsőbb Bíróság 1/2007. Polgári jogegységi határozata a mögöttes felelősség kérdésével foglalkozik. A mögöttes felelősség egy másik személy (főkötelezett) vagyoni kötelezettsége teljesítéséért fennálló másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség. Alapulhat szerződésen, vagyis a helytállási kötelezettség elvállalásán (pl. szerződéses sortartó kezesség), de törvényi rendelkezésen is. Idetartozik a törvényi kezesség, de mögöttes felelősség terheli például a közkereseti és betéti társaság tagjait is.

A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozata értelmében a mögöttesen felelős ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett. Ebből következik, hogy az elévülés a mögöttes felelőssel szemben is akkor kezdődik, amikor a követelés teljesítési határideje a főkötelezettel szemben lejár.

A tapasztalatok szerint a perekben az a legtipikusabb helyzet, hogy a főkötelezett felszámolási eljárás alatt áll. Arra a kérdésre kell ilyenkor választ keresni, hogy az adóssal szembeni felszámolási eljárás, illetve a követelés felszámolási eljárásban való érvényesítése hogyan hat ki a mögöttes felelős (kezes, illetve a társaság tagja) helyzetére. Megszakítja-e vele szemben is az elévülést, amely így a felszámolás befejeződésekor újrakezdődik, avagy a felszámolási eljárás ideje alatt az elévülés a mögöttes felelőssel szemben nyugszik? A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsának álláspontja szerint az elévülést a főkötelezettel szemben megszakító jogcselekmények nem szakítják meg az elévülést a mögöttesen felelős személlyel szemben. A mögöttes felelős vonatkozásában ugyanis az elévülés a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságáig nyugszik. A főkötelezettel szemben el nem évült követelés az elévülés nyugvásának megszűntétől (vagyis a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától) számított egy éven belül érvényesíthető a mögöttesen felelős személlyel szemben.

A főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás tehát önmagában nem szakítja meg az elévülést a mögöttes felelőssel szemben. Miután a mögöttes felelős mindaddig megtagadhatja a teljesítést (vagyis a sortartás kifogásával élhet), amíg a követelés a főkötelezettől behajtható (vagyis helytállási kötelezettsége csak akkor nyílik meg, amikor bizonyossá válik, hogy a főkötelezett vagyona a követelést nem fedezi), logikusan adódik a következtetés, hogy a mögöttes felelőssel szemben mindeddig az elévülés nyugszik és a mögöttes felelőssel szemben a jogosult a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától számított egy éven belül érvényesítheti az igényét.

---