A tárgyévi szabadság kiadása


Minden munkavállalót megillet legalább 20 munkanap alapszabadság, ezen túlmenően pedig bizonyos életkörülmények fennállása esetén – életkor, gyermekek száma, veszélyes munkakör, megváltozott munkaképesség – a munkavállalót pótszabadság is megilleti. Az alap- és a pótszabadság esetében is különösen fontos azonban, hogy főszabály szerint azt az esedékesség évében, jelen esetben 2021. december 31. napjáig kell a munkavállaló részére kiadni.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 123. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni. Az Mt. 122. § (1) bekezdése szerint pedig a szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. A szabadság tárgyévben való kiadása tehát alapvetően a munkáltató kötelezettsége, mivel a szabadságot [évi 7 munkanap kivételével (Mt. 122. § (2) bek.)] nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki. Így az, hogy a munkavállalót megillető szabadság valóban kiadásra kerüljön, a munkáltató felelőssége.

Tekintettel arra, hogy a munkavállalót megillető szabadság pénzbeli megváltásának lehetőségét az Mt. 122. § (5) bekezdése csak a munkaviszony évközbeni megszüntetésének esetében engedi, a szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében, és természetben kell kiadni. Így a munkáltatónak törekednie kell arra, hogy ennek a kötelezettségének időben eleget tegyen. Kivételes esetekben azonban fennállhatnak olyan körülmények, amelyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a munkavállaló részére az esedékesség évét követő évben, azaz 2022-ben kerüljön kiadásra a szabadság egy meghatározott része.

A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki [Mt. 123. § (2) bek.].

Az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot [Mt. 123. § (4) bek.]. Így, ha például egy általános munkarendben foglalkoztatott munkavállaló 2021. december 31. napján megkezdi szabadságát, a 2021. január 7. napjáig tartó pihenése még 2021-ben kiadottnak minősül.

A munkavállalót életkora alapján megillető életkori pótszabadságot a munkáltató az esedékesség évét követő év végéig adhatja ki. Fontos szabály azonban, hogy a szabadság következő évre történő átvitelének ezen formájához szükség van a felek előzetes, naptári évre kötött megállapodására [Mt. 123. § (6) bek.].

Ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett a szabadságot az esedékesség évében kiadni, azt az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül kell kiadni [Mt. 123. § (3) bek.]. Így például, ha a munkavállaló még idén autóbalesetet szenved és 2022. február 28. napjáig keresőképtelen állapotban van, akkor az őt még 2021-ben megillető szabadságot 2022. április 29. napjáig kell a részére kiadni.

Ahogy a munkavállaló, úgy a munkáltató oldalán is felmerülhet természetesen olyan körülmény, amely miatt a jog elnézőbb és lehetőséget biztosít a munkavállalót megillető szabadság „halasztott” kiadására. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki [Mt. 123. § (5) bek. c) pont]. A szabadság ezen szabály szerinti átvitelének feltétele tehát egy kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működési kört közvetlenül és súlyosan érintő munkáltatói ok (például egy tartós megbetegedés, azonban fontos, hogy az ünnepek közeledte és az azzal járó fokozottabb munkateher önmagában nem elegendő, hiszen ezzel a munkáltatónak előre számolnia kell), a kollektív szerződés erre vonatkozó rendelkezése, illetve azon korlátozás, miszerint e szabály csak a szabadság egynegyedének átvitelét teszi lehetővé. Ha tehát a munkáltató egy nap szabadságot sem adott ki a munkavállaló részére, megfelelő munkáltatói ok és kollektív szerződés esetén sem hivatkozhat az Mt. e szabályára.

Habár a szabadság (vagy legalább egy része) következő évre történő átvitelét az Mt. több különleges esetben is megengedi, ezek a szabályok mind kivételek. Főszabály szerint tehát a munkavállalót megillető szabadságot természetben és a tárgyévben kell kiadni a részére, hiszen a szabadság intézmények célja, hogy a munkavállaló minden évben lehetőséget kapjon legalább egy, hosszabb ideig tartó pihenésre, regenerálódásra.



Kapcsolódó cikkek

2015. december 17.

Szabadság átvitele esedékesség évét követő évre

Az év végének közeledtével – sok egyéb adminisztratív feladat mellett – számos munkáltató életében felmerül az évben még ki nem adott („ki nem vett”) szabadságok kérdése. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a szabadság következő évre történő átvitelének lehetőségét és korlátait.